HERR SIKERES TESZT: MERCEDES-BENZ GLC 220D 4MATIC

Ezerszer elmondtuk már, és van egy olyan érzésem, hogy jó párszor még el is fogjuk: a szabadidőautók népszerűsége máig töretlen. Akkor kézenfekvő, hogy a legtöbb márkánál valamelyik SUV modell a bestseller házon belül. A Mercedesnél ez a GLC, amely jelenlegi tesztünk alanya. Mármint az új modell – természetesen.

Dízelmotorral, összkerékhajtással, légrugós futóművel, összkerék-hajtással, sőt, összkerék-kormányzással (!), számos kényelmi felszereltséggel, gyönyörű bőrkárpittal, elegáns fényezéssel. És egy kicsit suta felnikkel. De ez csak a téli szett, amúgy 20 colos AMG gurigák vannak alatta, mert ehhez a színvonalhoz azok dukálnak.

Az új GLC megjelenése nem sokat változott az elődjéhez képest, amely érthető, hiszen egy sikermodellhez általában nem érdemes nagyon hozzányúlni. Mert amit visznek, mint a cukrot, azt minek megbolygatni? Épp csak annyira szabad, hogy elmondhassák róla: itt az új modell. Szóval íme, az új GLC! Nem érdekes, mi változott, a lényeg az, hogy továbbra is jól néz ki, divatos, elegáns, és egy kicsit (6 centivel) hosszabb, mint az előző modell.

De ettől még odabent ez sem lett óriási, hanem szimplán csak elég tágas. Na persze, hiszen ha ez is feleslegesen nagy lenne, akkor mi maradna a nagyobb Mercedes SUV-knek, a GLE-nek és a GLS-nek? De a kényelem és a luxus ebben a méretben is tökéletes. Az anyaghasználat kifogástalan, puha, illatos bőr borítja az üléseket, a könyöklőket, az ajtókat és a műszerfal nagy részét is. További komoly területet borít be a fényesre lakkozott fabetét, amely sokak szerint ódivatú, de szerintem itt jól mutat. De ami igazán komoly méretben terül el, az a középkonzolra fektetett, pár fokban a vezető felé forduló érintő-kijelző. Nem csak hatalmas, hanem gyönyörű a felbontása és a grafikája is, és szinte mindent innen lehet intézni.

Ami egyben probléma is, mert akármennyire logikusan és intuitíven felépített és részben testreszabható a menürendszer – egyébként az –, mindig túl bonyolult lesz. Ahhoz mindenképpen, hogy vezetés közben hipp-hopp előkotorhassunk onnan egy-egy funkciót. Még ha alapvető funkcióról van is szó, márpedig itt azok is itt érhetőek el, és minden ilyen esetben oda kell irányítani a tekintetünket, így értelemszerűen le kell azt vennünk az úttestről, és ez nem jó. Gondolom, ez nem igényel további magyarázatot.

Pedig annyi jó dolgot is tud ez a képernyő! Például ragyogó minőségű, ráadásul tényleg praktikus parkolókamera képet mutat. Ezen kívül a kereszteződéseknél megállva is rögtön élő kép jelenik meg az előttünk lévő világról, jó széles látószögű lencsén keresztül nézve, így például akkor is jól látjuk a felső jelzőlámpát, ha közel állunk hozzá.

A kormány mögötti kijelző is gyönyörű, változtatható tartalommal, akár a térképet is megjeleníthetjük rajta. Egyébként az autó saját navigációja is elég jól ismeri a forgalmi viszonyokat, így ha nincs kiemelten zsúfolt időszak, akkor a Waze sem hiányzik. De persze a középső kijelzőn ezt is minden további nélkül használhatjuk, hiszen van CarPlay és AndroidAuto is, ráadásul nagyon gyorsan csatlakozik is a telefon minden beszállás után. Természetesen vezeték nélkül.

A head up display is profi, számtalan info megjelenhet rajta, ha úgy állítjuk be. Az első két ülés motorosan kalibrálható, az erre szolgáló gombok az ajtón találhatók, melyek egy kis ülést formáznak – ahogy a Mercedesnél már megszokhattuk. A kormány pozíciója is elektromotorok segítségével változtatható.

És ha épp itt tartunk, akkor el kell mondani, hogy a kormány kivitelezése is rendkívül igényes – bár nem minden tekintetben előnyös. Alul lapított forma, finom bőrborítás, dupla vízszintes küllők, rajtuk számtalan gombbal – eddig nagyon rendben van. De! Úgynevezett kapacitív gombok ezek, melyeket nem csak nyomni lehet, hanem le-fel, jobbra-balra simogatni is. Sőt, kell is.

Tényleg nagyon high-tech, de hasonló a problémám velük, mint az érintőképernyővel: nem lehet odatekintés és átfókuszálás nélkül biztonsággal eltalálni azt, amelyiket akarjuk. Ráadásul még a simítást is jól csinálni, nem túl kicsi, de nem is túl nagy mozdulatot tenni rajtuk az ujjbegyünkkel… Inkább idegesítő, mint praktikus. A dolgos hétköznapok során sokkal könnyedebb érzés klasszikus nyomógombokat használni.

