fbpx

MÁS LETT. JOBB IS? TESZT: Citroen C4 Cactus Puretech

Citroen C4 Cactus

MÁS LETT. JOBB IS? TESZT: Citroen C4 Cactus Puretech

Már nem olyan hóbortos. Komolyabb kiállású lett a Cactus, az ajtókról eltűntek a légbuborékos műanyagbetétek, belül viszont maradt minden kopogós. Az utastér tágas, kényelmes az új futómű és az ülések is, jól húz az 1,2-es turbó (amely immár az alapmotor), de ezért az árért a konkurencia jobbat ad.

 

Meghökkentő, mókás, különleges és megosztó. Ilyen volt a Citroen C4 Cactus, amikor piacra dobták. De minél frissebb és üdítőbb egy formaterv, annál gyorsabban öregszik, így 2018-ra nála is elérkezett a ráncfelvarrás ideje. És ezúttal rövidebb pórázra fogták a dizájnereket, jócskán visszább vettek a hóbortosságból. Már nem annyira mellbevágó a Cactus, jobban belesimul a divattrendekbe, de továbbra is különös teremtés.

Komolyabb lett, és ez alapvetően jó, elvégre az ember nem viccből vesz autót (kevés kivételtől eltekintve). Eltűntek az ajtókról az ütéselnyelő, légbuborékos műanyagbetétek, és a lökhárítókon sincsenek már benyomható plasztikfelületek. Némi csökevény maradt még utánuk, de ezek már nem huppogósak, hanem átlagos keménységűek. A tetősíneket is levették, szebb és harmonikusabb lett így a Cactus, megtartva az első rész jellegzetes vonásait.

Nem csak kívül, hanem a lemezek alatt is történtek változások. Ebben a modellben debütált a márka új fejlesztésű futóműve (Progressive Hydraulic Cushions), amelyet a Citroen a jövőben más modelljeibe is beépít a hidropneumatikus megoldás helyett. Ahhoz képest lényegesen egyszerűbb és olcsóbb, mégis van benne némi abrakadabra. Mégpedig az, hogy a lengéscsillapítók végállásainál lévő mechanikus ütközőket itt hidraulikus ütközőelemek helyettesítik, melyek energiaelnyelő képessége sokkal jobb, mint a hagyományos megoldásé.

Ez azért jó, mert így lágyabbra hangolhatták a lengéscsillapítókat, hiszen a végállásokhoz közeledve az új ütközők kíméletesen lassítják le a kasztni kilengését. Amikor pedig nincs túl nagy kilengés, akkor egyszerűen csak kényelmesen ringatózunk az egyébként szintén új, puhára tömött ülésekben. A gyár szerint az eredmény egyenesen olyan, mintha repülőszőnyegen utaznánk. Nem tudom, igazat beszélnek-e, mert nem utaztam még repülőszőnyegen, de ez tényleg elég kényelmes. A göröngyök és csatornafedelek ütését nem nyeli el teljesen, de rugózási kényelemben így is sok kompaktot felülmúl a C4 Cactus. Cserébe fékezésnél feltűnően nagyot bólint, gyorsításnál pedig emeli az orrát, viszont érdekes módon az oldaldőlése tűrhető.

Nagy kár, hogy az első modell költséghatékonyság jegyében született megoldásait itt is megtartották. Ilyen például a nem lehúzható (hanem kibillenthető) hátsó ablak, az árnyékoló nélküli, hatalmas üvegtető és az alulméretezett szellőzőkapacitás. A következmény: tűző napon erősen melegszik az utastér a panorámatető miatt – semmi kétség, korábban kipróbáltuk –, amit se klímával, se huzatolással nem lehet hatékonyan hűteni. A megoldás: hagyjuk ki az üvegtetőt, szerencsére nem kötelező. Felára egyébként egész baráti, 160 ezer.

A jobb szélső levegőbefúvóért cserébe nagyobb kesztyűtartót kapunk, amibe belefér egy másfeles ásványvíz. Tök jó, de én inkább kérném vissza a befúvót. Annál is inkább, hogy az ajtók tároló üregeiben is elfér még további négy palack, ami önmagában dicséretes dolog.

