
CSÓK A BÉKAKIRÁLYFINAK TESZT: NISSAN JUKE
Az új Nissan Juke kívülről szebb lett, és a belső értékek terén is fejlődött. Ott a legnagyobb az előrelépés, ahol az előd a leggyengébb volt: helykínálat, csomagtartó, beltéri anyagok. Automataváltóval és gazdag felszereltséggel próbáltuk ki az új modellt
Megosztó külseje ellenére komoly népszerűségre tett szert a Juke. Tízéves pályafutása alatt mindvégig büszke lehetett az eladásokra a Nissan. Pedig sokan békához hasonlították az ábrázatát, és erre adott is okot a szokatlan dizájn, de talán pont a formabontó öltözéke révén is lett olyan sikeres a Juke. Akármi is vezetett ide, egy biztos, bevállalós stratégia volt a márka részéről, és bejött. A számok egyértelműen őket igazolják.
A mostani változás pedig azokat, akik eddig nem találták szépnek a Nissan Juke-ot. Mert az új modell sokkal szebb lett. Mint amikor a mesében a hercegnő megcsókolja a békakirályfit, megtörik az átok, és a békából egyszeriben jóképű királyfi kerekedik. Amúgy a mese eredeti változatában nincs is semmiféle csókolózás, helyette falhoz vágás, lefejezés és megégetés van a Grimm sztoriban. De elég is ebből, aki nem hiszi, járjon utána.
Nekünk az a fontos, hogy az új Juke kifejezetten jóvágású lett, miközben ügyesen megőrizte eredeti vonásait is. Így az eddigi rajongóinak sem fordít hátat, és jó eséllyel állíthat maga mellé újakat is. Azt sajnálom csak, hogy azok a remek formájú hátsó lámpák mentek a levesbe, és helyettük jóval unalmasabbakat kapott az új modell. A hatalmas felnik viszont nagyon jól állnak neki, ránézésre még nagyobbnak is mondanám őket, mint a valós, 19 colos méret. A feltűnően alacsony oldalfalú gumikkal együtt mostoha rugózási komfortot ígérnek, de a tapasztalat nem ezt mutatja. Meglepően kényelmes a Juke ezekkel a papucsokkal is, miközben nagyon élvezetes vele kanyarogni is.
Ez az elődnél is így volt, a Nissan Juke engem mindig fürge vezetésre sarkalt. Ez alapvetően most is igaz, de már nem annyira, mint régen, ennek pedig a hajtáslánc lehet az oka, de nem a motorban keresném a hibát. Az egyliteres, háromhengeres turbó (egyébként ez az egyetlen elérhető erőforrás) 117 lóerőt és 180 Nm-es nyomatékot ad, illetve túltöltéssel ideiglenesen 200 Nm-t. Ez rendben is van ehhez a kasztnihoz, nem különösebben gyors vele, de lustának se mondható a Juke. Az is elmegy, hogy hidegen érezhető rezonanciát kelt, a háromhengeres hangszínt pedig már elég jól megszoktuk manapság, úgyhogy ez szintén elmegy.
De a hétfokozatú, duplakuplungos automataváltó nincs rendben. Ismerős más modellből is, szóval nem ütköztem meg a viselkedésén, csak bíztam benne, hogy időközben sikerült kiölniük belőle a darabosságot és a tétovázást. De egyelőre nem sikerült. A kormány mögötti fülekkel kapcsolgatva mondjuk egész jó, de egy automatánál nem ez a legfontosabb. Szerencsére hatfokozatú kézi váltóval is lehet rendelni a Juke-ot, én azt preferálnám. Úgy talán a fogyasztása is jobb, mint az a 8,3 liter, amit a tesztautó produkált. Ekkora motortól, ekkora kasztniban ez sok, annyit azért nem nőttek az autó méretei.
Mert nőtt az új Nissan Juke, és ez nagyon jó hír, mert az elődmodell helykínálatával voltak gondok. Kívül nem észrevehető, de odabent igencsak érezhető a 10 centis nyújtás és a 3,5 centis szélesítés is, főleg a hátsó üléseken. De nem csak tágasabb, hanem igényesebb is lett a beltér, dizájnban és anyaghasználatban egyaránt. Az ergonómia tökéletes, remek fogású az alul lapított kormány, és kitűnően kézre esik az automataváltó is. Külön pirospont jár azért, hogy a klímavezérlőt meghagyták rendes gombos, tekerős kezelőfelülettel, ahelyett, hogy az érintő-kijelzőn kellene küszködni vele.
A fejtámlákba épített Bose hangszórók jól néznek ki, bár inkább a dizájnnak tesznek jót, mint a hangzásnak, azon nem vettem észre különösebb hozzáadott értéket. De sebaj, nem kérnek enni, hadd legyenek ott. Ugyanakkor az aggasztó, hogy így a fejtámlák hátranéző fele is kemény műanyag, ami egy nagyobb ütközés esetén komolyabb fejsérülést okozhat a hátul ülőknek, mintha párnázott lenne.
