ELŐZI A PASSATOT? TESZT: SKODA SUPERB COMBI 2.0 TDI

Nem a szedánoknak és nem is a kombiknak áll a zászló mostanában az autóiparban. Sőt, kis túlzással igazából semminek, ami nem SUV. De bármennyire is örökkévalónak tűnik a szabadidőautók immár bő évtizedes uralma, egyszer véget ér majd, és akkor visszatérnek a „rendes, alacsony” autók. Valahol pedig ma is futnak ilyen remek járművek.

Mint például ez a kombi Skoda Superb, amely ráadásul nem is csak afféle megtűrt, „csinálunk még egyet, aztán vége” jellegű modell a VW csoportnál, hanem úgy tűnik, fontosabb szerepet szánnak neki. Mert nagyon úgy néz ki, hogy a világnak abban a szegletében, ahol mi élünk, ott még az oly nagy reputációval rendelkező VW Passatot is előzheti hamarosan.

Persze, a Superb is nagy múltra tekint vissza, sőt, még a Passaténál is régebbi múltra, de míg az utóbbié folytonos, addig a Superb történetéből hiányzik néhány évtized. Az igazán dicső múltat a két világháború közötti időszak jelentette, létezett belőle hatüléses és kabrió változat is, a motorterében pedig hathengeres gép dolgozott, sőt, volt V8-as is. Aztán nagyot fordult a világ, főleg itt Kelet-Közép-Euróbában, és kezdetét vette az öt évtizednyi néma csend a Superb történetében. 2001-ben tért vissza, ígéretes karakterrel, jó ár-érték aránnyal, és azóta igazából csak felfelé ível a pályája – néhány döccenővel persze, ahogy bármi másnak az autópiacon.

Tesztautónk az idén debütált negyedik generáció képviselője, egy gyönyörű kombi, de a Passattal ellentétben ez létezik szedán kivitelben is. (Passatból csak Kínában kínál négyajtóst a VW.) Az új Superb formaterve rendkívül vonzó, remek arányokkal rendelkezik, nekem összességében jobban bejön, mint a Passat Variant.

Kapott új színeket is a nagy Skoda, ezek közül való a tesztautónk feláras, „Ice Tea metál” fényezése is, amely rendkívül jól áll ennek a formának. Ha már színvilágnál tartunk, rögtön meg kell említenünk a barna színű bőr/műbőr belsőt, amely meghatározza az autóval való első találkozás élményét.

Nagyon kellemes, otthonos és egyben luxus hangulatot teremt, a konfigurátorban „L&K Suite Cognac” néven fut, és felár nélküli (!) opció. Legalábbis a Laurin&Klement kivitelhez, amely pedig mindkét karosszériaváltozathoz és bármelyik motorral választható. Esetünkben a kétliteres dízelmotor nyerte el a konfigurálást végző kolléga tetszését, és az enyémet is. Hosszú utazásra a mai napig nincs ellenfele a dízelmotoroknak, ez nem kérdés. A hibridek és a konnektoros hibridek csak városban nyernek, illetve a PHEV rövidebb távokon, de amikor el kell gurulni 3-400 km-re, akkor a dízelmotorok állnak az élen.

Ha sok autópályát némi országúttal vegyít az útvonalunk, és betartjuk a sebességhatárokat, akkor 5,5 literrel is megelégszik az erősebb dízelmotorral szerelt, összkerekes Superb Combi. Ha az országúti andalgás kapja a nagyobb súlyt, akkor ez alá is becsúszik – akár 4-gyel is kezdődhet az adat. A 6-6,5 literes átlagba már belefér egy jó adag izgágaság, a 7 liter fölötti étvágy „eléréséhez” pedig nagyon sietni kell. Még egyszer: ez egy összkerekes változat, emiatt nem is a 150, hanem a 193 lovas dízelmotort kapja, így pedig a menetteljesítményei is igen meggyőzőek. Ez a Superb 7,6 másodperc alatt gyorsul 100-ra, a végsebessége pedig 230 km/óra

– utóbbit persze csak akkor érdemes tudni, ha valaki a német Autobahnon csapatná

A 400 Nm-es forgatónyomaték is jobb, ha nem csak az első kerekeket támadja, hanem mind a négyet, így nedves útfelületen gyorsítva sincs tapadási veszteség. Nagyon jól jön ez például akkor, amikor egy mellékútról forgalmas főútra kell kifordulni, és gyorsítósáv nélkül kell mihamarabb felvenni az ott haladók tempóját. Teljesen alászedett kormánynál is mehet a kövér gáz, nem pörög el az ívbelső kerék, és nem dadog az autó a kipörgésgátló miatt. A 7 fokozatú DSG váltó alap, minden Superb ezt kapja. Kitűnően harmonizál a dízelmotorral, szépen teszi a dolgát, a választókarja pedig a jobboldali bajuszkapcsoló helyére került, ahogy a Passat vagy az ID modellek esetében is.

