VESZÉLYES AZ 5-ÖSRE TESZT: BMW 320d xDrive

A vezetőnek élményt, az utasoknak kényelmet, a szemlélőknek szívdöglesztő megjelenést ad az új 3-as BMW. Ahogy eddig is, csak most sokkal profibban. Akkorát szól ma a 3-as, mint nemrég az 5-ös, és már a kétliteres dízellel is piszkosul megy, miközben a fogyasztása is kedvező – csak az ára nem

Mennyit gyorsul 100-ra egy középkategóriás szedán, kétezres dízellel? Szerintem a legtöbben 8-9 másodpercre saccolnának, és jó is lenne a tipp. De nem a BMW-nél, mert ott ez ma 6,8 szekundum. Ennyi idő alatt tudja a nulla-százat a BMW 320d xDrive. Kicsit bővebben, a 190 lovas, 400 Nm nyomatékú, kétliteres dízelmotorral, összkerékkel és nyolcfokozatú automatával szerelt változat. Ez csak a 20d, de van még 30d, 30i, 30e meg 40i is az étlapon, és – értelemszerűen – mindegyik gyorsabb.

Hát igen, a 3-as széria mindig is azt a vonalat képviselte a BMW-nél, amelynél legalább annyira fontos volt a vezetési élmény és a kisportolt külső, mint a mindennapi használhatóság. És nincs ez másképpen ma sem. Persze, a vezető öröméhez nem csak a gyorsulás kell, hanem még jó pár tulajdonság. Olyasmik, amiket rendszerint nem könnyű összeegyeztetni azzal, amit kényelmes utazóautónak tartunk. Ilyen például az első és hátsó tengelyek közötti 50-50% arányú súlyelosztás és az alacsony tömegközéppont.

A 3-as BMW pedig tudja is ezeket, de az igazi kunszt az, hogy ezzel együtt komfortosan utazhat benne négy nagyobb termetű felnőtt. Öt csupán azért nem, amiért a nagyobb limuzinokban sem: nem is szándékoztak foglalkozni az ötödikkel. A csomagoknak is van hely a 480 literes kufferben, csak a pakolás kíván erős derekat és hasizmot, mivel szűk a nyílás, a tér pedig alacsony és hosszú – ahogy általában a szedánoknál. A támlák 40-20-40 arányú dönthetősége viszont ritka ebben a kategóriában.

Visszakanyarodva egy pillanatra a sportos vezetéshez: kell még ahhoz egy feszesre hangolt futómű is. A kényelemhez pedig pont a lágy rugózás lenne jó, de az meg billegős kasztnival jár. Érezzük az ellentmondást, nem lehet mindkét elvárásnak maradéktalanul eleget tenni. A kettő között kell valahol kompromisszumot találni, és a 3-as BMW-nél ez mindig a skála sportos végpontjához volt közelebb. Most is így van.

Pedig éltek az autóipar modern vívmányával, a változó keménységű lengéscsillapítókkal (feláras opció), amelyek alkalmazkodnak az útminőséghez és az autó terheléséhez is. Komoly sikerrel – tegyük hozzá –, de a hazai utakon ez nekem még így is inkább a keményebb vonalat képviseli. A kiválasztott menetmód részeként a futómű alapbeállítása is változik, de minden szempontból a COMFORT a legjobb, ami egyben az alapértelmezett.

A futómű ebben is bolondbiztos, pláne az összkerékhajtással és ekkora gumikkal. A SPORT-ra nem igazán van szükség, főleg arra nem, hogy a váltó pörgetősebb stílusra álljon át – pedig a SPORT-ban ez is megtörténik. Mert a kétezres dízelnek egy esetben van igazán csúnya, 20 milliós autóba nem illő hangja: ha pörög. A fordulat viszont csak a teljesítményhez kell igazán, ennek a motornak pedig sokkal értékesebb a nyomatéka, amiből lentebb lelhető fel igazán nagy mennyiség. 1750-es fordulattól 2500-ig terül el nyomatékgörbe 400 Nm-es fennsíkja, de már 1400 körül is van mit a tejbe aprítani.

A nyolcfokozatú automataváltó tökéletesen tudja is, milyen tartományban van értelme használni a motort. Bámulatos produkciót nyújt, ahogy a többi BMW-ben is. ECO PRO módban is nagyon szeretem, olyankor a lehető leghamarabb elváltogatja a fokozatokat, gázelvételre vitorlázik, és jól használja a motorféket is. A kormány pontos és kellemesen vastag markolatú, ráadásul az xDrive-nak köszönhetően normális visszaforgatási erőt is érezni rajta, mivel az első kerekeken is van hajtás. Dicséretes, hogy a váltófülek a kormánnyal együtt mozognak, és a kapcsolási reakció is igen jó. Nagyon jó vezetni az új 3-ast, ehhez kétség nem férhet.

