JÓ, CSAK A RÉGI LEGYORSULJA TESZT: MAZDA3 G122

Formatervben sikerült felülmúlni az elődöt, vezetési élményben viszont inkább szinten tartásról beszélnék. Már nem gyorsul parádésan az alapmotorral, és a futómű is változott, de a bal egyen ülve így is van mitől mosolyogni – na meg a benzinkúton is…

Rögtön, első látásra megtetszett, amikor még csak fotókon mutogatták. Most, a maga valójában is ugyanolyan szépnek látom. Akkor is, ha az övvonalát túlzottan magasra húzták, és hátulról-oldalról nézve az első generációs Seat Leon Cuprát juttatja eszembe – nekem az is tetszett. Nem vitás, az új Mazda3 az egyik legüdébb színfolt a kompaktok világában.

Az sem vitás, hogy a hatalmas lemezfelületek miatt tolatásnál nagyon rossz a kilátás. Nagyon úgy tűnik, hogy ezt ők is észrevették, úgyhogy már az alapfelszereltségben kapunk parkolóradart, eggyel feljebb pedig remek kamerát. De akkor már nem csak hátra, hanem előre is, és van tovább: a Safety csomaggal oldalra is kerül egy-egy optika, így felülnézeti képünk is van. Keresztirányú forgalomra figyelmeztető és a holttérfigyelő is jár az alapmodellhez, mindkettőnek jó hasznát vettem.

A ráfutásos ütközést megelőző rendszernek viszont nem. A legenyhébb érzékenységre állítva is sokszor túlizgulta helyzetet, és a követési távolság veszélytelen mértékű csökkenésénél is bevágta a féket. Szerintem csak a tesztautóban volt valami elkalibrálva, mindenesetre úgy döntöttem, hogy inkább megszabadulok tőle, és kikapcsoltam.

Van itt ennél érdekesebb dolog is, például a motor. Látszólag ugyanaz van az elejében, mint az előző modellben, de mégsem. Ez is kétliteres szívó benzines, amely lökettérfogatához képest feltűnően kevés lovacskát rejt, egészen pontosan 122-t. Eddig ugyanaz (két lóerőtől eltekintve). Na de: ennek kisebb a kompressziója, a négyből két hengert le tud kapcsolni, és tettek mellé egy lágy hibridrendszert is.

Utóbbinak és egy apró trükknek köszönhetően nagyon simán és gyorsan működik a start-stop automatika. A hengerlekapcsolás és visszaindítás szintúgy, amely – még ha nem is tud gyakran életbe lépni – csökkenti fogyasztást. A tesztautó 7,2 litert evett úgy, hogy zömében Budapesten használtam, sokszor dugóban, és amikor épp nem, akkor gyakran nyomogattam is neki. Szolidabban hajtva (és keveset autópályázva) tartósan is bevihető 7 alá. Az enyhén szólva nem rossz egy kétliteres benzinestől, amit még vezetni is nagyon jó.

Még úgy is, hogy a dinamizmus ezúttal némi csalódást okozott. Mert ugyebár az elődmodell esetében pont az volt a kunszt, hogy papíron 120 lóerős, mégis úgy húz, mint egy 150 lovas. De az új Mazda3 modellnél sajnos elmúlt a varázslat. Ez pont úgy gyorsul, ahogy teljesítménye alapján várja az ember: 10,4 a nulla-száz. Az elődnek 8,8 volt. Noha éreztre nincs ekkora különbség, akkor sem ugyanaz a kettő.

A gázreakció viszont ugyanolyan éles maradt, és az erő is ugyanolyan alacsonyan ébred, mint régen. A rugalmasság példás, a megindulás üdítően élénk. A váltó továbbra is az egyik legjobb a manuálisok között, a kapcsolási érzet kitűnő, csak ezúttal eltolták az áttételeit. Valószínűleg ez rontott a gyorsuláson, meg az Euro6d-TEMP normák.

A futómű is változott, és ez sem feltétlenül az előnyére. A hátsó multilink felfüggesztést sokkal egyszerűbbre cserélték, így rosszabb aszfalton – amiből nálunk van bőven – könnyebben elpattog a fara a tempós kanyarokban. Sima úton viszont ugyanolyan sportosan lehet fűzni ívről ívre, mint az előző Mazda3-ast. És ez jó!

Növekedett is a 3-as. A tengelytáv nyúlt 2-3 centit, és ezzel a hátsó helykínálat is. Most egész tágas az, miközben a csomagtartója sem kicsi, de nem is tartozik a kategória élmezőnyébe. Pont akkora, amekkorát egy csinos kompakttól elvárhatunk. Ami viszont nem jó, hogy a parányi ablakok miatt a hátsó üléseken nagyon sötét van, ráadásul minden fekete vagy sötétszürke. Ez így túl komor, nagyon kellenének a világosabb színek, de az ötajós kasztnihoz a bordó bőrnél nincs világosabb, valamiért csak a szedánhoz. Az ergonómia viszont tökéletes, úgy a vezetői pozíció, mint a műszerek leolvashatósága, a HUD láthatósága, vagy a kapcsolók elhelyezése és működése.

A középkonzol tetején csücsülő kijelző is remek, sokat javult a kezelhetősége. Bár nekem az előzővel se volt bajom, tény, hogy ez gördülékenyebben használható, könnyebben megszokható a menürendszere, és szebb a felbontása. A váltó mögötti tekerőkapcsoló nagyon jól használható, és továbbra is imádom, hogy ugyanitt van a zene hangerő-szabályzója is – egy kisebb tekerőkapcsoló formájában. Meg persze a kormányról is babrálhatjuk a zenét, továbbá szabályozhatjuk a sebességtartót és a sávtartót is.

Az új Mazda3 induló ára a kompaktok viszonylatában egyértelműen magas: 7 millió 44 ezer. Úgy is mondhatjuk, hogy különleges, akárcsak maga az autó. Mert valóban az, elsősorban formája és vezetési élménye miatt, bár utóbbit inkább a 180 lovas Skyactiv-X motorral tartanám igazán hatásosnak (a kettő között nincs átmenet). Az viszont már 8,1 milliós alapárat jelent, részben azért, mert kettővel magasabb felszereltségi szint (GT) is kell hozzá. További 750 ezerért összkerékhatjással vagy automataváltóval is rendelhetjük. A kettő együtt még egy szintlépést igényel a felszereltségben, árban pedig túlmutat a 10 millión. Nem olcsó mulatság az új 3-as Mazda. De jó is!

teszt és fotó: SportVerda