A SSANGYONG ÓRIÁSAI TESZT: REXTON & MUSSO GRAND

Íme, a SsangYong óriásai. Az egyik pickup, a másik SUV, és ez nagy különbséget jelent, de mégis közelebb állnak egymáshoz, mint általában ez a két műfaj. A Musso Grand komfortosabb, mint a legtöbb pickup, a Rexton viszont létravázas felépítése okán műszakilag közelebb áll a pickupokhoz, mint azt elegáns külleme alapján gondolnánk. Így jobb terepképességekkel bír, de nem annyira kényelmes futású, mint a vele azonos termetű, önhordó karosszériás konkurensei.

Viszont van alatta rendes, kapcsolható összkerék-hajtás, Premium felszereltséggel diffizár és felező is (feláras). Megfelelő gumival tehát nem ügyetlenebb terepen, mint a Musso Grand. De nagy hangsúly van a megfelelő abroncsokon, azok nélkül ugyanis mindkettő hamar elesik egy igazán sáros terepen történő bevetésen. Csakúgy, mint bármely más terepjáró, vagy annak látszó tárgy.

Formatervük immár az európai szem számára is tetszetős (nem volt ez mindig így). A feleslegesen nagy hűtőrácstól eltekintve nincs rajtuk semmi, ami igazán egyedivé tenné a megjelenésüket, de a sikerhez elég az is, hogy végre jól néznek ki, és viszonylag versenyképes áron kínálkoznak. Nincs nagy jelentősége, de furcsa, hogy a kerékjárati íveket szegélyező műanyag elemeken a Musso Grand esetében is Rexton felirat olvasható, ráadásul szép nagy betűkkel.

A Rexton elegáns és óriási. Hossza 485 centi, szélessége kishíján 2 méter, magassága pedig a tetősínnel már 180 centi fölé emelkedik. Ennek megfelelően az utastere is döbbenetesen nagy, minden dimenzióban óriási a hely, és a csomagtere is több mint hatalmas. Alapállapotban 872 literes, de még a két plusz (felárért rendelhető) ülést felhajtva is marad 240 liternyi térfogat a csomagok számára. Az ötödik ajtó természetesen motorosan nyitható, akár anélkül is, hogy hozzáérnénk. Ehhez itt nem kell lóbálni a lábunkat a lökhárító alatt, hanem csak meg kell állni pár másodpercre az autó mögött, zsebünkben a kulccsal, majd néhány csipogás és villogás felvezetésével már emelkedik is a csomagtérajtó.

A Musso Grand még a Rextonnál is hosszabb bő 50 centivel. 5,4 méteren nyújtózkodik el, és ez már elég ahhoz, hogy ne csak a platója lehessen nagyobb, mint a kategóriában megszokott, hanem a kabin is. De nem csak alapterületre, hanem ezúttal belmagasságban is többet ad, mint általában a pickupok. Itt nem ülünk annyira közel a padlóhoz, talán még hátul is jobb a helyzet egy fokkal e tekintetben. Az viszont megdöbbentő, hogy a középső pozícióban csak kétpontos biztonsági öv van. Az idejére se emlékszem, mikor láttam utoljára ilyet, azt gondoltam, hogy ez a „megoldás” új autó esetében ma már nem is engedélyezett – legalább az EU-ban.

Az mindenképpen vitán felül áll, hogy a Rexton üléskomfortja sokkal jobb, mint a Musso Grandé. Különösen hátul, pontosabban a középső üléssorban. Itt a támlák dőlésszögét is állíthatjuk, az ablakokon van árnyékoló roló, középen pedig levegőbefúvó. Ha ez még nem lenne elég, a jobb első ülést előretolhatja, és a támláját is előre döntheti a mögötte ülő, amennyiben kevésnek találja az egyébként bőséges lábteret.

