HÚZÓMODELLEK TESZT: CUPRA LEON ÉS FORMENTOR

Ellentétben a mai autóvásárlók többségével, vagyunk még néhányan, akik az alacsonyabb építésű modelleket részesítjük előnyben – a magasabbakkal szemben. Tehát inkább egy szedán, kombi vagy kompakt, mint bármilyen SUV. Én is így vagyok ezzel. Ezúttal viszont más a helyzet, a Cupra két húzómodellje ugyanis egyformán tetszik.

A Leonról és a Formentorról van szó, melyek között nagyvonalakban annyi a különbség, hogy a Formentor olyan, mint a Leon felfújt változata. A Formentor egy SUV, míg a Leon egy kompakt autó. A márkánál végrehajtott arculat-egységesítés óta nagyon hasonlóan festenek elölről és hátulról is. Kár, hogy a frontrészt ilyen radikálisan átrajzolták, mindkét modellnek határozottan jobban nézett ki a régi arca.

A hátsójuk viszont egyformán csinos, és profilból is piszok jól mutatnak. A leginkább szembetűnő különbség így látható a két kasztni között, de ott is nagyjából csak annyi, hogy a Formentor teltebb forma – hiszen SUV. A hátulján egyiknek sem látható a modellnév, csak a márkanév. Illetve a hátsó fényszórók belsejében, apró betűkkel mégiscsak ott bújik, hogy Formentor vagy Leon, de ez normális távolságból nézve észre sem vehető.

Odabent sincs nagy különbség a köztük, a műszerfal és a középkonzol gyakorlatilag egyforma. Az első ajtók burkolata is, differencia csak a dekorbetétek színében van, ami a konfigurációtól függ. Csakúgy az első ülések, melyekből a Formentorban az erősebben kagylósított félék voltak – egy meglehetősen drága csomag részeként. Mindkét változatnak integrált fejtámlája van, magyarul, nem állítható. Manapság reneszánszát éri ez a megoldás, hangulata versenyautós, értelme semmi.

Az oldaltartása mindkettőnek erős, de a Formentor kagylóüléseinek erősebb. Pedig nagyobb szükség lenne rá a Leonban, az ugyanis építése okán alkalmasabb a kanyarvadászatra, amelyben sokat segítenek a remek tapadású, 235/35-ös abroncsok melyek 19 colos felniken feszülnek. Ugyanilyenek vannak a Formentoron is, csak ott egy centivel szélesebbek a gumik.

A futómű mindkét modellben adaptív, azaz a keménysége a választott menetmód szerint változik, illetve az útminőségtől függően magán is folyton állítgat a rendszer. Az oldaldőlése egyébként a Formentornak sem vészes, mert bár magasabban repül, mint Leon, még így sincs túl magasan a súlypontja, köszönhetően a mélyre helyezett akkumulátornak.

Tesztautónk hajtáslánca ugyanis PHEV volt, ahogy a Leoné is. Azaz tölthető hibrid, amely itt egy 177 lovas benzinmotorból, illetve egy 116 lóerős villanymotorból áll. A rendszerteljesítmény nem a kettő összege, hanem egy kicsit kevesebb, de így is nagyon mutatós: 272 lóerő. Hozzá kereken 400 Nm-es forgatónyomaték társul, ennek megfelelően megy is mindkét autó rendesen. De mégsem annyira, mint amennyire manapság ilyen ütős teljesítmény és nyomatékadatok tudatában várhatnánk.

A Formentor 7,2, a Leon 7,1 másodperc alatt futja a 0-100-at a gyári adatok szerint. A számok tehát ütősek, de a gyorsulási érzet már nem annyira. Illetve nem is mindig ugyanolyan, ha nagy gázt adunk. Ez főleg a tölthető hibrid hajtásláncból adódik, hiszen itt az erőnek egy tekintélyes része a villanymotortól származik. Az pedig az akksi csekély töltöttsége mellett nem biztos, hogy mindig megvan. Ezt nehéz megállapítani, de némi ingadozás megfigyelhető. Például feltűnik, hogy „tegnap, amikor ugyanitt előztem egyet, akkor másképp ment az autó”.

A DSG működése sem olyan kiszámítható itt, mint a VW konszern nem hibrid modelljeiben, legyen szó akár TSI, akár TDI motorról. Időnként húz egy váratlant, például nagyobb gázra jó nagyot „csúsztat a kuplungon”, ahelyett, hogy visszakapcsolna egyet (vagy kettőt). Az 1,5 TSI-ben ilyenkor pont ezt csinálja, nagyon helyesen. Itt nagyjából csak akkor van jó világ, ha az akkumulátor töltöttsége magas, olyankor valahogy minden kiegyensúlyozottabb, ráadásul padlógázra biztosan jön is a bődületes erő!

