AZ IGAZI MERCEDES TESZT: MERCEDES-BENZ E220D 4MATIC

Tombol a SUV mánia, amelyből egy gyártó sem maradhat ki – hacsak nem akarja magát nyílegyenesen a csődbe kormányozni. De vannak márkák, amelyek megtehetik – és meg is teszik –, hogy nem adják át magukat teljes egészében az aszfaltterepjárós őrületnek. Hanem mellette gyártanak még „rendes”, alacsony autókat is, például egy ilyen szép limuzint, mint ez a Mercedes. Ez a hatodik generáció az új E-osztályból, amely a klasszikus értelemben vett Mercedes-Benz modell. Régebben más név/számozás alatt futott, de a lényeg, hogy már az 50-es évek óta rendületlenül nyomják ezt a vonalat a stuttgartiak.

Van még ilyen autójuk kisebb és nagyobb méretben is, a C-osztályról illetve az S-osztályról van szó. De a C-osztály nem elég nagy az tekintélyt parancsoló presztízshez, az S-osztály pedig már túlzás, emiatt társul némi ellenszenv is az eleganciája mellé. Az E-osztály viszont még pont az emészthető mértéke a fényűzésnek. Nem elektromos, hanem benzines, dízel vagy hibrid lehet a hajtása. Mert a Mercedesnél nem keverték össze a villanyautót a rendes autóval. Az elektromos modelleket egy külön kolóniában (EQ) tenyésztik. Az egy más világ, más teljesítmény, más használhatóság, és – tegyük hozzá – alacsonyabb minőségi színvonal.

Mi egy igazán klasszikusnak mondható, kétliteres, négyhengeres dízelmotorral kaptuk meg az E-osztályt (E220d). Hozzá kilencfokozatú automataváltó és összkerékhajtás társult, sőt, a Technik csomag részeként négykerékkormányzás és légrugózás is került a tesztautóba! Lóerőből már nem volt ilyen jól eleresztve, de azért nem kevés a 197 ló sem, amelyhez ráadásul még jön egy kicsi a mild hibrid rendszerből – ez ideiglenesen 23 lóerő lehet. A 220d a belépő dízel, nem akarhatunk tőle többet, ha nem elég, akkor van bőven erősebb motor a kínálatban. Egyébként pedig a nyomatéka már nem is olyan „belépő” szintű, hiszen 440 Nm-t tud, amely ráadásul jó alacsony fordulaton jön. Így aztán elég mozgékony is a hajszál híján ötméteres limuzin: 7,8 másodperc alatt gyorsul 100-ra.

Dízelmotornak persze úgy van értelme, ha jó a fogyasztása. És ennek elég jó. Mi szinte csak városban (Budapesten) használtuk a tesztautót, és így jött ki 7,6 literes átlagfogyasztás. Ez tehát a teteje, ennél csak jobb lehet. Egy életszerűbb, lakott területen kívüli használatot is magában foglaló átlagfogyasztás 6-6,5 liter között van, amely bő 1000 km-es hatótávot biztosít.

Négyhengeres dízelmotorról lévén szó, felmerül még a hangszigetelés kérdése. Mert nem szívesen hallja az ember azt a csúnya kerregést, amelyet ezek a motorok – és a traktorok – szoktak produkálni. Ilyesmitől itt nem is kell tartani, legfeljebb magas fordulaton hallani, és akkor sem feltűnően. De ilyenkor azért világosan érezhető, hogy a hangja nem passzol teljesen az autó kifinomultságához.

Mert a komfort, az anyaghasználat és a kidolgozottság színvonala bizony nem hétköznapi az új E-osztályban! A helykínálat fejedelmi, közel 3 méteres tengelytávval nem lehet gond a lábtér sem elől, sem hátul. Az autó alkatához képest a fejtér sem kicsi, és széltében is van hely bőven (közel 1,9 méter széles kasztniban lehet is). Az ülések nagyon kényelmes kialakításúak, elől tág határok között állíthatók, persze motorosan, és masszázsfunkció is rendelhető hozzájuk. Ahogy szellőztetés és fűtés is, utóbbi a hátsó szélső ülésekhez is elérhető, és persze a kormányban is lehet fűtőszál.

Az E-osztályt vezetni felemelő érzés. Sportosság nincs benne, nem is illene hozzá, helyette az elegáns suhanást tolja előtérbe, a külvilág zavaró tényezőinek kiiktatásával. Csak az álló csillag hiányzik az elejéről, de csak az AMG Line csomag miatt, a másik két alapszetthez jár.