A dizájn bent is legalább annyira különleges, mint kívül. Egyszerre retró, minimalista és egy kicsit high-tech, a digitális kijelzők miatt. Nekem hiányzott a fordulatszámmérő, kézi váltóval jó tudni néha, mennyit forgunk. Apropó, a váltót lecserélték, ma már egy új hatfokozatú van a benne, nem ez a kelletlenül és hangosan járó ötgangos, ami még a tesztautóban volt.

Az elejében pedig az az 1,2-es turbó dolgozott, ami mostantól egyben a belépőmotor is, mert a szintén 1,2-es, 82 lovas szívót kivették a választékból. A miénkben 110 ló van 205 Nm-es nyomatékkal megtámogatva. A dinamizmusával nincs is gond, kb. 10 mp alatt gyorsul álló helyzetből 100 km/órára. Ráadásul, a hatfokozatú váltóval 9,2 mp a gyári adat, az erősebb, 130 lovas változatnak pedig 8,1. Annak pedig a fele se tréfa, na persze, az egytonnás tömeget nem nehéz vinni. A fogyasztásán már nem látszik ennyire a pehelysúly jótékony hatása, de így sem rossz. Városban elfogadható a 7-8 liter, kint pedig nagyjából annyit eszik, mint amit egy kis turbós benzinestől elvár az ember. Országúton 5, autópályán 6,5-7 liter. A hangja tipikus háromhengeres, nem szép, de szerencsére nem zavaróan erős. Járása viszont elég darabos, találkoztam már simábban dolgozó háromhengeressel is.

A helykínálat kitűnő, mindenhol jól el lehet férni. A csomagtér 358 literes térfogata korrekt, de magasan van a küszöb, így nagyot kell emelni a táskákon. Az első ajtókon bőröndfülre emlékeztető fogantyú van, a hátsókat viszont csak egy műanyagperembe kapaszkodva lehet behúzni. A plasztikok sajnos mindenhol olcsó, kopogós fajták. Ott is, ahol egyébként szépek. A biztonsági övek magassága továbbra is fix, jó hír viszont, hogy a kormány immár mélységében is állítható.

A középen trónoló érintőkijelző grafikája szép, a menüje változott egy kicsit, de menet közben továbbra is körülményes a használata. Ha több funkciót tennének elérhetővé a műszerfali gombokkal, jobb lenne a helyzet (például klíma vezérlés, start-stop kiiktatás). Nem szerencsés továbbá, hogy a nyitott ajtókra is ezen a felületen figyelmeztet a C4 Cactus, sőt, még a túl rövid követési távolságra is. Jó dolog azonban, hogy egyáltalán van ilyen asszisztens, több mással egyetemben: ráfutásgátló, holttérfigyelő, sávelhagyásra figyelmeztető, táblafelismerő, sebességtartó. És mind jól is működik, a teszt alatt egyszer sem volt vakriasztás, sem mulasztás.

A 4,5 millióért kínált belépőmodell (Live) ezeket persze nem adja meg. A középső szintet (Feel) átugorva, a legfelső csomagra (Shine) kell lépnünk, hogy megkaphassuk őket. Ehhez még 200 ezret rá kell fizetni az alapárra, ami ott már 5,3 millió. Az erősebb, 130 lovas benzines felára szintén 200 ezer, a 100 lovas dízelmotoré közel félmillió. Automata parkolórendszert, tolatókamerát és radarokat 200 ezerért kaphatunk, és van még néhány feláras opció. Tesztautónk esetében nagyvonalúan ikszelgettek is a konfigurátorban, így lett a vége nagyjából 6 millió. Ennyiért már egész bátran lehet nézelődni a kompaktok között más márkáknál is, de a legerősebb konkurenciával házon belül találkozik a C4 Cactus: úgy hívják, C3 Aircross.

