A SZIMPATIKUS DRÁGA AUTÓ TESZT: VOLVO S60 T5 R-DESIGN

6,5 másodperc alatt gyorsul 100-ra, mégsem olyan izgalmas, mint egy régi S60 T5-ös. Viszont sokkal jobb és nagyobb is, öltözéke pedig kifinomultságra és profizmusra vall: kevélység nélkül feltűnő és gyönyörű. Jó, de biztos ez is van vagy 20 millió – gondolnád jogosan, de…

Ha tíz éve azt mondták egy autókedvelőnek, hogy Volvo és T5, akkor minimum összefutott a szájában a nyál. Nos, ehhez ma már inkább T6 kell, az igazán nagy érzelmek kiváltásához pedig még több. Azt úgy hívják, hogy T8, ami egy bitang erős, 390 lovas hibrid. Durván el vagyunk kényeztetve, kérem! Egyre magasabbra kerül a léc, egyre erősebbek az alapmotorok, 120-140 ló már egy kompaktban is szinte természetes.

Az viszont csak régen volt természetes, hogy 200 ló fölött már emelkedett a hengerszám is ötre vagy hatra. Ezért is volt olyan izgalmas annak idején a T5, öthengeressége vérpezsdítő orgánumot kölcsönzött neki, már közepes fordulaton is szépen duruzsolt, hát még pörgetve. Ma pedig pont azért unalmasabb, mert most ez is csak egy unalmas hangú, turbóval felfújt, négyhengeres kétliteres motor, ahogy a Volvánál mindegyik. Kár. De a stratégia nem tűnik rossznak, az eladások őket igazolják, a hengerszám- és motorhang-fetisiszták meg húzzák a szájukat… – kicsit én is.

Pedig erőből és gyorsulásból nincs hiány a jelenlegi T5-ben sem. Mi az, hogy?! 250 lóerő, 350 Nm, 6,5 másodperces nulla-száz, 240 km/órás végsebesség. Mi kell még? Semmi. De tényleg. Kétség nem fér hozzá, ez az autó megy, mint az állat! Csak nem tűnik fel. Mert addig mesterkedtek, addig ügyeskedtek, míg végül nem csak a kellemetlen dolgokat zártak ki az utastérből, hanem a sebesség és a gyorsulás mámorító élményét is. Valakinek ez kedves, sőt, valószínűleg az ügyfelek túlnyomó többségének az. Nekem nem, pontosabban ennyire nem – de ettől még szívesen lennék ügyfél.

Mert nagyon profi az autó, ez vitán felül áll! Ennyire észrevétlenül ennyire gyorsan menő autót készíteni óriási kihívás. Akárcsak kevélység nélkül ennyire gyönyörűnek lenni. Mert az új Volvo S60 T5 bizony az! Oltári jól néz ki, és ránézésre is drága autó, mégsem ellenszenves. A feltűnő címkét azért nem tudnám tiszta lelkiismerettel levenni róla, főleg nem a tesztelt kivitelről. Így, piros fényezéssel, R-Design kivitelben, 19 colos felniken gurulva elég sokan megnézték. De senki nem utált miatta.

Különben is, manapság van ennél jóval ellenszenvesebb fényűzési forma is a négykerekűek között. Csak úgy hemzsegnek az utakon. A szép nagy szabadidőautók – másnéven városi terepjárók –, azokat veszik igazán észre az emberek. Így viszont az ilyen „hagyományos, földszintes” kocsik sokkal bátrabban mutogathatják szexi idomaikat. Sosem fogják kiverni a biztosítékot az irigykedőknél, hiszen a nagytestűek folyton biztosítják a figyelemelterelést. (Végre valami, ami az SUV-k mellett szól…)

Színvonalban, összeszerelésben, anyagminőségben és helykínálatban sosem volt ilyen magasan az S60-as a kortárs konkurenciához képest. Odabent minden forma skandinávosan letisztult és szép, látszik, hogy figyeltek a részletekre. Bár kicsit megfeledkeztek a műszerfal jobb oldaláról, ahová elment volna még egy dekorbetét. Annál azért jobban szem előtt van ez a felület, hogy elintézzék fekete habszivaccsal. Az alatta lévő fém dekorcsík viszont gyönyörű, ugyanígy a levegőbefúvók és a hangszóró-rácsok, valamint az a kevés gomb és kapcsoló is, amit még találunk a műszerfalon, mert nem tették be az álló érintőképernyő menüjébe.

