fbpx

HOZZA, AMIT KELL TESZT: VW PASSAT VARIANT TDI DSG

VW Passat Variant

HOZZA, AMIT KELL TESZT: VW PASSAT VARIANT TDI DSG

De az nem kevés. Mert ami hosszú távon bizonyít, abban megbízunk, de sokat is várunk tőle. A Passat pont ilyen. Dízelmotorral, kombi karosszériával, gazdagon felszerelve próbáltuk ki

Stabilan hozza, amit elvárunk tőle, és az bizony nem kevés! Mert ez egy Passat, ráadásul kombi és dízel, ez így együtt pedig már fogalom. Illetve mondjuk inkább úgy, hogy még mindig fogalom. Mert hosszú és erős sztori áll mögötte, de van árnyoldala is: ha Passat, akkor TDI, akkor pedig dízelbotrány. Sajnos… További nehezítő körülmény, hogy a Passat kategóriája, az a bizonyos felső-közép épp kihalni készül. Ezek után az sem lenne csoda, ha már gyenge lábakon állna az ikonikus modell, de nem ez a helyzet. A Passat továbbra is nagy reskpektnek és rajongótábornak örvend, úgyhogy elpusztíthatatlan. Az eladások továbbra is szárnyalnak, és nem csak a benzineseket veszik, hanem a dízeleket is, noha az arányok eltolódtak.

Tesztautónk is TDI volt, kétliteres, 190 lovas. DSG váltóval, R-Line csomaggal és minden földi jóval megszórva. Szerettük. Nagyon. Nem csak én, hanem a család többi tagja is. Mert ez egy családi autó, mégpedig egy igen jó családi autó. Odabent minden dimenzióban hatalmas a hely, a csomagtartó óriási (650 liter), az ülések kényelmesek, ahogy a futómű is, ráadásul a TDI még mindig nagyon keveset fogyaszt. És tisztességgel ad talp alá valót is a vezetőnek, szóval nem unalmas a bal egyen ülni. De más tulajdonságaival is kedveskedik a hétköznapokban.

Családosoknak ismerős a jelenet, amikor a strandról kijövet megérkeznek az autóhoz, minden kéz tele, a kocsikulcs pedig ki tudja melyik táska legbelső zsebében lapul. Ilyenkor bizony jól jön a láblendítésre is felnyíló, motoros csomagtér-ajtó, meg a kulcsnélküliség ugyebár. A cuccok már repülnek is be a csomagtartóba. A padlójára a gyerekek is leülhetnek, ha esetleg van még mit átvenni, aztán irány a hátsó ülés. Jaj, de napon állt a kocsi, odabent minden fekete, ráadásul bőr, kellemetlen lesz beülni… De nem, mert a programozható klíma időközben tűrhető hőmérsékletre hűtötte az utasteret.

Ugyanez téli változatban is megvan. Visszaérünk a pályáról vizesen, izzadtan, havas szánkóval, csúszkával, deszkával. De itt is csont nélkül dobálhatjuk be a cuccokat a gigászi csomagtartóba, és az olvadás után keletkező tócsák miatt sem kell aggódni. Mert ott hever a padlón a vízhatlan tálca, amit majd otthon kiveszek. És megint milyen jó, hogy az előre időzített, állóhelyzeti fűtésnek hála egy kellemes, meleg utastérbe huppanhatunk be. Nincs párásodás, lefagyott szélvédő meg fagyoskodás. Levesszük a dzsekiket, sapkákat, sálakat, és mivel ezek egy négyfős családnál már tekintélyes kupacot képeznek, egyből küldjük is hátra egyenesen a csomagtartóig. A gyerekek az üléseikről hátrafordulva, szépen eligazítgatják, hogy mégse a hóolvadékos padlón heverjenek a ruhák.

Útközben felvesszük nagyit, akit semmiképp nem hagynánk otthon, hiszen imádjuk. Meg a frissen kisült pogácsát is, ami a táskájában lapul. Itt megint jól jön a kombi karosszéria, hiszen a hátsó ajtó nyílása hatalmas, a gyerekek lába előtt is bőven van hely, úgyhogy Mama gond nélkül bejut középre, kabátostól, pogácsástól. Simán le is tud ülni, mert pont van még annyi hely a két ülésmagasító között. Aztán váltó D-be, és már gurul is tovább a családi kombi. És akkor „szia Mama, adsz előre egy pogit? Meg még egyet…”. Mindenki örül, három generáció ül egy autóban – meg egy tepsire való pogácsa. Tökéletes. Öblös tároló alkalmatosságok mindenfelé, gondosan kibélelve textillel vagy gumival, úgyhogy nem zörögnek a holmik. Na, ilyen egy jó családi autó.