teszt és fotó: BG

Az új Citroen C4 Cactus teszt – SportVerda

  • Volvo S60 T5 A SZIMPATIKUS DRÁGA AUTÓ TESZT: VOLVO S60 T5 R-DESIGN - 6,5 másodperc alatt gyorsul 100-ra, mégsem olyan izgalmas, mint egy régi S60 T5-ös. Viszont sokkal jobb és nagyobb is, öltözéke pedig kifinomultságra és profizmusra vall: kevélység nélkül feltűnő és gyönyörű. Jó, de biztos ez is van vagy 20 millió – gondolnád jogosan, de… Tovább>
  • Ford Focus Vignale A SPORTOS VAGY A PUCCOS? TESZT: FORD FOCUS ST-LINE ÉS VIGNALE - Nem vitás, hogy a Focus egyik legerősebb ütőlapja továbbra is az átlag feletti vezetési élmény. Az ST-Line csomag rátesz erre még egy lapáttal, itt még az 1,5-ös dízellel is mosolygós a bal egy. Hát még milyen vidám lenne a kétliteressel, ami a kombi Vignale-ban bizonyította… Tovább>
  • Mini Clubman Cooper S 200 LÓ HAT AJTÓVAL TESZT: MINI CLUBMAN COOPER S - Kétliteres turbómotorral próbáltuk ki a legfurcsább Minit. Helykínálata alapján családi autónak is jó, miközben vezetni sem hétköznapi élmény, de még jobb lenne manuális váltóval. Ráadásul úgy közel 700 ezerrel csökkenne a 14,2 milliós végösszeg… Tovább>
  • Honda CR-V A HIBRID VAGY A KIS TURBÓS? TESZT: HONDA CR-V - Ez a két alternatíva kínálkozik, dízellel ugyanis nem gyártják az ötödik generációs CR-V-t. Vajon fogyasztásban felveszi a versenyt a hibrid a dízellel? És ez is béget, mint a többi? Na és az 1,5-ös turbó itt is olyan szerethető, mint a Civic-ben? Tovább>
  • Mercedes-Benz A200 BELSEJÉVEL CSÁBÍT TESZT: MERCEDES-BENZ A200 7G-DCT - Óriási kijelzők gyönyörű grafikával, fejlett hangvezérlés, szép hangulatvilágítás, csodás formák, igényes anyagok és rengeteg extra. Sok vevőt meg lehet ezzel nyerni manapság. De nyerő az automataváltó is? Na és milyen motort bújtatnak manapság a 200-as jelzés mögé? Tovább>
  • Nissan Leaf HOGY VAN EZ AZ EGYPEDÁLOS VEZETÉS? TESZT: NISSAN LEAF 40 KWH - Kényelmes, könnyen megszokható, vagy idegesítő? Egyáltalán egy pedál van benne vagy kettő? Amúgy mennyit megy el egy töltéssel? És elég nagy? Elmondjuk… Tovább>
  • BMW M550d touring SZÓLÍTS NYUGODTAN M5-NEK! TESZT: BMW M550D XDRIVE TOURING - Van az a dízel, amiért egy hathengeres öröm-benzinest is odaadnék. Itt az egyik. Ebben is hat henger van, melyek négy turbón keresztül veszik a levegőt. 400 lovat, 760 Nm-t, 4,6-os gyorsulást és még annyi mindent tud, ráadásul jól is fogyaszt. A hangja pedig… Tovább>
  • Mercedes C220d …ÉS MÉG VEZETNI IS JÓ TESZT: MERCEDES-BENZ C220D T 4MATIC - Kívülről nem észrevehető a ráncfelvarrás, belülről annál inkább. Az utastér színvonala a nagyobb tesókét idézi, de a kormány mögött ülve jobban érdekelt, hogy feltűnően jól húz, és havon is nagyot lép az összkerekes, dízel C-kombi. A hangja meg úgyis csak a kintieknek rossz… Tovább>
  • Volvo V60 T6 ÜGYESEN TITKOLJA TESZT: VOLVO V60 T6 AWD - Íme, a ma kapható legszebb Volvo. Tökéletes arányok, sportosan elegáns idomok. Maga a megtestesült biztonság, egy tehetős és felelősségteljes családapa autója. Eszedbe nem jutna, hogy valójában egy 310 lovas aszfaltbetyár… Tovább>
  • Kia Stinger teszt KIA MÉG NEM VOLT ILYEN DÖGÖS Kia Stinger 2.0 T-GDi teszt - Egyedi és bátor. Aszfaltbetyárnak néz ki, és az is. A GT-Line felszereltségből szinte csak a nagy felnik és tárcsák hiányoznak, de pont ezektől néz ki sokkal jobban a csúcskivitel. Viszont ez is megy, mint az állat, a fogyasztása viszont akkor is indokolatlanul magas. Tovább>