VISZLÁT, SZÉPFIÚ! TESZT: AUDI S5 CABRIOLET

Még egy remekművel kevesebb. A vászontetős S5-öt is elvitte a kétajtós Audik elkaszálása, többé nem látjuk a kínálatban. 2019-ben kezdte el kivezetni a márka a kétajtós modelleket, köztük a kabriókat is. Így a képen látható, gyönyörű S5 Cabrioletet sem lehet már rendelni, bár készletről, innen-onnan biztos akad még belőle néhány példány.

Pusztítóan jó az alakja, szexi, sportos, vagány és elegáns egyszerre. Lapos, széles és nagyon gyors – és nem utolsósorban: nyitható a teteje! Kinyitva pedig még jobban hallani, mit énekelnek a kipufogók ott hátul. Négy ovális csőből jön a V6-os opera, de nem tolakódóan, nem ordítva, épp csak annyira hangosan, hogy az még kulturáltnak nevezhető.

Igaz, amikor 1-esben padlógázon lefő a kávé, majd enyhe kis ropogás kíséretében szúrja a 2-est a váltó… Olyankor egy emberként kapják oda a fejüket a járókelők, és egy pillanat alatt közönségünk lesz. Mármint azokon túl, akik már addig is minket néztek. Mert általánosságban elmondható, hogy mindig van valaki a közelben, aki merengve bámulja az S5 Cabrio csodás idomait. Hát, van is mit!

Aztán pár pillanat múlva „zene állj”, mert már így is majdnem a 60-as osztásnál jár a sebességmérő mutatója, 4,9 másodperc alatt pedig 100-ig is elszalad – de azt csak odakint, az autópályán. Bizony, ennyire jól lendíti az autót a háromliteres, 354 lóerős V6-os TFSI turbómotor, amelynek szép teljesítménye mellé kereken 500 Nm-es forgatónyomatéka is van. Ráadásul ez már 1370-es fordulaton rendelkezésünkre áll, és egészen 4500-ig nem is csökken.

A tekintélyes erő egy nyolcfokozatú, Tiptronic váltóba megy, amely nem duplakuplungos, hanem hagyományos bolygóműves gépezet. Egyenesen a ZF-től jön, és teljesen jól teszi a dolgát. A kormány mögötti fülekkel kapcsolgathatunk is, de erre nem sok szükség van, legfeljebb egy sürgősebb előzésre felkészülve. De olyankor érdemesebb ideiglenesen sportba húzni a váltókart.

Miután a váltóban „átalakult”, a kerekek felé folytatja útját a hajtóerő. Mind a négyhez, az S5 ugyanis összkerekes, audisan mondva: quattro. A Torsen központi differenciálmű alapállásban a nyomaték 40%-át küldi előre, 60%-át hátra, de szabadon játszhat a hajtáselosztással. A játszótér széleit pedig úgy jelölték ki, hogy maximum 70% mehet előre, vagy 85% hátra.

Ezzel az autóval akkor is szép az élet, ha csak a töredékét használjuk ki a teljesítményének. És ilyenkor még jól is fogyaszt, így a hosszú utazások 8 literes átlaggal is megoldhatók, ha betartjuk a sebességhatárokat. Ausztriai kirándulásunk során éberen figyelt is a sok-sok kamera, csak a hegyi szerpentineken lehetett egy kicsit odalépni, és élvezni a gyorsulást, na meg a hegyoldalakból visszaverődő motorhangot – nyitott tetővel, természetesen. Nekünk így lett 9,5 liter az átlagunk, amelyben tehát volt egy jó adag élményautózás is, de a táv jó részén békés országúti andalgás vagy 130-as autópályázás – utóbbi zárt tetővel. Úgy egyébként meglepően jó az utastér hangszigetelése, nem dobol hangosan a szél a tetején.

De persze sokkal jobb kinyitva, 15 másodperc alatt nyitható a teteje, természetesen motorosan, és nem csak álló helyzetben, hanem alacsonyabb sebességnél is engedi a rendszer. Ugyanez a helyzet bezárással. A menetszél nem tolakodó, ez az a fajta nyitott autó, aminél igyekeztek mindent úgy alakítani, mintha nem is lenne nyitott. Felhúzott ablakokkal és a fejtámlák mögé felszerelhető szélfogó hálóval autópálya tempó mellett sem túl huzatos az S5 Cabriolet.

Persze más a helyzet, ha leengedjük az ablakokat, valamint a rozoga benyomást keltő hálót is inkább hátul hagyjuk a csomagtérben. Utóbbit egyébként kézzel kell fel- vagy leszerelni, a művelet közepes ügyességet és némi praktikumot követel meg. Továbbá, mivel van egy vízszintesen álló része is, így csak akkor szerelhető fel, ha hátul nem ül senki. Szóval hátul vagy utasok, vagy szélfogó (vagy egyik se).

