NEM 120 LOVASNAK TŰNIK… TESZT: MAZDA3 G120 TAKUMI

Ha tippelnem kéne, lendülete alapján 150 lóerőt mondanék rá, ami passzol is egy kétliteres szívóhoz, de ez csak 120 lovas. Nincs ámulatba ejtő helykínálat, se nagy kuffer, se parasztvakítás, csak olyan „minden nagyon rendben” érzés – mutatós dizájnnal és a tartósság ígéretével

Hány lovas? – kérdezi egy kolléga. Mondom, 120. Akkor egyliteres vagy egy-kettes turbó – jön a következtetés, részemről pedig a magyarázkodás. Mert valóban, manapság apró, háromhengeres turbók tudnak ennyit, ez viszont kétliteres, amitől még így, szívómotorként is nagyon kevésnek tűnik 120 lóerő.

De itt nem kevés, ami az első pár kilométer megtétele után egyértelműen kiderül. Van egy elég meggyőző számadatunk is: 8,8 másodperc a nulla-száz. Az azért barátok között sem rossz! Nem egy 120 lovas 1,6-osra emlékeztet, de a fent emlegetett turbós kávédarálók sem szoktak ilyet lépni. A Honda Civic például 10,9 másodpercet fut az egyliteres turbójával. Pedig még valamivel erősebb is, mint ez (129 lóerős), sőt, nyomatékkal is el van látva – persze, hiszen turbós, ugye? Kereken 200 Nm-t tud, ami ráadásul már 2200-tól használható is. Az derék! Na de mi van neki addig? Hát ez az…, nem sok.

Nem úgy a Mazda nagy kompressziójú szívómotorjának! Ennek sem magasabb a csúcsnyomatéka (210 Nm), ráadásul azt is csak 4000-nél éri el, mégis jobban megy. Mert 4000 alatt is elég jó erőben van, csak ez a műszaki adatok alapján nem tűnik fel. Vezetve viszont igen! Ehhez jön még az, hogy a kis feltöltősök kezdeti fuldoklása és méretes turbólyuka helyett itt élénk gázreakciót kapunk minden fordulaton. A szívómotorok között is kiemelkedően jót. Egy mozdulat a gázpedálon, és az autó abban a pillanatban megindul, nem pedig csak „némi” gondolkodás után – ahogy a turbósok ugyebár. Ugyanebből a motorból létezik egy 165 lovas változat is, amely 4000-ig ugyanezt tudja, onnan pedig tovább emelkedik a telejsítménygörbéje – míg a 120 lóerősé kifekszik vízszintesbe.

3000-ig csöndes a motor, onnan sportosabb dallamokra vált, és egy kicsit hangoskodik is. De nem baj, a pezsgő vezetési élményhez pont kell is ennyi, hosszú utazásnál pedig nem zavaró, hiszen 130-nál csak 2600-at forog a motor.
Közvetlen és pontos kormányt, remekül kapcsolható váltót és tökéletesen megtervezett futóművet is kapunk a kellemes motor mellé. Ez mind kell ahhoz, hogy igazán szerethetően viselkedjen egy autó.
Kell még jó fogyasztás, ami szintén megvan. Átlagban 7 liter körül eszik, rendes városi forgalomban 8-8,5 liter körül kortyol, országúti andalgásnál pedig 5-össel kezdődő értékekre is képes. Pörgetve sem zabál, egyedül a rövid, hideg szakaszokat bosszulja meg egy-két plusz literrel. De melyik autó nem? Ja, persze, az elektromos…

A helykínálat nem lenyűgöző, de nem is rossz. Ez egy kompakt autó, és belülről sem akar nagyobbnak tűnni. Ugyanez igaz a csomagtartóra, nagynak nem mondanám, de panaszkodni sem szeretnék. Mert ez egy jóvágású, nem pedig valami potrohos, aminek elfér a hátuljában egy jó nagy üreg. Kombit mondjuk csinálhattak volna belőle, az a 6-os Mazdából is nagyon bejött. Helyette van négyajtós kivitel, ami szintén elég jól néz ki, de csomagtartóban közel sem ad akkora pluszt, mint egy kombi. Ráadásul variálhatóságban még korlátozottabb, mint az ötajtós – arról nem beszélve, hogy a zsanérok betüremkednek a rakterébe. Szóval, ha Mazda3, akkor maradnék az ötajtósnál, de tény, hogy nem egy tipikus családi mindenes.

Az összeszerelés és az utastérben használat anyagok minősége jó. Nem estek túlzásba a kényeztetéssel, de nem is nagyoltak el semmit. Ami van, az tök jó. A váltókulissza mögött két igényes tekerőkapcsoló helyezkedik el. A kicsi a hangerőszabályzó, a nagy pedig egy joystick, amely a körülötte lévő néhány gombbal együtt a műszerfalon trónoló 7 colos kijelzőn való barangolásra szolgál. Utóbbi érintésre is érzékeny, de – biztonsági megfontolásból – csak álló helyzetben. A grafika szép, a menürendszer logikus, mindent hamar meg lehet találni. A légkondi funkcióit is, mert azok nem kerültek be ebbe a menübe, hanem szépen maradtak a műszerfalon – nagyon helyesen.
Mi az, ami nincs? Nos, ezen a listán csak olyasmit sorolhatunk, ami igazából nem is kell.

Egy fontos kérdés maradt még hátra: az ár. 5,4 millió forint a belépő, amelyért 1,5-ös, 100 lovas motort kapunk. A mi kétliteresünkkel 5,7 millió a beugró, ez tesztautónk Takumi felszereltségével 6,5 millióra emelkedik, amiért kapunk is cserébe ezt-azt. A csomagban van 18 colos felni, LED-es fényszórók és ködlámpák, head up display, kulcsnélküliség, tolatóradar és kamera, tempomat, holttér-figyelő, vészfékasszisztens, hátragurulás-gátló, ülésfűtés, bőr váltógomb és bőrkormány, amely szintén fűthető. Meg persze klíma, négy elektromos ablakemelő, sötétített ablakok, ilyesmi… Tesztautónkban egyetlen feláras opció volt a Takumin felül, a metálfény 97 ezerért. Mondjuk a navigációs rendszert még beletehették volna (159 ezerért), furán néz ki a helyén az a magyarázkodó szöveg. A kis turbósoknál várhatóan hosszabb élettartam viszont alapáron jár. Jó kis csomag ez.

teszt és fotó: SportVerda