A műszerfal lenyűgöző! Három nagy kijelző van rajta, mert nem csak a kormány mögött és a középen, de az utasülés előtt is van egy. Az egészen az MBUX rendszer már ismerős megjelenítése látható, gyönyörű a felbontás, ízléses a grafika és változtatható a tartalom mindegyiken. Álló helyzetben videót is nézhetünk, akár online streamelve akár külső adathordozóról, és ezt a középső vagy a jobb oldali kijelzőn is megtehetjük – egyidőben csak az egyiken. Ugyanígy a CarPlay-t is kitehetjük mindkettőre, amivel természetesen használhatjuk a Waze-t vagy a Google Maps-et is.

De a Mercedes esetében a saját gyári navigáció annyira jó, hogy sok esetben inkább lemondtam a Waze friss közlekedési információiról. Kereszteződéshez érkezve valós kameraképet kapunk, illetve arra rávetítve, 3D-s nyilakkal is mutatja a rendszer, hol és merre forduljunk el. Eközben persze látható a térkép is, melyet a legjobb madártávlati nézettel használni, és műhold képet is használhatunk.

Az infotainment varázslat itt még nem ér véget, mert van például egy kamera a középkonzol tetején, amely a vezető felé néz, és segítségével akár a vezetőülésből is részt vehetünk egy Teams meetingen (csak álló helyzetben engedélyezett).

Talán mondanom sem kell, hogy minden funkciót az érintőképernyő menürendszeréből érhetünk el. Azt viszont hozzá kell tennem, hogy ez számos esetben sokkal bonyolultabb, mintha fizikai gombbal végezhetnénk el bizonyos műveleteket. Pedig nem csak a kijelző bökdösésével, hanem a kormányon lévő gombokkal is barangolhatunk a menüpontok között. Bal oldalról a kormány mögötti kijelzőt, jobb oldalról a középsőt vezérelhetjük, de az egész mégsem annyira könnyed és jó érzés, mint ahogy a látvány ígéri.

És leginkább azért nem, mert a kormányon lévő gombok is érintésérzékenyek. Tehát nem tologatni vagy billenteni, hanem simogatni kell őket, amit vagy jól érzékelnek, vagy nem. Vagy túlreagálják az aprócska mozdulatot, vagy épp az ellenkezője történik… – esetleg pont a várt hatást váltjuk ki. Összességében vezetés közben mindez inkább zavaró, mint támogató. De nagyjából ennyi, amit negatívumként tudok említeni az új E-osztállyal kapcsolatban.

A rugózási komfortja bámulatos! A tesztautó 20 colos kerekeken, és ennek megfelelően elég peres abroncsokon ült (AMG Line kivitel), de az úthibák így sem zökkentették ki a nyugalmából az ötméteres limuzint. A Burmester hifi szintén nagyon profi, a világos bőrkárpitozás gyönyörű, de kényes. A kapcsolók, tekerentyűk, levegőbeömlők egytől egyig rendkívül igényesek, a kidolgozottság lenyűgöző. Ilyen egy igazi luxuslimuzin!

És persze az sem árt, ha van egy jó nagy, nyitható üvegtető, ülésmemória, head-up display, bámulatosan sokat tudó fényszórók, számtalan vezetéstámogató funkció, köztük olyan okosság is például, mint a sávváltásra is képes adaptív tempomat. Az ajtó síkjából motorosan kiemelkedő kilincseket imádtuk és csodáltuk az S-osztálynál, most ez a modell is megkapta ezt az extrát. Ráadásul itt is míves, krómbetétes, dombornyomott Mercedes-Benz felirattal látták el az érintésre előbújó markolatot. (Csak soha ne hibásodjon meg… )

Természetesen nem minden alapáras, sőt, a német prémium márkáktól megszokott módon, általában nagy különbség van az alapár és a végső összeg között. Itt nagyjából 13 millió, ez tehát csak a felár, amely a kezdő 27 millióra jön, így lesz a vége kb. 40 millió forint. Nem kell persze minden extrát beikszelni ahhoz, hogy egy színvonalas E-osztályt rakjunk össze, 32-33 millió körül is lehet a végösszeg – atyaég, ez még mindig horror. De ha átmegyünk a BMW holnapjára, ott sem sokkal jobb a helyzet, bár azért lehet venni egyet s mást abból a kétmillióból, amivel az 520d xDrive induló ára alacsonyabb.

teszt és fotó: BG, SportVerda

Az ÚJ Mercedes E-osztály – SportVerda teszt