De ennél sokkal fontosabb, hogy ez a míves kormány nem csak az első kerekeket fordítja, hanem a hátsókat is! (Feláras opció.) Ettől pedig olyan a GLC fordulékonysága, hogy a legszűkebb és leggonoszabb mélygarázs rámpákon is játszi könnyedséggel manőverezhető a testes kasztni. A ritka kunszt az 1,2 millió forintos „Agilitás” csomag részeként kerül az autóba, amely ezen kívül magában foglalja a légrugózást is. Talán nem is kell mondani, de az útegyenetlenségek csillapítása ezzel a megoldással kitűnő. Az összkerékhajtás pedig minden GLC-ben alap, így az erő átadása az útra sosem jelent gondot, legyen az vizes, havas vagy jeges.

Ez az erő a GLC 220d jelzésű tesztautó esetében egy kétliteres, négyhengeres dízelmotorból jön. 197 lóerőről és 440 Nm-es nyomatékról van szó, és az utóbbi érték 1800-2800 fordulatszám-tartományban állandóan rendelkezésre áll. Megy is szépen a kéttonnás SUV, igaz, a mai viszonylatban nem kiemelkedőek a menetteljesítményei. De lustának semmiképpen nem lehet mondani (8 mp 0-100 km/h).

A teljes képhez hozzátartozik, hogy a dízelmotort egy lágy hibrid rendszer egészíti ki, amely megállás előtt jellemzően már 5-10 méterrel leállítja a motort, elinduláskor pedig ad némi plusz nyomatékot, ami segít megmozdítani a nagy testet. A motort mindig azonnal indítja, amikor kell, és ezt nem kíséri semmilyen rázkódás. A kellemetlen négyhengeres dízelhangot sem lehet hallani, mert tökéletes a hangszigetelés. Természetesen nem csak a motortér, hanem a futómű felől is, és a szélzaj sem feltűnő.

A kilencfokozatú automataváltó remekül teszi a dolgát, és előválasztója – akárcsak a legtöbb Mercedes modellben – itt is a lehető legjobb helyre került: a kormányoszlopra, egy bajuszkapcsoló formájában. Sokszor elmondom, de nem elégszer: ez olyannyira kézre esik itt, hogy egyheti Mercedes használat után a következő tesztautóban még napokig reflexből ott keresem. Főleg parkolásnál, amikor D és R között kapcsolnék. Menet közben a kormány mögötti váltóflepnikkel is gangolhatunk le-fel a fokozatok között, de ez jobbára felesleges, mert a váltó általában jókor, jó fokozatot használ.

A kilencedik fokozat jó hosszú, így az autópályás 130-at kb. 1500-as fordulaton tartja az autó. A fogyasztás ilyenkor 6-6,5 liter közötti, országúton 5-5,5 liter. Zsúfolt városi forgalomban ehhez képest látványosan nagyobb az étvágya, ott 8-8,5 litert kér 100 kilométerre vetítve, de ez még mindig egész jónak mondható a méretek ismeretében. Viszont a hivatalosan megadott 5,2-5,9 literes átlag teljesen elérhetetlennek tűnik. Az nem az átlag, hanem inkább a lakott területen kívüli fogyasztás.

A vezetéstámogató rendszerek feltűnően jól működnek, a tempomat és a sávtartó is finoman dolgozik, nem kelti egy darabosan vezető, ostoba robotpilóta érzetét. Az intelligens LED fényszórók (Digital Light) tökéletes világosságot varázsolnak az éjjeli országútra. A fénydizájnt az utastérben sem vették félvállról, a hangulatvilágítás számtalan helyről árad, és nagyon sok szín választható. Ezen kívül az is beállítható, hogy milyen „eseményekre” reagáljon a hangulatfény, így például a zenére vagy a klímán beállított hőmérséklet változtatására. Nagyon szépen szól a „Burmester 3D” hifi, melyben szerepe van a vastag ablaküvegeknek és a jó minőségű beltéri anyagoknak is, hiszen az akusztika csak így lehet igazán jó. Ahogy korunk Mercedes-eiben már megszokhattuk, a hangszórók burkolata sem holmi jelentéktelen rács, hanem igényesen lyuggatott, selyemfényűre csiszolt fém elem.

A kasztni hossznövekedésének leginkább a csomagtartó látta hasznát: a korábbi 550 literről 620-ra bővült a kalaptartó alatti térfogat. A kivitelezés itt is színvonalas, igényes az anyaghasználat, és a praktikus megoldásokból is van bőven. Kisebb poggyászok rögzítésére szolgáló alkalmatosságok, a padló alatt összehajtogatható műanyagkosár, az üléstámlák ledöntésekor kicsit előre csusszanó anyósülés.

Összességében nagyon kellemes autó a Mercedes GLC, érthető a népszerűsége olyan környezetben, ahol a vásárlók többségének az SUV-k tetszenek a legjobban. Magam részéről egy kombi C-osztályt vonzóbb ajánlatnak találok. Egyrészt mert jobban néz ki, másrészt mert helykínálatban nem kapunk sokkal többet a GLC-ben sem. És ez hárommillióval drágább is. De százalékosan nem is olyan nagy különbség ez a teljes vételárhoz képest, amely a GLC 220d esetében 23,5 milliós alapárról indul, de tesztautónk konfigurációja 32,7 milliós végösszeget jelentett. Pedig az elejében „csak” egy kétliteres dízel dolgozik, nem valami hathengeres gép, és nem is plug-in hibrid hajtás. Hathengeres egyáltalán nincs is a kínálatban. Konnektoros hibrid van, annak 28 millió az alapára.

teszt és fotó: BG, SportVerda

A LEGFONTOSABB Mercedes? – SportVerda