A 300 LOVAS MINI TESZT: MINI COUNTRYMAN JCW ALL4

Idén megjött az új MINI Countryman. Tényleg zsír új, óriási változáson ment keresztül a dizájn. Elsőre meg is lepett, mert ez még jobban elszakad a jellegzetes MINI formatervtől, mint az elődje. Az sem volt már teljesen MINI arcú, de ez még annyira sem.

Ráadásul jó ideig eltartott, hogy végre ne asszociáljak egy másik, itthon igen népszerű modellre, mind ahányszor az elejét megpillantom. Nem én vagyok az egyetlen, aki hasonlóságot lát a japán márka terméke és az új Countryman között.

De olyan ez is, mint például a nagy BMW vesék, melyektől eleinte idegenkedik az ember, aztán idővel – ráadásul meglepően hamar – elmúlik az érzés. Másképp fogalmazva: megszokjuk. Én már meg is szoktam, hogy így néz ki az új MINI Countryman. És milyen jól néz ki!

Különösen a legvadabb kivitelben, mely továbbra is a John Cooper Works nevet viseli. Ilyen volt a tesztautónk is. De nem az a legjobb, hogy dögösebben néz ki, mint a többi, hanem az, hogy jóval erősebb is! Kétliteres, benzines turbómotorja kereken 300 lóerőt és 400 Nm-t tud.

Az erő hétfokozatú, villámgyors, duplakuplungos automataváltón keresztül jut el a kerekekhez. Mind a négyhez, mert a JCW – természetesen – összkerékhajtással jön (All4). A hajtáslánc profi, az autó pedig immár egész nagyra nőtt, így viszont már a tömege sem csekély, pontosan 1.735 kg. A tekintélyes erő azonban még így is piszkosul jól mozgatja a Countryman JCW-t, a 0-100-as sprintet röpke 5,4 másodperc alatt futja, és 250 a vége. A hangja is jó, és menetmódtól függően változik is. Értelemszerűen minél sportosabb a kiválasztott mód, annál morcosabban morog a gépezet.

Illetve a motor nem, sőt, ezúttal a kipufogó sem. Ehelyett a hangszórókból áradó műhang változik, amely szintetikussága ellenére egész jó – persze a motor valódi hangjával keverve. Érdekesség, hogy itt a kipufogó durrogását is csak a hangszórókból imitálják, és persze csak belülre. Így elérték azt, hogy nem zaklatjuk vele a környezetünkben lévő embereket, miközben a vezetőnek megadja az élményt. Már akinek ez élményt jelent. Akinek nem, az egyszerűen kikapcsolja – pontosabban, nem kapcsolja be.

A műhangos megoldás megosztja a közönséget, mindenesetre nekem így is tetszik a MINI Countryman JCW. A hangja összességében egy kicsit mű, de a vezetési élmény így is sokkal több, mint hétköznapi. Az ütős gyorsulás mellé stabil futómű is jár, bár értelemszerűen a feszes hangolás némileg a rugózási komfort rovására megy. Ez a változat nem olyan kényelmes, mint egy „lakossági” kivitel, cserébe úgy lehet fűzni ívről ívre, mint a „kicsi” MINI-ket. A kormány közvetlen, és nagyon vaskos darab.

Gokart menetmódba kapcsolva a rásegítés is a háttérbe húzódik, ilyenkor nagyobb erő kell a forgatásához, amely nagyban hozzájárul a sportosabb vezetési élményhez. Visszajelzésből viszont ilyenkor sem ad többet, tehát nem sokat tudunk az úttest és a kerekek között zajló kölcsönhatásokról. Pedig úgy lenne igazán gokartos… Az viszont mosolyt csal az arcomra, hogy nagyobb gázra kicsit táncol a kormány. Még akkor is, ha egy profi összkerékhajtástól nem szeretjük az ilyesmit.

Gyanús, hogy szándékosan hangolták így, hogy még egy kis virgonckodást vigyenek a JCW viselkedésébe. Az All4 rendszer elég profi, széles skálán tudja tologatni a hajtáselosztást, bizonyos helyzetben például akár 100% is mehet hátra, és nyomatékvektorozást is tud. Így a kanyarokból való kigyorsítás is igen impresszív a Countryman JCW-vel.

Az utastér továbbra is különleges, ahogy azt a MINI-ktől megszokhattuk, de ezúttal egy kicsit másképp. Mert bár továbbra is vannak izgalmas részletek, de több a BMW-kből ismerős alkotóelem, mint korábban. A kör alakú középső „műszert” viszont csúcsra járatták! Immár semmi analóg nincs rajta, hanem az egész egy nagy, 24 cm átmérőjű (Samsung) érintő-kijelző.

