fbpx

A LEGMENŐBB KIA TESZT: KIA XCEED 1.4 T-GDI

Kia XCeed

A LEGMENŐBB KIA TESZT: KIA XCEED 1.4 T-GDI

Nem csak a Ceedek közül, hanem a márka egész jelenlegi kínálatából is ez a legvonzóbb modell. 1,4-es turbóval, automataváltóval és gazdag ellátmánnyal érkezett hozzák a Kia XCeed.

Régóta érezhető már, hogy a Kia közel jár a tökéletes dizájnhoz, de csak most értek célba. Íme, a legszebb Kia, az XCeed. Autókedvelő férfiemberként természetesen könnyebben a szívembe tudok zárni egy hosszú, lapos sportkupét, mint egy ilyen emelt, hizlalt crossovert, de az XCeed egyértelműen bejön.

Azt nem mondom, hogy sok értelmét is látom a magasításnak, a műanyag sárvédőíveknek és a hatalmas felniknek, de hát a sportkupékat sem a mindennek nekiverődő ajtajaik vagy a kényelmetlen ki-beszállás miatt szeretem. Hanem mert szépek. És ez is az. Mellesleg, ha már itt tartunk, az emelt kasztniba kellemesebb beszállni, és kipattanni könnyebb belőle, mint egy „normális” autóból.

Meg aztán, bármennyire is feltűnősködő, igazság szerint átkozottul jó ez a „Quantum Yellow” fényezés, ami ráadásul az utastérben is visszaköszön (felszereltségfüggő). A műszerfal dekor betétein, a kárpit varrásán is. Egyébként nem ez az egyetlen élénk szín a Kia XCeed választékában, de persze vannak a környezetbe jobban beleolvadók is.

Motorokból is korrekt a választék. Három benzines, két dízel, valamint egy konnektoros hibrid is kínálkozik. Tesztautónkban a középső benzines dolgozott, amely valószínűleg egyben az optimális választás az XCeedhez. Egy 1,4-es turbóról van szó, amelynek 140 lovas teljesítménye mellé mutatós nyomaték is társul. Pontosan 242 Nm, 1500-as fordulattól 3200-ig, úgyhogy a rugalmassággal nincs gond. 10 másodpercen belül tudja a nulla-százat, a vége 200. A számoknál azonban fontosabb a gyakorlati tapasztalat, hiszen láttunk már biztató adatokkal rendelkező lomha autót, és ennek a fordítottját is. A Kia XCeed egyik táborhoz sem tartozik, hanem nagyjából azt adja, amit ígér.

Élénken moccan az előzéseknél meg az indulásoknál, és mindeközben a fogyasztása sem rossz. Városban nem bajnok, de nem is túlzó a 8 liter, az autópályás 7-7,4 liter viszont teljesen rendben van, az országúti 5-5,5 literről nem is beszélve. Pörgetve egy kicsit hangoskodik a motor, de ez a hétköznapokban és utazásoknál sem zavaró, mivel 130-nál mindössze 2400-at forog. Hála az alacsony fordulaton is szép nyomatéknak, elbírja a hosszú sebességfokozatot.

Azt pedig a félmilliós felárért rendelhető, hétfokozatú duplakuplungos automata adja. Melyről ezen kívül el lehet még mondani, hogy simán és gyorsan kapcsol, a szépen kivitelezett elindulásban viszont nem brillírozik. Ahogy a duplakuplungosok többsége sem. Manuális váltásra is van lehetőség, de ehhez le kell nyúlkálni a választókarhoz, mert a kormány hátulján nincsenek váltófülek.

Pedig amúgy van itt annyi minden, ráadásul olyan kivitelezésben, hogy még prémium modellből átülve is elismerően bólogatok. Fölöttem egy méretes, nyitható üvegtető, alattam motorosan állítható és fűthető ülés, sőt még a hátsók is fűthetők és a kormány is. Előttem egy gyönyörű, digitális műszerfali kijelző, melynek grafikája változtatható, középen pedig egy szintén nagyon szép érintő-képernyő. A váltóhoz Auto Hold funkció, a biztonságunkért pedig megannyi vezetéssegéd.

Van adaptív tempomat, ütközéselkerülő rendszer, amely autókat és gyalogosokat is felismer, tolatókamera, parkolóasszisztens, keresztirányú forgalomra figyelmeztető, éberségfigyelő, visszagurulás-gátló, automata reflektor és sávtartó automatika. Utóbbi feltűnően igényes, kínosan ragaszkodik a sáv közepéhez, és sok esetben még akkor is jól működik, ha alig látszik a felfestés.

A futómű feszes, jól viselkedik a kanyarokban, de indokolatlan mértékben ráz. A Kia jelenlegi modelljei között talán ennek a legmostohább a rugózási komfortja. A kasztni emelés és a peres gumik persze ebbe az irányba tolják a futómű viselkedését, de ez itt ennyire nem indokolt. Az utastérben szép dizájn és jó minőségű anyagok vesznek körül. Nem annyira, mint a legfinomabb német konkurensekben, de panaszra nem lehet okunk.

A helykínálat korrekt, valamivel nagyobb, mint egy sima Ceedben, és a csomagtér is öblösebb cirka 30 literrel – pontosan 426 literes. A hátsó támlák nem is 60/40 arányban, hanem 40/20/40 arányban dönthetők, amely megint az igényesebb, drágább megoldás. Az ülések mindenhol nagyon kényelmesek, kivéve a hátsó középső pozíciót, ami már szinte természetes a mai autók világában. A hátul utazóknak nem csak ülésfűtés és tisztességes lábtér jut, hanem levegőbefúvó is.

Összességében tehát nem csak szép, hanem nagyon jó autó is a Kia XCeed (bár az automataváltóból tudnék jobbat is mutatni). Ettől eltekintve azonban minden nagyon rendben van vele. És ennek megfelelően az ára sem csekély. 6 millió a beszálló, a mi 140 lovasunk esetében már 6,6 millió. Ez azonban még csak a második felszereltségi szint, amelyből van hét, és tesztautónkat a legmagasabb (Platinum) csomaggal rendelték. Továbbá automatával, így az már 8,3 millió, és erre jött még további egymilliónyi opciós tétel, így lett a vége 9,3 millió.

Benzinesből van még egy erősebb, 1,6-os turbó 204 lóerővel, tesztautónkhoz képest 650 ezres felárért. De kisebb csomaggal is társítható, nem kötelező hozzá az automataváltó, úgyhogy egész jó kis példány hozható ki belőle 8,3 millió körül – mínusz némi kedvezmény esetleg. Engem az érdekelne. Dízelből 1,6-ost kínálnak kétféle teljesítménnyel, a 115 lóerős 400 ezerrel, a 136 lovas 550 ezer forinttal több, mint a mi 140 lovas 1,4-esünk.

teszt és fotó: BG

Tags:
, ,