A csomagtér lényegesen nagyobb lett, mint az elődmodellé, 422 literes raktérrel büszkélkedhet az új Juke, és még pótkerék is lapul a puttony mélyén. Ez a térfogat akkor áll rendelkezésünkre egyben, ha a poggyásztér padlóját alulra fektetjük, de ennek semmi akadálya, akár állandóan is lehet úgy. Egy emelettel feljebb is tehető, hogy az üléstámlákat ledöntve sík rakfelületet kapjunk. Meg persze arra is jó ez, ha valaki egyszerűen csak szeparálni akarja a cuccait.
Veztéstámogató rendszerekből van bőven, konfigurálni is lehet őket, amely jól jöhet, mert egyik-másik elég ijedősen viselkedik az alapbeállítással. A 360 fokos parkolókamera viszont még akkor is jól jön, ha a képe nem a legjobb felbontású. A hátsó keresztirányú forgalomra figyelmeztető asszisztens is nagyon hasznos, tolatáskor ugyanis nem a legjobb a kilátás a Juke-ból, amely az autó hátsó részén lévő üvegfelületeket elnézve nem kíván további indoklást.
Az árak a mai autópiactól megszokott módon meglehetősen magasak. 6,5 millióról indul a Nissan Juke a Visia nevű alapcsomaggal. Az Acenta és az N-Connecta átugrásával jutunk el a mi Tekna szintünkig, amely már 8,26 milliós alapárat jelent. Automataváltóval tovább emelkedünk 8,81 millióra, a tesztelt konfiguráció pedig a 9 millión is túlmutat. Alapárak tekintetében a konkurencia sem kedvezőbb, eltekintve, néhány kivételtől. Külsejében viszont egyik sem ötvözi annyira jól a divatos, különleges és ízléses tulajdonságokat, mint az új Juke.
teszt és fotó: SportVerda
NAGYON VAGY KICSIT HIBRID? TESZT: KIA CEED SW PHEV & XCEED MHEV - A kombi Ceed tölthető hibrid hajtáslánccal járt nálunk, az XCeed pedig enyhe hibridként. Lehet nagy különbség a fogyasztásukban, de ez nagymértékben függ a használattól – elsősorban a töltési gyakoriságtól Tovább>
VISSZATÉRT TESZT: NISSAN QASHQAI 1,3 DIG-T MILD HYBRID - Sztár volt, visszavonult, visszatért. Kézi váltóval és csúcsfelszereltséggel próbáltuk a kompakt crossoverek egykori királyát Tovább>
A „NEGYVEN DÉ” TESZT: BMW M340D XDRIVE TOURING - Bestiális erő, brutális gyorsulás, sportautós útfekvés – garantált az öröm a bal egyen. A háromliteres, hathengeres dízelmotorral gyönyörűen szól, és nem fogyaszt többet, mint egy kétezres Tovább>
HA APA VEZETNI IS SZERET… TESZT: BMW M440I XDRIVE GRAN COUPÉ - Legyen családi, legyen divatos és menjen úgy, mint egy sportautó. Sokan megtalálják a megoldást erre a túlmotorizált SUV-k között... De ez más. Mert ez tényleg úgy megy, mint egy sportautó – és közben még azt is rá lehet fogni, hogy családi Tovább>
EZ NEM YARIS, HANEM GR YARIS! TESZT - Ha azt hiszed, hogy ez csak egy átalakított Yaris, akkor tévedsz. Csupán kívülről hasonlít (nyomokban) a névadójára, ami odabent van, az valami egész más Tovább>
VILLANYDIVAT TESZT: MERCEDES EQA 250 & VOLVO XC40 RECHARGE - A Volvónak ez az egyetlen villanyautója, a Mercedes EQA pedig már egy egész elektromos modellsorozat tagja. Sok paraméterben összeér, de legalább ennyire különbözik is a két 400+ km hatótávú autó Tovább>
ALKOHOLMENTES MUSTANG TESZT: FORD MUSTANG MACH-E - Nyolc- vagy négyhengeres? Vagy egy se? Most már ezzel is ki kell bővíteni a kérdést, ha a szomszéd azt mondja, hogy „vettem egy Mustangot”. Kipróbáltuk az elektromos „változatot” Tovább>
FŐNÖK TESZT: MERCEDES-BENZ S500 - Ilyen egy 62 milliós Mercedes, és ez még nem a plafon! Tovább is fokozható a luxus és a teljesítmény, pedig ennél egy hajszállal sem kell jobb Tovább>
ÍGY VAGY ÚGY, DE TEREPJÁRÓ TESZT: TOYOTA LAND CRUISER ÉS HILUX - Hilux és Land Cruiser. Két Toyota terepjáró, két különböző műfaj, de lelkük mélyén mégis nagyon hasonlóak. Tanulságos látni, mit képes kihozni egy nagy hagyományokkal rendelkező autógyártó ugyanabból az alapból. Tovább>
FÖLDÚTRA? SIMÁN! TESZT: SUBARU OUTBACK 2.5I PLATINUM - Az Outback nem lepődik meg, ha nagyobb gödröket vagy felütéseket kell kirugóznia, és a leghitványabb aszfalton is kényelmes marad Tovább>