A teljes kijelző grafikája megváltoztatható, számos verzió van, mind más stílussal, színvilággal és más tartalommal. Ötletes megoldások, gyönyörű grafika, fordulatszámra, a hangerő vagy a hőmérséklet állítására reagáló vizuális effektek…, nagyon látványos az egész. Természetesen Apple CarPlay is van, amely vezeték nélkül csatlakoztatható.

A kormány mögötti kis órácskának már csak a hűlt helye van – meg néhány kósza kontrollámpa. Van viszont remek head-up display, a korábbiakhoz hasonlóan gazdag tartalommal és egyedi MINI dizájnnal. Sőt, menetmódtól függően ennek is változik a színvilága. A parkolást segítő kamerarendszer 3D-s képe is profi munka, ugyanaz a rendszer, mint a BMW-kben.

Nagy kár, hogy eltűnt a régi, jellegzetes MINI billenőkapcsolók sora. Csak kettő maradt helyettük, az egyik az automataváltó irányválasztója, a másik a vezetési mód kapcsolója. A többi funkciót immár a menüből kell kikotornunk. Mennyivel egyszerűbb lenne a jól megszokott helyre nyúlni a műszerfalon miközben még a tekintetünket is az úton tarthatnánk. Ráadásul a programozható, gyors elérésű érintős/nyomós gombok is eltűntek, így még csak arra sincs esélyünk, hogy a leggyakrabban használt funkciókat kitelepítsük az 1, 2, 3, … helyekre. Ejnye, ejnye…!

Az ülések kényelmesek és jó tartásúak egyszerre. A helykínálat bőséges, mára igen nagyra nőtt a MINI Countryman, nagyobb az utastere, mint egy X1-es BMW-nek. A csomagtér is jó nagy, több mint 500 literes térfogattal várja a csomagokat, ráadásul a 13 centis sínen tologatható hátsó üléseknek köszönhetően támladöntés nélkül is bővíthető. Utóbbi egyébként 40:20:40 arányban hajtható végre.

A tárolórekeszek elég öblösek, itt is van MINI-s megoldás, a kicsi szövet fogantyú a fedeles tárolón. De ennél érdekesebb, hogy a kormány harmadik (függőleges) küllője is szövetből készült – reméljük, nem kezdi majd ki az idő vasfoga. A műszerfalat is szövet borítja, és hátulról dereng át rajta a hangulatvilágítás. Cuki a klasszikus slusszkulcs módjára elforduló motorindító, de kár, hogy a távirányító immár nem az a kulcs formájú, egyedi darab, ami korábban volt, hanem csak olyan… semmilyen.

Az autó tehát méretes, a motor pedig erős, de így már az étvágya is felnőttes a nagy legénynek. Átlagban simán felszippant 10 litert, sokat hajkurászva 1-2 literrel többet is, de szerencsére a tankja nem a manapság szokásos negyven-egynehány literes, hanem 54. Abból azért futja egy normális utazásra, főleg úgy, hogy olyankor nem iszákos. Autópályán 8 liter körül is elvan, ha beállunk a konstans 130-ra.

Ilyenkor nyugalmas a Countryman, de duci formája nem tesz jót a szélzajnak. De ahogy nagyanyáinktól tudjuk, nincs zajos autó, csak gyenge hifi, és ennek jó a hifije. A Harman Kardon rendszer nagyon szépen szól, alacsony hangerőn is jól részletezett a hangképe. A vezetéssegédek ügyesen vigyáznak a biztonságunkra, van adaptív tempomat, sávtartó, holttérfigyelő, fáradtságra figyelmeztető és táblafelismerő. Na meg az előírásnak megfelelően a sebességhatár túllépésekor kellően idegesítő hangjelzés is zaklat, de szerencsére ez nem csak a menü mélyéből iktatható ki, hanem van egy hot-key is.

A Countryman árlistája ma 13,5 millió forinttól indul. A mi John Cooper Works változatunk azonban a skála másik végén van, amely nagyon messze esik innen. Ez már a 20 millión is túl van 400 ezerrel. A konfigurátorban viszont kellemes meglepetés fogad, mert nem kell, és nem is lehet még sok milliót rápakolni. Így viszont nincs olyan gazdag testreszabási lehetőség, mint amit a prémium márkáktól megszoktunk. A JCW az JCW. Megkapunk vele mindent, ami jár, ha kell, ha nem.

teszt és fotó: BG, SportVerda