Feltölteni egyébként kifejezetten gyorsan lehet, mert ezt nem csak a PHEV-knél szokásos 11 kW-tal, hanem 50 kW-tal is lehet. Ez pedig egy ilyen kicsi (mármint villanyautókéhoz mérten kicsi) akksit igen hamar megpakol feszültséggel. Konkrétan kevesebb, mint fél óra alatt megvan a tele közeli állapot, de ha csak 5 percre van időnk töltekezni, akkor is értelmes hatótáv jön össze.

A baj az, hogy töltött akksi mellett nem szívesen üzemel rendes hibridként a hajtásrendszer. Azt értem ez alatt, hogy amíg nem megy 15% alá az akku, addig szinte mindig teljesen elektromos üzemben haladunk. Kivéve jó nagy gázadásra, mert olyankor persze beröffen a TSI-t, de utána megint elmegy aludni. Aztán ha lemerül az akksi, akkor már sima hibridként használhatjuk az autót, ilyenkor többször van benzines és elektromos hajtás együtt. Ez tök jó, így viszont teljesen feleslegesen cipelünk magunkkal ekkora akkumulátort.

És ezt a fogyasztáson is érezni. Ilyenkor (tehát lemerült akksival) átlagosan 8-8,5 liter körüli étvágya van az 1,5 TSI-nek. Ezt láttuk a Leonban. A Formentorba sikerült néha töltögetnünk, így hoztunk össze 6,9 litert. De ugyanennyit eszik egy 150 lovas TSI-vel és DSG-vel szerelt Seat Leon kombi, ugyanaz lágy hibrid változatban pedig még 2-3 decivel kevesebbet is.

Persze ha nagyon gyakran van lehetőségünk tölteni, akkor 1 liter környékén is el lehet karistolni mindkét autóval, vagy akár még alacsonyabb fogyasztással, ahogy a gyár mondja. De a nulla közeli eredmény eléréséhez legalább 80 kilométerenként kell egy tele töltés, vagy 20 kilométerenként egy negyed, 40 kilométerenként egy fél, és így tovább… Ez sem lehetetlen, de szerintem nem életszerű. És ha gyakran nyomkodjuk a kormányon a Cupra gombot (legsportosabb üzemmód), meg azzal együtt a gázpedált, akkor ennél jóval gyorsabban merül az akksi is.

A belső ergonómia a mai érintőképernyős világban egész jó, bár a középső kijelző menüjében itt is rendesen el lehet tévedni. Tiri-tarka az egész, ahogy a Seatokban, ez arculat szempontjából nem előnyös, de az ikonok gyorsabb megtalálása szempontjából viszont jó. Például: „azt tudom, hogy egy zöld ikont keresek…” – ismerős, ugye? Valódi gombokból már nem sok van, azoknak is a nagyja a kormányon. Amelynek egyébként remek a fogása, ahogy a közvetlensége is, ráadásul három fokozatban fűthető, és formája a divatnak megfelelően alul lapított.

A helykínálatot illetően természetesen jobb a Formentor, de ha a Leon kombi lenne, akkor az lenne a nyerő. A Formentor emelt kasztnijának előnye a könnyebb ki- és beszállás, és a forgalomra való jobb rálátás. Mármint utóbbi is előny lenne, ha így lenne, de a karosszéria formájából, elsősorban a magas övvonalból adódóan azonban a Formentorból még rosszabb a kilátás, mint a Leon kormánya mögül.

A csomagtartót mindkét autóban csorbítja a PHEV hajtáslánc akkumulátora, amit valahová tenni kell. A Formentor esetében azonban nagyobb térfogatról indulunk, így még a maradék is elég jó, a Leoné viszont már kicsi. Kombi kéne ide… Létezik is, ráadásul jól néz ki! A hátsó ülésekkel hasonló a helyzet, nagyobb belmagassága okán kicsit jobb a Formentor, de ennek is elég rövid a kasztnija, amit ez a rész senyved meg. Megint: Leon kombi kellene, abban sokkal nagyobb a lábtér.

Az árak nagyon csípősek. Ezzel a hajtáslánccal és a hozzá tartozó VZ felszereltséggel a Leon 17,9 millióról, a Formentor 20,3 millióról indul. Extrákból simán össze lehet még csipegetni 4-5 millió forintnyit, így a Leon ára is bőven 20 millió fölé emelkedhet, a Formentort pedig 25 milliós autóként emlegethetjük.

teszt és fotó: BG, SportVerda

ELEKTROMOS CUPRA – SportVerda teszt