ILYEN EGY 300 LOVAS MINI TESZT: MINI CLUBMAN JCW

A Mininél kombi kasztni változatból is készül aszfaltbetyár. A John Cooper Works kivitelt a márkánál valaha volt legerősebb motor hajtja, 4,9 alatt gyorsul 100-ra, az ára pedig közelebb van a 20 millióhoz, mint a 10 millióhoz – ha olyat szeretnénk, mint a tesztautó.

JCW – a Mini világában legizgalmasabban csengő betűhármas. Hosszabban John Cooper Works, mely egy tuningcég, a versenyautó-gyáros, John Newton Cooperről elnevezve. A Mini modellek közül kizárólag a legkeményebbek hordozhatják a megkülönböztető jelvényt, és a többesszám is csak újabban kívánkozik ide. Hiszen nem is olyan régen még csak a háromajtósból létezett ilyen, manapság viszont további három modell is elérhető JCW kivitelben. Van belőle Cabrio, Countryman és ami a legmeghökkentőbb még Clubman is. Íme:

A Clubman tulajdonképpen a Mini kombija. Nem valami puttonyos, farnehéz otrombaság, hanem a kombiságot egyedi megközelítésben tálaló megoldás – a márkához méltó módon. Különleges, akárcsak a többi Mini, de mind közül ez lenne az utolsó, amire sportos modellként gondolnék. A Cooper S változat még elment afféle „haladós apa-autónak” a maga 190 lovával, na de ez… 306 lóerővel? Ez egészen más! Ez egy nyurga alkatú, a hátfalán kétszárnyú ajtóval megáldott, ültetett ördögi szekér, brutális izomgéppel az elejében.

Egy kétezres turbómotorról van szó, melynek 306 lova és 450 Nm-es nyomatéka összkerékhajtáson keresztül kapaszkodik az aszfaltba. Az eredmény lélegzetelállító, szó szerint. Ha ráugrasz a gázra, nehezen veszel levegőt abban a 4,9 (!) másodpercben, amíg eléri a 100-at a mutató. Persze efölött is nagyon keményen gyorsul. Beszédes, hogy 250-nél elektronikus szabályozást kellett alkalmazni. Ez az első Mini (na meg a többi új JCW modell) aminél szükség volt ilyenre.

Tehát még ha első ránézésre nem is ez az üzenete, ebben az autóban az a legjobb, ahogyan menni tud. Háromszáz lóerő még napjaink teljesítménymámortól elkényeztetett autós társadalmában

is nagyot szól. Ráadásul nem is egy konkrét fordulat értéken adja ezt a motor, hanem egy szép tartományban: 5000-től 6250-ig. 1750 és 4500 között pedig a nyomatéké a főszerep – de ott is vannak már lovak szép számmal. Szóval rugalmasság témában is sokat tud a masina, a turbólyuk gyakorlatilag nem észrevehető, és még a gázreakció is élénk. Már amennyire a mai emissziós normák miatt agyonszabályozott motoroknál élénk lehet.

A nyolcgangos automataváltó viszont nem ugyanaz az eszményi szerkezet, amit a BMW-kben megismertünk. Annál egy kicsit sutább, de még így is kitűnő darab. Az nem tetszik benne, hogy elindulásnál sokat csúsztat, ami nagyon nem hiányzik ide. A kapcsolások viszont gyorsak és zökkenőmentesek, eltekintve a sport módtól, ahol feltűnőbben ránt. Lehet, hogy ez szándékos programozás eredménye, nem tudom, a lényeg, hogy nagyon egyszerűen megúszható: nem kell sport módot használni.

Kézi kapcsolásra anélkül is van lehetőség, és nem attól fogjuk sportosnak érezni ezt az autót, hogy sport módba húzzuk a választókart. Hanem az ereje, a hangja (generátorral igényesen felütve), a közvetlen, élettel teli kormányzás és feszesre hangolt futóműve okán. Ami talán már túlságosan is kemény, a mi útjainkra legalábbis az. Az viszont vitán felül áll, hogy egy hibátlan aszfaltminőségű szerpentinen elképesztően fitten mozog a Clubman JCW. Szinte nem is érezni rajta, hogy hosszabb a kasztnija, mint a háromajtósnak. Csak hát az a kasztni azért ilyen nyurga, hogy családostól is használhassa az ember. Úgy viszont tényleg nagyon mostoha ez a rugózás.

De ha eltekintünk a John Cooperségtől, akkor is elkél egy kis a védőbeszéd a hétköznapi használat során. Mégpedig a praktikum terén, a kétszárnyú csomagtérajtó ugyanis inkább jópofa, mint hasznos. Tudom, itt a jópofaság a fontosabb, merthogy ez egy Mini, ami nem csak egy autó, hanem életérzés, és ott van az összetéveszthetetlen stílus, a különbözni akarás meg ilyenek… Rendben, ezt elfogadom, végül is élhető a kétszárnyű szekrényajtó megoldás is. De a csomagtartó sem nagy, szabvány szerint mért térfogata 360 liter, ami nem egy alsó-közép kombi méret.

Az utastere viszont simán van akkora, mint a kompaktoké. Sőt, a nyújtott tengelytáv (267 cm) miatt hátul még szellősebb is. Az interiőr kivitelezése pedig az egy kategóriával nagyobb prémiumautók színvonalát hozza, ahogy azt már a Clubman Cooper S tesztünkben megmutattuk. Nem csak igényes, hanem roppant egyedi is a belső formaterv. Dekorációs elemként több helyen felbukkan a Union Jack minta, ami a hátsó lámpákon is ott van. Konkrétan ilyen mintában világítanak a ledek, nagyon vagányan néznek ki. Miképpen a sötétzöld („british racing green”) fényezés is dögös, bár a Clubman JCW megjelenése egy átlagos szürkében is rendkívüli, menetteljesítményei és vezetési élménye pedig lenyűgöző.

Mindezért 12,6 millió forintot kérnek most a Mininél, elég jó felszereltséggel, de annyira gazdagon ellátott csak 16,2 millióért lesz, mint a tesztautónk. Drága. De ez nem a legkedvezőbb árú kivitel, hanem a legvadabb, egyébként meg kétezres dízel Countrymant is láttunk már 15 millió fölött. Nem is a kedvező fogyasztásról szól a JCW, nálam 11-12 literes átlaggal üzemelt – és rengeteg élményt adott.

teszt és fotó: SportVerda