Az igazi nagyautós hangulatot pedig az átlag feletti minőségérzetnek köszönhetjük, aminek a tökéletes zajszigetelés és a döbbenetesen masszívra megépített belső adja az alapját. Azon túl persze, hogy az anyagok is gyönyörűek és kellemes tapintásúak, minden ugyanolyan kifinomult, mint egy 5-ös BMW-ben. Nagyra értékelem továbbá, hogy a klímakezelő gombok kint maradtak a középkonzolon, és nem kerültek be a nagy központi kijelző menüjébe. Illetve az egyik legfontosabb mégis: a klíma ki/bekapcsolás. A „MENU A/C” gombbal elő kell csalnunk a klíma menüt, majd onnan aktiválhatjuk illetve lőhetjük ki. Kár érte…

Gyönyörű a kormány mögötti műszeregyüttes, aminek színvilága és részben a tartalma is menetmódtól függően változik, de komolyabb testreszabási lehetőségünk nincs. Nekem nem is igazán hiányzik, de másnak lehet, hogy igen. Ha már úgyis digitális az egész, kár volt kihagyni ezt a ziccert. Cserébe viszont a head-up display-re rengeteg infót pakolhatunk ki, és a központi kijelzőn is temérdek adat megjeleníthető, köztük például a fogyasztás-grafikonok.

Apropó, fogyasztás: nálam különösebb igyekezet nélkül lett 7,1 liter, átlagban. Az nagyon szép adat egy 4,7 méteres, összkerekes szedántól, ami 6,9 másodperc alatt csipkedi magát 100-ra, és 240 a vége. Bizonyára az is hozott a konyhára egy decit, hogy elődjénél fél mázsával könnyebb az új 3-as, egy másik decit pedig az, hogy a start-stop elektronika serényen állítgatta le a motort. Utóbbival viszont nem sikerült barátságot kötnöm: ha nem akartam, hogy újraindítsa a motort a fékút végén, akkor olyan bólintással kellett megállnom, mint az amatőrök… Sokkal jobban is tudják ezt csinálni a BMW-nél.

A 3D-s kamerarendszert viszont senki nem csinálja jobban, minden prémium márkának a BMW-ről kéne példát venni. Tessék megnézni a képeket, magukért beszélnek. És beszél az autó is, jólnevelten visszakérdez, ha nem érti a hangvezérlésnél megadott parancsot vagy nem tudja azonosítani például a telefonkönyvből hívni kívánt nevet. De addig nem is fog ez jól sikerülni, amíg nem tanul meg magyarul, és magától ugye nem fog, annyira azért még nem intelligens. Nagyon kellene a szoftverfejlesztés, persze nem csak a BMW-nek.

Az ülések kényelme kifogástalan, miként a zajszigetelés is (kétrétegű üvegezés). A központi kijelző megújult menürendszere tök jó, de nekem jobban tetszett az előző. Az iDrive viszont ugyanolyan spéci cucc, mint eddig, és a harman/kardon zene igényes. Nagyjából olyan komfortos a mostani 3-as BMW-ben utazni, mint az előző generációs 5-ösben, a bal egyen pedig emellett még kimondottan élvezetes is. Még úgy is, hogy a motorhanggal itt nem lehet hatni az érzelmekre. Illetve lehet, csak nem a jó irányba.

A felszereltségnél kínálkozó opciókat elnézegetve megint egy-két kategóriával feljebb érzi magát az ember. Elképesztő választékból ikszelgethet a 3-as BMW vásárlója, nem húznám az időt a felsorolással, aki nem hiszi, járjon utána. De megint ki kell emelnem a lézerfényt, amely bámulatos produkciót nyújt. És hogy mi van az anyagiakkal? Nos, ahogy német prémiumautóhoz illik: csípősek az árak. És persze az alapár is olyan, mint a karácsonyfából a fenyőfáé: az tényleg csak az alap. Ha fel is akarjuk díszíteni – anélkül meg minek az egész –, az jelentősen megemeli az összköltséget.

Jöjjenek a számok: a 3-as BMW 11,6 millióról indul (320i), a mi BMW 320d xDrive-unk alapára 13 millió, a tesztelt konfiguráció pedig nagyjából 21 millióra jön ki. Komoly a felár, de sokat is kapunk érte. Nagyon sokat. Körülbelül így van ez más márkáknál is, amelyek konkurenciának tekinthetők. A korábban tesztelt Mercedes C220d pont ilyen, ami nagyon hasonló konfigurációval, kombiként 22 millió volt.

teszt és fotó: SportVerda