A SZÁZADIK SZÜLINAPRA TESZT: MAZDA6 G194 EDITION-100

A Mazdának van gyakorlata abban, hogyan tartsa izzásban a parazsat akkor is, amikor a többiek rég új tüzet raktak, mert az előzőnek már a helye is kihűlt. Az MX-5-ből évről évre új Editionöket gurítanak ki, amelyekkel mindig frissen tartják a modellt. Persze, ezek csak marketing húzások, maga a termék nem lesz tőle más. Annak jónak kell lenni, nagyon jónak, csak úgy érnek valamit az efféle marketing színezések. Pláne egy kilenc éves modellnél. Ennyinél jár most a harmadik generációs Mazda 6-os, melynek a formája annak idején olyan remekül sikerült, hogy egyáltalán nem látszik rajta a kor. A ráncfelvarrások során is épp egy kicsit mertek csak hozzányúlni. És milyen jól tették.

Ma is sokan utánanéznek az utcán egy-egy szebb példánynak. Bevallom, én is közéjük tartozom. Persze, kell a jó szín- és felniválasztás, de ennyi, a többit magától tudja a forma. És most még vonzóbb, mert a limitált szériás trükköt itt is bevetették, melyre ezúttal a Mazda alapításának 100. évfordulója szolgáltatott apropót. Egy ilyen nemes alkalmat még akkor is kár lett volna kihagyni, ha egy kétéves modellről lenne szó. A kiadás pedig az alkalomhoz illően sikerült. Diszkrét, de észrevehető, az is inkább belül, mint kívül. Az üléseken bordó bőrkárpit, a műszerfalon vajszínű, a fejtámlán dombornyomott „100 years 1920-2020” emblémával, amely felvillan még a szintén bíborvörös padlószőnyegeken, odakint pedig a felnikupakokon és az első sárvédőkön.

A beltér hangulatos, jól áll neki ez színvilág, a kivitelezés pedig eredetileg is igényes. Szedán példányunk nem a jubileumi kiadásban érkezett, jól látható, mennyire más az interiőr hangulata – az Edition-100-é barátságosabb. De mindkettőben jól mutat a műszerfal bőrhuzatán végigfutó varrás, a központi képernyő pedig a mai divatnak megfelelően tablet módjára emelkedik ki belőle. A rajta megjelenő látványon viszont már érezni a kort, hasonlóan a kormány mögötti kijelzőn is, hiába tették részben digitálissá. Mindazonáltal, nekem nagyon tetszik mindkettő, logikus, áttekinthető, hamar megtalálni minden funkciót, amire szüksége lehet az embernek a hétköznapokon.

A középső kijelző menüjében a egy tekerhető, megnyomható eszközzel barangohatunk, érintésre csak álló helyzetben érzékeny a képernyő. És ez pont így jó. A parkolást segítő kamerák képe viszont lehetne jobb felbontású, ehhez csak drágább optikákat kellene beépíteni, semmi többet. Igaz, kapásból négy lencsét is cserélni kellene, ugyanis van elől, hátul és a tükrök aljában is, mert 360 fokos felülnézeti képet is tud a rendszer. Van színes head-up display, ami tök jó, és vezetéssegítő rendszereket is kapunk. Itt hozzá kell tenni, hogy nem vitték túlzásba az asszisztenciát, de az igazat megvallva, nem is hiányzik az állandó okoskodás és sipákolás.

És akinek a turbó meg a downsizing sem hiányzik – szerintem sokan vagyunk ezzel így –, az írhat még egy nagy piros pontot a 6-os Mazda neve mellé. Ebben ugyanis még mindig szívó benzinmotor dolgozik, ami lehet kétliteres vagy kettő-feles – utóbbi hengerlekapcsolásra is képes. Mindkét tesztautónkban ez dolgozott, és ahogy korábban, most is nagyon szerettük. Erejét nem szabad a turbómotorokéhoz mérni, ebben „csak” 194 lóerő van. Továbbá, az nem lökésszerűen jön, ahogy a 258 Nm-es nyomaték sem, hanem egyenletesen, lineárisan épül fel a fordulat emelkedésével – a nyomatékgörbe valamivel meredekebben.