Az első ülések mindkét autóban motorosan állíthatók, és fűthetők is. Nem csak elől, hanem hátul is. Sőt, a Rextonban ez ott is két fokozatban kapcsolható, és nem csak az ülőlap, hanem a támla is fűtött. Az első ülések szellőztethetők és a kormány is fűthető mindkét autóban. A Rextonban a harmadik üléssor is kapott külön szabályozható levegőbefúvókat, amely nem minden hétülésesben adott. Itt gyerekek vagy kisebb termetű felnőttek utazhatnak kényelmesen, és a lehetőségekhez képest a bejutás is egészen könnyű. A középső sor ülései lappal együtt maguktól előre buknak, miután egy kar meghúzására összecsuklanak. Visszahajtani viszont már kézzel kell őket, amely igényel némi erőt karból és derékból, mert az előrehajtásnál segédkező rugó erejét ellensúlyoznunk kell.

Vezetni mindkettőt nagyon komfortos, amely inkább a Musso Grandban szerzett kellemes meglepetést. Platós, létravázas felépítése és nagy termete ellenére egészen személyautós viselkedést tanúsít. Méretei viszont már egyértelműen túlmutatnak azon, amely városi közlekedésben könnyen kezelhető. Hiába a felülnézeti képet is adó parkolókamera, és a relatíve jó fordulékonyság, hosszából adódóan akkor is nehéz bánni vele városban. De nem is oda való egy platós autó, még ha ennyire személyautós is az utastere. Márpedig az.

Külön említést érdemel a kormány mögötti digitális kijelző és a középkonzol érintőképernyője. Mindkettőnek szép a felbontása és a grafikája is ízléses. Ugyanez van a Rextonban is, ahol a rombuszmintás steppelésű bőrkárpit emeli tovább a színvonalat. Kár, hogy kábellel kell elrontanunk az összképet, ha Apple CarPlay-en vagy AndroidAutón szeretnénk csatlakoztatni a mobiltelefonunkat. De önmagában az is dicséretes dolog, hogy ezek az alkalmazások elérhetők mindkét autóban.

Ilyen modern cuccok mellett meglepő, hogy a kormány csak magasságban állítható, tengelyirányban nem. Mármint a Musso Grandban, a Rextonban szerencsére van erre lehetőségünk. A kulcsnélküli nyitás azonban mindkét modell esetében csak a vezetőajtóról működik, a másik három kilincsből kispórolták az érzékelőket. Ha csak a Musso Grandról lenne szó, ezt meg se említeném, de egy olyan luxus terepjáróban, amilyen a Rexton, ez ma már nem járja.

Alapból mindkét autóban a hátsó kerekekre megy csak hajtás. Menet közben is átállhatunk összkerékre (70 km/óra alatt kapcsolható), és szintén gombnyomásra felező, illetve hátsó diffizár is van, de ezek aktiválásához meg kell állni. A váltó mindkettőben automata (a Musso Grand kézivel is kérhető), de míg a Rextonban nyolc fokozattal operál, a Musso Grandban csak hattal. Továbbá, a Rextonban tulajdonképpen csak egy elektromos kapcsolóként funkcionál a csinos választókar, míg a Musso Grandban valóban mozgatunk vele alkatrészeket odalent. A váltókulisszában ráadásul a régimódi, kacskaringós úton kell mozgatni a kart. Az viszont igényes megoldás, hogy van rajta egy kis gomb, amelynek nyomkodásával manuálisan is maszkálhatunk a fokozatok között. Egyébként ritkán van rá szükség, mert az Aisin automataváltó programja nagyon ügyesen teszi a dolgát.