Itt van a legjobb helyen, nagyon hamar meg lehet szokni, sőt, utána nehéz más autóban a hagyományos megoldásokra visszaállni, akár gombos, akár választókaros, akár tekerős kapcsolóról van szó. De hová lettek akkor az ablaktörlő funkciók? Azok a baloldali bajuszkapcsolóra költöztek. Igen, az index karra, ahogy a Mercedesekben is van már több mint húsz éve. Nem mai találmány, és ergonómia szempontjából is elviselhető így.

A műszerfal dizájnja magával ragadó, úgy jó, ahogy van. A konyak színű bőrborítás és a matt fabetét hullámzását egy diszkrét LED csík kíséri végig, melynek színe a hangulatvilágítás részeként állítható. A levegőbefúvókat nagyon szépen oldották meg, a kormány mögötti digitális kijelző felbontása és grafikája gyönyörű, a megjelenített tartalom szokás szerint változtatható. Hasonlóan profi a középső érintő-kijelző is, és érdekes az alatta lévő, három forgókapcsolóval ellátott klímapanel is. De a látszat egy kicsit csal, ezek ugyanis nem csak forgatható tekerentyűk, és nem is csak a klímát vezérelhetjük innen.

Ha ugyanis megnyomjuk a forgókapcsolókat, akkor más-más funkciókat állíthatunk velük. Alapból a két szélső a hőmérséklet, a középső pedig a ventilláció erőssége. A plusz funkciók két szélen az ülésfűtés illetve szellőztetés, a középsőn pedig lehet a vezetési módot (takarékos, normál, sportos…) vagy a hangerőt is állítani. Jó megoldás ez, de kicsit rossz is. Némileg ugyanis elvonja a vezető figyelmét, hiszen oda kell nézni, hogy azon állítsak, amin akarok, és mondjuk ne a hangerőt vegyem feljebb a ventilátor fokozat helyett. Bezzeg azt, hogy menjen-e a klíma vagy ne, csak a fenti érintő-kijelző klíma menüjéből lehet állítani.

Az utastér kialakítása mindenhol magas színvonalú, jó az összeszerelés és az anyagminőség, kellemes a hangulat. A helykínálat hatalmas, az ülések mindenhol nagyon kényelmesek. Hátul nemhogy bőséges, hanem feleslegesen nagy is a lábtér. Továbbá, a hatalmas, kinyitható napfénytető ellenére is szellős a fejtér. Egy Superb Combi esetében ez mindig így volt, és nem okoz csalódást a modell ma sem. A csomagtartó is bődületesen nagy, 10 híján 700 literes alapállásban, és persze támladöntéssel bővíthető, ha kell (akár 1.920 literig). Az ajtaja motorosan nyílik, és persze láblendítéssel is utasítható, vannak benne jól használható rögzítési lehetőségek, továbbá praktikusan működik a takaró roló.

Vezetni nagyon jó az Superb Combit. Az üléspozíció tág határok között változtatható, hamar megtalálni a megfelelőt. Nekem a kétküllős kormány nem tetszik, de funkcióját illetően ugyanolyan jó ez is, mint a három- vagy négyágú. A rajta lévő gombok a Skodákból megszokott kütyük, és szerencsére nem az érintős fajták.

Az adaptív futómű szinte mindent megold, egyszerre kényelmes és feszes, egyedül az nem megy a fejembe, hogy a hátsó futómű mitől ilyen hangos. Ettől eltekintve minden zajt szépen kizártak az utastérből, de a 700+ wattos Canton audiorendszer 12 hangszórója úgyis mindent túlkiabál, ráadásul igen jó hangzásminőséggel.

Ez is jön a Laurin&Klement felszereltséggel, ahogy sok minden más. Kapunk vele többek között 18 colos felniket, a 12,9 colos középső kijelzőt (amely nagyobb, mint az alap), bőrkárpitozást, ülésfűtést és szellőztetést, masszázsfunkciót, adaptív lengéscsillapókat, krómozott ablakkereteket, LED mátrix fényszórókat, és full LED hátsó lámpákat. Mindemellett a Skoda Simply Clever dolgai itt is megvannak, tehát van az ajtajában esernyő, ami még mindig szívet, lelket melengető kedvesség, amikor úgy hozza a szükség.

Igazából tényleg mindent tud, amit egy Passat (csak ez létezik négyajtósban is), az egyetlen komoly baj az árával van. Mert a tesztautó ebben a konfigurációban 21,6 millió forintba kerül ma. Persze van olcsóbban is, de az értelemszerűen kevesebbet is nyújt. 15,8 millió az induló ár, 17 millióból összehozható egy egész jó „lakossági” kivitel. A Passat Variant 16,1 millióról kezd, és a Superbünk árából egy nagyon pofás R-Line rakható össze ugyanazzal a hajtáslánccal, ami a Skodánkban volt. Tudásban és minőségben már nincs különbség, a döntés már csak ízlés kérdése.

teszt és fotó: BG, SportVerda