Az autó négyszemélyes (2+2), de bármennyire is termetes a kasztni, a hátsó ülések nem sok komforttal kecsegtetnek – ahogy általában a kabriókban. Meredek támla, rövid ülőlap, váll fölött húzódó övvonal, és értelemszerűen sokkal nagyobb menetszél, mint elől. Zárt tetőnél viszont pozitívum, hogy egész nagy a fejtér. A csomagtér 375 literes, nyitott tető esetében 320. Nem rossz.

De koncentráljunk inkább az első traktusra, abból is a bal egyre! Mert itt nem csak tökéletes kényelem, hanem ritka jó élmény is várja a kormány mögé ülő szerencsés embertársunkat. Lóerőkről, nyomatékról, gyorsulásról, rugalmasságról már volt szó, minden paraméterében eszményi ez a V6-os, és még a hangja is szép.

Az elhelyezkedése kicsit furcsa, ugyanis a BMW, Mercedes, Lexus hasonló modelljeivel ellentétben itt nem az első tengely mögé, hanem az elé esik a motor nagy része. Ráadásul méretéből adódóan nem is egy könnyű masina. Persze, ott van az összkerékhajtás középső osztóműve és a hátsó diffi, amelyek segítenek valamelyest hátrébb tolni a súlypontot.

De az S5 még így is fejnehéz, mégsem viselkedik úgy, mint általában az ilyenek. Nagyon forszírozni kell a kanyartempót és egyszerre gyorsítani ahhoz, hogy túrja kifelé az orrát. Egyszerűen csak megy, amerre akarom, és közben gyorsul, amennyire akarom. Persze ebben sokat segítenek a 265/30-as abroncsok is.

A kormány pontos és beszédes, az áttételezése is egészen közvetlen. A futómű hangolása tökéletes, és adaptív lengéscsillapítók is járnak hozzá. Ennek köszönhetően az S5 Cabrio úgy marad feszes a kanyarokban, hogy közben nem kényelmetlen a rugózása. Ráadásul 20 colos felnikkel és a peres gumikkal kell komfortosnak maradnia. Bámulatos az egész!

A nyolcfokozatú automataváltó nagyon szépen teszi a dolgát. Gyorsan és simán kapcsol, nem vált, amikor nem kell, és vált, amikor kell. Tökéletes. A kormány mögötti váltófüleket csak a játék kedvéért használtam, szükség igazából nincs rájuk. A fékeket sem vették félvállról a mérnökök, elől hatdugattyús nyergek harapnak rá a méretes tárcsákra, de a hátsók is elég komolyak.

Az utastérben használt anyagok jó minőségűek, és ízléses a berendezés. Egyedül a fényes karbon utánzatú betétekért kár, tudnak ennél jobbat is az Audinál. A többi nagyon rendben van, és az összeszerelés is kifogástalan. Annak viszont nem örültem, hogy a műszerfal tetején lévő kijelzőn csak érintéssel lehet csinálni bármit.

Sőt, erősen meg is kell nyomni, hogy történjen valami, az Audiban ez már régóta így van. Sokkal jobb lenne a könyöklő előtti forgótárcsás megoldás, ami korábban az Audinál is volt. Az viszont pirospontot érdemel, hogy a klímának van fizikai nyomógombos, saját kijelzővel ellátott kezelőpultja. Aranyat ér az ilyesmi a mai autók érintőképernyős világában.

Az első ülések motorosan, tág határok között állíthatók, kalibrálható az ülőlap hossza, a deréktámasz, sőt az oldaltámaszok szorítása is. Ezek ismeretében meglepően régimódinak hat az előre döntésre szolgáló bőr szíj, de funkcióját illetően tökéletes. Az ülések tartása is az, ahogy a körülöttünk lévő kezelőszervek és kijelzők elrendezése is.

A fémes tapintású gombok fémes kattanása pedig átlag feletti, kifejezetten audis vonás. Az bőr-alcantara kárpitozás gyönyörű, látványos a steppelése is. Az ajtókra is jutott a kellemes tapintású anyagból, de az egész hangulatosabb lenne valami melegebb színben, mondjuk sötétbarnában. A hangulatvilágítás is igényes, nem csak a műszerfalon, hanem az ajtókon is van, sőt, még hátul, oldalt is.

Modern vezetéstámogatók, vezeték nélküli CarPlay, vezeték nélküli töltő, USB csatlakozók…, ilyenek persze vannak, evidenciákról nem beszélünk. A LED fényszórók profi lézer technikával varázsolnak vakító világosságot elénk, de nem a többiek szemébe vagy visszapillantójába, azt ugyanis nagyon ügyesen kiárnyékolja a technika.

Maga a szabadság az S5 Cabriolet. Erős, de nem őrjöngő motorral az elejében, és minden tekintetben profi technikával felvértezve. Ízléses, időtálló, szép, de nem hivalkodó lemezruhába öltöztetve, csodás vezetési élménnyel. De mindez már történelem, többé nem rendelhető ilyen Audi, legfeljebb készletről akad még itt-ott. Valahol 30 millió körül, vagy olcsóbban, ha a használt is megfelel.

teszt és fotó: BG, SportVerda