A motor mindkettőben 2,2 literes, 203 lovas, négyhengeres dízel, amely 1600-2600 fordulatszám-tartományban 441 Nm-es forgatónyomaték leadására képes. Tekintélyes számok ezek, csakhogy ezeknek a járgányoknak a tömege is elég tekintélyes. Mindketten több mint két tonnát nyomnak a mérlegen, így jó erőnlétük ellenére sem túl dinamikusak. A Musso Grand esetében egyáltalán nem is vágyik többre az ember, a luxus hangulatot teremtő Rextonhoz azonban dukálna még legalább 50 lóerő. Így az előzéseknél hiányzik belőle a könnyedség, és ilyenkor a hangja is tolakodóbb, mint amit egy ilyen színvonalú autóban szeretnénk hallani. Fordulaton a Musso Grandban is szól rendesen a négyhengeres dízel, viszont egy pickupban nincs ebben semmi furcsa.

Minden más szituációban elegendő az erő, az utazást pedig áthatja az a könnyedség, amely a magasságukból adódik. Ugyanezen okból kifolyólag viszont a kanyarstabilitás nem az erősségük. Ezen kívül, létravázas alapja miatt a Rexton sem lendül át sokkal könnyebben az úthibákon, mint a Musso. Nagyjából annyi a különbség, hogy a Rextonnak a hátulján is van súly, így kevésbé pattog, mint a pickup. A mélyedések és a kitüremkedések viszont hasonlóan megrázzák az egész kasztnit mindkét autónál, igazából csak autópályán suhannak nyugalomban. Cserébe terepen mindketten jobbak, mint az önhordó karosszériás, terepjárónak szánt társaik.

Nem csak a Musso alatt, hanem a Rexton alatt is meglehetősen masszív elemekből álló futóművet találunk. Érdekesség, hogy a hátsó futómű mindkét modellben kétféle lehet – de összesen háromféle. Ezek közül a középső megoldás a csavarrugós, merev tengelyes, amely mindkét autóhoz opció. A Musso Grandhoz lehet ennél eggyel ősibb, laprugós megoldásunk, úgy 800 kiló helyett a pickupoknál szokásos 1 tonnás terhelhetőséget kapjuk. A Rextonhoz pedig rendelhetjük az eggyel kifinomultabb, független, többlengőkaros konstrukciót. Ha valaki a terepképességeire szeretné kihegyezni Rextonját – bár kétlem, hogy sok ilyen ügyfél akadna –, annak a merev tengelyes megoldás lesz a jobb. De hozzá kell tenni, hogy ennek szabad hasmagassága két centivel alacsonyabb, mint a független felfüggesztéssel szerelt változatnak (20 cm vs 22 cm). A Musso Grand esetében ez legalább 22 cm.

Fogyasztásuk pont olyan, mint amilyennek várható. Városban 11-12 liter körül kortyolnak, autópályán is kell a 9 liter, országúton viszont beszoríthatók 7-8 liter közé is. Az átlag nyilvánvalóan attól függ, hogy ezen elemek milyen arányban tevődnek össze a hosszú távú használatban. Sűrű forgalomban némi segítséget jelent a spórolásban a start-stop elektronika, de az újraindítgatás nem olyan zökkenőmentes, mint amilyet sok más autóban manapság tapasztalhatunk.

Ár-érték arányban mindkét autó elég jól áll, de a Rexton jobban, bár ez sem éppen jutányos árú autó. A Rexton 15 millió forintról indul, a következő lépcső egy 16,6 milliós alapárú kivitel, a mi Premiumunk pedig 17,9 millióról startol. Itt már nagyon gazdag alapfelszereltség, de lehet még ikszelni hozzá néhány dolgot a konfigurátorban. Tesztautónk esetében be is volt pipálva minden opcionális tétel, így lett 20,5 millió forint az ára. A Musso Grand esetében leginkább nettó árakról van értelme beszélni, lévén, hogy a legtöbben haszongépjárműként vizsgáztatják a pickupokat. Így legolcsóbban 9,7 millióért juthatunk Musso Grandoz, a mi automataváltós Premium kivitelünk 12,4 millió forintról indult, az opciós tételekkel pedig 14 millió lett a vége (még mindig nettó).

teszt és fotó: BG, SportVerda

SsangYong Rexton – SportVerda teszt (Berki Krisztián, Tordai István)