Az eredmény korrekt, 8,1 másodperces a gyorsulás, a gázreakció pedig kivételesen élénk, amely megszépíti a vezetési élményt. Kapunk még egy beszédes kormányművet, remekül hangolt futóművet, ami apának is tetszik, és a családot sem rázza szét, még a 19 colos felninek gurulva sem. Kitűnő az összhang, mindent könnyen megtalálni odabent, semmi nincs túlbonyolítva, továbbra is nagyon jó vezetni a Mazda 6-ost. A motor alacsony fordulaton csendes, a tartomány felső harmadában viszont határozottan hallatja a hangját. Ez hízelgő azoknak, akik szeretnek is vezetni, de a többiek összevonják a szemöldöküket 4500 fölött. Az automataváltó sem rontja el a mókát, melynek hat fokozata a mai mércével szintén kevés, de valójában nincs vele semmi baj. Egész gyors, a kormányról is lehet kapcsolgatni, és nem csinál hülyeséget.

Méretéhez képest a fogyasztása is jó a kettő-feles benzinesnek. Igaz, városban elkalandozik 10 liter környékére, de autópályán már elég neki 7-7,5 liter, országúton pedig 6 literrel is beéri. A szedánnal egészen az Isztriáig gurultunk, szépen megrakva, állandó klímahasználattal, és 7,6 literrel zárta az utat. A kombit főleg városban és országúton használtuk, néha gyorsforgalmi útszakaszokon, és 8,5 liternél állt meg az átlaga.

Ekkora lökettérfogatú benzinmotortól, ekkora kasztnival ezek szép eredmények. Persze, nem is olyan nehéz az autó, mint a hibridek, de azért vezetővel együtt már közel van a másfél tonnához. Amely egyébként a méretéhez képest példásan alacsony érték.

És meg kell hagyni, a méretek csak kívül olyan nagyok, odabent már nem annyira, de így is kényelmesen elfér benne négy felnőtt ember. Az ötödik már csak azért sem komfortos, mert nagy a kardánalagút. És meglepő módon, pont a kombiban szűkösebb a lábtér, mert annak rövidebb a tengelytávja, nem is kicsit: 9 centivel. A csomagtere sem sokkal nagyobb, mint a szedáné, legalábbis papíron, amely a roló alatti térfogatot jelenti. A szedáné 480 liter, a kombié 506, de utóbbit ugyebár akár a plafonig is pakolhatjuk, ami nagyon nem mindegy. És nincs felára, mert a Mazda 6 esetében továbbra is forintra pontosan ugyanannyiba kerül a szedán és a kombi kivitel.

A belépő 10,3 millió, a kétliteres motorral és alapfelszereltséggel. A mi 2,5 literes motorunkkal már 12,1 millió, de itt az erőforráson kívül eggyel nagyobb felszereltségi szintet (Revolution) és automataváltót is kapunk. (Manuális váltóval nem társítható a nagy motor.) Az Edition-100 kivitel esetében 13,4 millióra ugrik az ár, és ennél nincs is tovább, ez jelenti a Mazda 6-os árlistájának csúcsát. Szürke szedánunk ugyanezzel a hajtáslánccal, de Homura felszereltségi szinttel 13 millióért kínálkozik. Feláras tételként csak a fényezések és a napfénytető van.

És a napfénytető csak a klasszikus „Schiebedach”, a kombihoz sincs divatos panorámatető, csak a klasszikus megoldás. Van még egy tétel, amely manapság már lassan feledésbe merül az új autóknál, ez pedig a CD lejátszó. De persze vannak USB csatlakozók is, és Bluetooth kapcsolaton is játszhatunk zenét a telefonunkról. Telefontöltési lehetőség a hátsó utasok számára is kínálkozik, a könyöktámaszban ugyanis további két USB csatlakozó található. Kisebb tároló alkalmatosságokból van elég, a csomagok rögzítésére viszont a kombi változat sem ad sok lehetőséget.

A vezetés élvezetére viszont annál inkább, melyet a klasszikus értékek mentén ad meg a Mazda 6. Cseppet sem elavult, de nem is a legújabb és legmagasabb hullámokat lovagolja meg, hanem a biztonságos úton halad. Kellő méretű szívómotor, nem túl sok fokozatú és nem duplakuplungos automataváltó. Nem túlbonyolított, hanem gondosan megtervezett futómű, amely piszok jó kanyarstabilitást és kényelmet ad egyszerre. Úgy, hogy semmi abrakadabra nincs benne. Az egész technológia kiforrott és megbízható. Az önvezetés irányába vivő funkciókban nem jár annyira elől, mint sok konkurense, de talán jobb is így, a legfontosabb védelmi cuccok megvannak benne. Ahogy a LED-es fényszórók is, automata távolsági fény funkciókkal.

teszt és fotó: SportVerda