KIS X, NAGY KÜLDETÉS TESZT: BMW X2 SDRIVE 18D

2018-ban debütált az X2-es BMW, a márka legkisebb csapotthátú SUV-je. Illetve, ha pontos akarok lenni, akkor a bajorok terminológiájában ez egy SAC, azaz Sports Activity Coupé. A SUV megfelelője pedig errefelé SAV, mint Sports Activity Vehicle. De akárhogy is hívjuk, a lényeg, hogy az első X2 elég nagyot ment, és a siker meghatározó eleme volt, hogy piszok jó formával érkezett a piacra. Ehhez hozzátartozik, hogy a karosszériájának remek arányai voltak, amely viszont az itt tesztelt utódmodellről nem mondható el ilyen egyértelműen.

Nem a hatalmas vesékre és a nagy hűtőrácsra gondolok, ezekhez már hozzászoktunk a BMW mai dizájnjában. Sőt, még jól is néznek ki, például ennek az X2-esnek az arcán is. Inkább a hátsó ajtók mögött érzek némi aránytalanságot. Túl nagy a lemezfelület a C-oszlop alatt, és túl hosszan elnyúlik a farrész az erősen döntött hátsó szélvédővel. De részleteiben jól néz ki az új X2. Különösen az eleje, mely összetéveszthetetlenül BMW-s. Szépek a lámpatestek, és a veséket LED csík kontúrozza – de csak ha úgy szeretnénk. Ha nem, akkor egyszerűen lekapcsoljuk.

A hajtásláncokat illetően elég széles a választék, van benzines, dízel és teljesen elektromos változat is. Tesztautónkban a kétliteres dízelmotor gyengébb változata (18d) dolgozott. De mivel BMW-ben nem létezik gyenge motor, természetesen ez is elég erős! 150 lovas teljesítménnyel boldogít, emellett 360 Nm-es nyomatéka is van, melyet már 1500-as fordulattól biztosít, és 2500-ig meg is tartja. Pont elég ez a lendületes haladáshoz, 8,9 másodperc a 0-100-as sprint, a végsebesség pedig 210 km/h. Mai viszonylatban már nem annyira kiemelkedő eredmények, de még mindig az átlagosnál gyorsabb autók közé sorolják az X2 18d-t. Úgy, hogy ennél az összes többi változat fürgébb.

De a 18d-ben az legjobb, hogy mindeközben a fogyasztása alacsony. Akkor is, ha nem törekszünk rá, ilyen egy igazán jó dízel. Nálunk különösebb odafigyelés nélkül, jól esően vezetve hozta a gyári adatot, amely 5,1-5,5 l/100km. Emellett még a hangja is teljesen jó, legalábbis menet közben. Ilyenkor alig hallani, hogy dízel, indításkor viszont sajnos elég egyértelműen. A motor keresztben van, a hajtás pedig az első kerekekre megy, ez tehát már nem a klasszikus hátsókerekes BMW platform, hanem az, amiket a MINI-kben is használnak. De ez már nem újdonság.

Persze létezik összkerekes változat is, viszont csak az erősebb motorokhoz. Minden BMW X2-esben (az elektromostól eltekintve) egy hétfokozatú, duplakuplungos Getrag váltó továbbítja az erőt a kerekek felé. Nagyon szépen teszi a dolgát, bár szerintem a ZF féle nyolcfokozatú szerkezet, melyet a legtöbb BMW modellben használnak, még mindig érezhetően jobb.

Mindenesetre, ha bele szeretnénk szólni a döntésbe, akkor manuális kapcsolgatásra itt is van lehetőség a kormány mögötti váltófülekkel. Apropó, kormány: nekem kifejezetten tetszik! Az M Sport csomag részeként feltűnően vastag karimájú, nem túlszervózott, de nem is nagyon nehéz. Nagyon pontosan lehet vele irányítani az autót, ráadásul megfelelő mennyiségű visszajelzést továbbít a kerekek és az úttest kapcsolatáról. Ritka ez manapság, főleg egy elsőkerekes autónál.

Ettől azonban még nem lesznek BMW-sen sportosak az X2 kanyartulajdonságai, bár kihozták belőle azt, amit ilyen kasztnival lehetséges. Itt ugye feszesre kell hangolni a felfüggesztéseket, hogy ne dőljön túlságosan a magas felépítmény, amelyre rátesz még egy lapárral az M Sport csomag részeként érkező sport futómű. Billegésben tehát nincs hiba, de viszonylag orrnehéz a konstrukció, emiatt forszírozott kanyartempónál túrja kifelé az elejét a dízel X2.