És akkor még jól is néz ki. Nem olyan dögös, mint egy BMW, de szép és ízléses a formája. Csak kicsit unalmas, de pont ettől lesz időtálló, illetve a széles vevőkörnek tetsző. Ráncfelvarrás?  Megvolt, ez itt már a felvarrott, azért is lehet ilyen szép kék, hivatalos nevén Lapiz-kék. Jól mutat, és tesztautónk emellett még R-Line csomagos is, ami egy kicsit sportosabbá teszi a megjelenését. Tényleg csak egy kicsit, de pont elég is ennyi, több nem állna jól neki. Így is elég furcsa egy kombi Passatban a sportülés, melynek ülőlapján annyira masszív az oldaltámasz, hogy kiszállásnál érezhetően megnyomja a kilépő lábunkat combtájékon. Ettől idő előtt elfeslik majd a bőr varrása is. R-Line-ból egyébként van még vadabb kivitel is, ültetett futóművel, elektronikus differenciálzárral és sportkormánnyal, de ezekre itt tényleg semmi szükség nincs.

A legendásan kényelmes, modell maradjon csak kényelmes. Nem kell ide R-Line. Egyedül a kormány mögé tett válófüleket hiányolnám a csomagból, mert tök jó néha kapcsolgatni velük. Nem mintha a DSG-vel bármi gond lenne, nagyon okosan választ fokozatot és gyorsan is vált, egyedül elindulásnál bizonytalankodik egy kicsit. Erőből is van bőven, 190 lóerő és 400 Nm, ráadásul ez a bődületes nyomaték már 2000-es fordulat alatt előáll. És egy jó Passat TDI-hez hűen, csodásan is fogyasztott a tesztautó, 6,2 litert mértünk óvatoskodás nélkül, amolyan jóleső vezetéssel. Mert a Passattal menni egyszerűen jó, akár andalgósan, akár gyorsan, amire épp szükség van, mindenben partner. A dízelhang pedig odabent egész tűrhető, egy kis zenével elmosva szinte már nem is hallani.

Szóval hozza azt, amit kell: nagy, kényelmes, erős, takarékos és minőségi anyagokból építkezik odabent. De még annyi minden mást is tud, amit időközben megkövetelt a kor. Például sok vezetéssegédünk lehet, melyek jól is működnek. Bár sávtartóból van már nekik házon belül fejlettebb verzió is, amely szigorúbban értelmezi a sáv közepét, és nem csak a felfestések megközelítésekor avatkozik be. Ezzel viszont szabadon mozoghatunk a sávon belül, a sávtartó asszisztens pedig eközben csak arra figyel, hogy ne menjünk át a felezőn vagy záróvonalon indexelés nélkül. Nekem íg pont jó.

A tempomat nem csak követési távolságot tud tartani, hanem a sebességkorlátozásokat is leköveti. Az itthoni közlekedési morálban ez sok esetben egyelőre inkább zavaró, de szerencsére ez a funkció is konfigurálható úgy, hogy kellemes legyen. Ahogy még oly sok minden az autóban, és mindezt a megújult középső érintő-kijelzőn intézhetjük. Gyönyörű a felbontása és a grafikája, de a menürendszerben apró zavaró tényezőkkel szembesültem. Hol a visszalépés gomb? Melyik menüben is találom ezt meg azt a funkciót…? Ráadásul most már itt kell állítani a hangerőt is, sőt, a bejövő hívást is csak itt lehet felvenni, nincs erre szolgáló gomb a kormányon…, jaj, de kár! Szerencsére a klímapanelt meghagyták úgy, ahogy volt.

A kormány mögötti digitális óracsoport viszont zseniális. Kicsit ezen is újítottak, talán még jobb lett, mint az előző verzió, bár már annál is szépen kihasználták a változtatható megjelenítés nyújtotta lehetőségeket. Még a térképet is kitehetjük ide, ráadásul jó nagyban. A parkolást segítő rendszer képe középen jelenik meg, 3D-s ábrázolással. Elég profi. És itt sosem lesz koszos a tolatókamera lencséje, mert azt a VW logó alá rejtették, amely csak hátramenetbe kapcsolva billen ki, hogy kikukucskáljon az optika, aztán visszazáródik.

Sokat tud, és minden minőségi benne, de az ára is elég magas. A kétezres dízel Passat DSG váltóval 12 és fél millión is túl van, a konkrét konfiguráció pedig 16 millió körül járt. Ennyiből 3-as BMW-t és V60-as Volvót is vehetünk korrekten felszerelve, kétliteres dízelmotorral.

teszt és fotó: BG

Tags:
, , , ,