NEM SUFNITUNING TESZT: FORD PUMA ST

Hengerekből nem kapott sokat, de turbónyomásból és egyéb élménydúsítókból igen. Hála a Ford Performance részlegének, nagyon szórakoztató autó lett a Puma ST. Az 1,5-ös, háromhengeres turbómotor csúcsteljesítménye 200 lóerő, a nyomatékgörbe pedig 320 Nm-es szinten tetőzik. Elképesztően jól viszi a kis crossovert, 6,7 másodperc alatt sprintel 100-ra, és alacsony fordulaton is jól húz.

De ami ezt az egészet még színesebbé teszi, az a hangja! Morog, fújtat, és olykor még némi visszadurrogás is dereng a kipufogók felől. Ez utóbbit jobban is a szabadjára engedhették volna, de így is meglepően impresszív a Puma legizmosabb változata. Arra persze nincs értelmes válasz, hogy ez a remek technológia mit keres egy magas építésű autó alatt. Csak annyi, hogy ma ez a divat. Mert az vitán felül áll, hogy továbbra is a crossover és a SUV a legkelendőbb műfaj.

Ha ezt keresik a vásárlók, akkor ezt kell gyártani. És ebből kell aszfaltbetyárt is csinálni, ami nem ésszerű, de a divat már csak ilyen, sosem a racionalitásra épít. Ezért van az, hogy a Puma ST rugózása baromi kényelmetlen, ugyanis így lehet stabilan tartani a kiemelt bódét. De olyan stabilan, hogy az megér egy misét. A Ford Puma ST úgy falja a kanyarokat, hogy az már-már fizikailag képtelenségnek tűnik egy ilyen karosszériától.

Ehhez közvetlen, súlyos érzetű kormányzás, harapós fékek és jól kapcsolható manuális váltó társul. Utóbbi járhatna rövidebb úton, és lehetne magasabban a váltókar is, akkor még profibb lenne az egész. Rendkívül jól tapadnak a 19 colos felnikre húzott, alacsony oldalfalú, széles abroncsok, de a nyomvályúk durván meg is vezetik őket.

Az összhatás tökéletes, vezetési élményben egyértelműen többet ad a Puma ST, mint amit egy felpaprikázott, háromhengeres motorral hajtott kisgömböctől vár az ember. Pedig már maga az ígéret sem szerény, hiszen kívülről is igen látványos a körítés. Egyébként a Mean Green fantázianévre hallgató zöld fényezés az ST kivitel kiváltsága, amely önmagában is kellőképpen gondoskodik a feltűnésről.

Odabent is látványos a különbség a többi kivitelhez képest, de nem csak a dizájn más. A kormány vastagabb, alul lapított, és rajta van a menetmód választó gomb is. Így nem kell a kézifék tájékára lenéznünk – a többi Pumában ott kell kotorászni –, amikor gyorsan aktiválni akarjuk a sport módot. Sőt, erre illetve a race track módra (itt ilyen is van) külön dedikált gomb csücsül a kormányküllőn.

Ezeket aktiválva a kipufogó hangja is morcosabbra vált. Ráadásul nem hangszóróból imitálják hozzá a basszust, hanem aktív szelep van a csőrendszerben, amely más helyzetbe áll, ha ezt a parancsot kapja a központi idegrendszertől. A lengéscsillapítók is felkeményednek, pedig elég kemények alapból is. Továbbá, a feláras Performance csomaggal jár sperr diffi is, úgyhogy a kanyarvadászathoz minden adott.

A kagylósított Recaro ülések rendkívül jó tartást is adnak hozzá. Olyannyira, hogy az ülőlapon túlságosan is szűkre szabták az oldaltámaszokat, nem kell túl szélesnek lennünk ahhoz, hogy szorosnak érezzük. A kormány mögötti kijelző teljesen digitális, grafikája és a megjelenített adatok is menetmódtól függően változnak, ami tök jó, de az átmenet nagyon lassú.

A beltérben használt anyagok minősége alapvetően jó, csak néhol akad kemény műanyag. Ahogy a többi Pumában, a helykínálat itt is meglepően nagy a külső méretekhez képest, különösen a csomagtartó szerez kellemes meglepetést. A padlója alatt lévő 80 literes (!) és mosható üreggel együtt összesen 456 literrel várja a poggyászokat.

Tudásához képest a fogyasztása sem rossz, amelyben a hengerlekapcsolásnak is van némi szerepe. Ugyanakkor, ha gyakran nyomunk kövér gázt – márpedig nyomunk, elvégre ezért vettünk ST-t –, akkor az átlag nem 7, hanem 9 liter körül lesz. Ekkora élményért ez sem vészes, szolidan vezetve pedig 7-8 literrel is elvan.

Aki nem szeretne ekkora erőt a Pumájába, a sportosság pedig elég csak a látszat szintjén, és ennél jóval visszafogottabb stílusban, arra ott a Ford Puma ST-Line kivitel. A 155 lovas 1.0 Ecoboost motorral választanám, az is nagyon szórakoztató. Nincs alatta vesekőrázó futómű és szoros sportülés sem, és nincs olyan durva hangja sem, meg sperr diffit sem vehetünk hozzá.

De bő három millióval olcsóbb is, mint az ST, amely 11,5 millióról indul! Nem csekély összeg, viszont ennyiért megkapjuk a teljes pakkot. Kivéve néhány dolgot. A zöld (Mean Green) fényezés 400 ezer forint, és ugyanennyiért választható egy szürke (??) szín is. Felár nélkül csak a fehér van, a kettő között pedig  még néhány szín. A Performance csomagot 435 ezer forintért rendelhetjük, amivel sperrt és rajtautomatikát kapunk.

Vezetéstámogató cuccokat két szettben vehetünk 125 illetve 220 ezerért, panorámatetőt 355 ezerért, láblengetésre nyíló csomagtérajtót 150 ezerért, levehető vonóhorgot 220 ezerért. Tehát ha nagyon akarjuk, felextrázhatjuk 13 millió fölé is a Ford Puma ST-t, de 12 millióért lehet például egy sperres, fehér színű ST-nk. Listaáron.

teszt és fotó: SportVerda

Ford Puma hybrid teszt