De semmi különös, csak az átlagos, fronthajtású szabadidő-autókra jellemző viselkedés. A hétköznapokban, normálisan vezetve nagyon kezes az autó, és a legtöbb átlagos helyzetben előnyösebb a fronthajtás, mint a hátsó. A bal egyből nézve nagyon rendben van az X2-es. Az üléspozíció tág határok között változtatható, miként a kormány helyzete is, így hamar rátalálni az ideális beállításra. Kalibrálható az ülőlap hossza, az oldaltámaszok szorítása (M csomag), az első ülések fűthetők és masszírozni is tudnak.

Az egész berendezés ugyanolyan, mint a (sokkal) nagyobb és (sokkal) drágább BMW modellekben. Az anyaghasználatról ugyanez mondható el, mind a műanyagokat, mind a bőrkárpitozást illetően. Szép, jó tapintású felületek, kellemes illat és masszív összeszerelés jellemzi az X2-es utasterét. Nálam a dizájner is ötöst kap, stílusos, ízléses az egész, néhány – fontos, hogy nem túl sok – különleges részlettel.

Ilyen például az M-es kormány függőleges küllője vagy a lebegő panel, amelyen a könyöklő is van. Ezen található meg az automataváltó irányválasztó kallantyúja, a motorindító, és néhány további gomb az audiorendszerhez, a vezetési módhoz, a kamerához, az auto holdhoz, plusz egy vészvillogó. És ez mind teljesen jó is a maga nemében, de az iDrive tárcsa a megszokott gombjaival… – na az nagyon hiányzik innen!

Helyette érintéssel kell barangolni a középső kijelző menüjében, melynek a felépítése és a reakcióideje is visszalépés a korábbihoz képest. A parkolást segítő kamerarendszer képe viszont továbbra is brutál jó, bár a 3D-s nézet inkább látványos, mint praktikus, de a többi mind nagyon hasznos. A ma már törvény által előírt sebességtúllépésre figyelmeztető csilingelés egyszerűen kiiktatható: irány a kormány, ott a tempomat SET gombját pár másodpercig nyomva tartjuk, és lőn kussolás!

A két ülés közötti tárolóban sok holmi elfér, az ajtózsebekben már kevésbé. A Harman/Kardon hifi szépen szól, a hangulatvilágítás színe sokféle lehet. Elől és hátul is 2-2 USB csatlakozó van. Jó ötlet, hogy a középkonzol vezeték nélküli töltője nem egy vízszintes felület, hanem a függőlegeshez képest enyhén döntve áll, és egy rugós rögzítő elem tartja rajta a telefont.

A helykínálat elég nagy, bár maga a karosszéria sem kicsi, konkrétan 20 centivel hosszabb és 6 centivel magasabb, mint az elődmodell. Ennek hozadékát főleg a tágas hátsó traktusban illetve a csomagtérben látjuk, mely 90 literes növekedéssel ma 560 literes! Legyen is, ha már olyan méretes az a far.

Választható extrákból nincs hiány, köztük számos kényelmi cucc, amely szebbé teszi a BMW X2-vel együtt töltött időt, de vezetéstámogatókból is akad itt minden flancos holmi. Tulajdonképpen e tekintetben sem kapunk kevesebbet, mint mondjuk egy X6-os esetében, amelyre kétszer ennyi pénzt is el lehet költeni – csak hogy a SAC (Sport Activity Coupé) skálán maradjunk a BMW modellkínálatában.

De mennyit is kell kicsengetni, ha valaki egy ilyen X2-est szeretne, mint a tesztautónk? Nos, a konkrét konfiguráció 20,6 millió forintot kóstál, ebből közel 4 milliót tesznek ki a feláras cuccok, 16,8 millió pedig az alapár. Százezerrel olcsóbb a belépő benzines, a 170 lovas 20i, szintén fronthajtással. A 20d már összkerékkel is rendelhető, a csúcsot jelentő M35i (300 LE) pedig alapból azzal jön, miként az elektromos változat is. Az alapváltozatokat tekintve szinte azonos áron érhető el az Audi Q3 és a Mercedes-Benz GLA.

teszt és fotó: BG, SportVerda