Az ülések kényelmesek, a vezetői pozíció tökéletesen beállítható, de jó lenne az anyósülésre is a motoros mozgatás. A helykínálat bőséges, de azt tudomásul kell venni, hogy ilyen szépen ívelő C-oszlop alatt hátul korlátozottabb a fejtér, mint mondjuk egy kombiban. Van belőle az is. És amit annak kényelméről, használatáról írtunk a V60 T6 tesztünkben, az tulajdonképpen erről is elmondható, eltekintve persze a csomagtartótól, ami ott értelemszerűen sokkal praktikusabb. Elsősorban nagyobb térfogata okán (529 vs. 440 liter), de a be- és kirakodás is sokkal könnyebb a nagyra táruló ötödik ajtón keresztül, mint az S60-as kis nyílásán. Amit ott nem írtunk, pedig arra is igaz, hogy hangosan kattan a központi zár és bosszantóan lassú az ablakemelő.

A nyolcfokozatú automataváltó (nincs más opció) ezzel a motorral is ugyanolyan jól harmonizál, mint a 310 lovas T6-ossal. Gyorsaságban a jobbfajta duplakuplungosok szintjén van, miközben finomságban és elindulásban sokkal jobb azoknál. A kormányról történő váltás az R-Design kivitel sajátja, de itt sem alapértelmezett, hanem egy ötvenezer forintos opció. Szerintem megéri, még ha nem is gyakran van rá szükség.

Majdnem így vagyok az összkerékhajtással is. Addig egyértelműen, hogy „jól jönne”, mert a fronthajtásnak vizes úton már elég sok a T5-ös ereje. De abban már nem vagyok biztos, hogy megér-e 750 ezret. Viszont az tény, hogy így AWD és puttony nélkül is 1.606 kilót nyom az autó – összkerékkel 1.677 lenne. Nem kevés, pedig széles körben használtak alumíniumot, és ugyebár a motor sem valami túlméretes szörnyeteg.

De szerencsére az autó dinamizmusán egyáltalán nem érezni a súlyt, légiesen könnyen mozog, hála a motorerőnek, a relatíve jó gázreakciónak és a fürge váltónak. Az R-Design kivitel részeként 12 mm-rel ültetett futóművet is kapunk, nem kell tőle félni, még épp nem ráz vészesen a 19 colos felnikkel sem, gyorsan kanyarodni pedig elképesztően jól tud vele az S60-as. Az viszont nem jó, hogy így nagyon alacsonyra nyúlik le az R-Design kivitelben egyébként más alakú lökhárító. A padkára parkolást nem érdemes kockáztatni, de még alacsonyabb szegélyekhez eresztésnél is ajánlott a körültekintés.

A fogyasztása nem jó, de hát milyen legyen egy 250 lovas, 1,6 tonnás autónak? És mivel jól megy, megszokja az ember, hogy használja is a gyorsulását. Nem feltétlenül száguldozásra, hanem lámpákhoz odaérésre, haladós kigyorsításra (a megengedett sebességig) és nem utolsósorban biztonságos előzésre. Így pedig 9-10 liter körül alakul az átlag. Persze ezzel is le lehet menni 8-8,5 liter környékére, sőt, nagyon óvatos gázkezeléssel, országúton, előzés nélkül a 7 liter sem lehetetlen. De többnyire így vezet, annak nem a 250 lovas motor való. Hanem akkor mi?

Persze, a T8 jóval drágább is, mint ez. Az alapára 16,9 millió, míg Volvo S60 T5 R-Design tesztautónk a feláras tételekkel együtt is majdnem félmillióval alatta marad ennek. Alapára 12,7 millió, amire 3,8 milliónyi extra került rá, és ez a prémiumautók ligájában nem számít soknak. A német konkurensek esetében általában sokkal nagyobb a különbség az alapár és a végső összeg között. A jápánoknál hogy van? Nos a Lexusnál és az Infinitinél sincs nagy felár, de ott nincs is lehetőség valódi konfigurálásra, csak a csomagokból lehet választani. Az egészen más. A Volvo S60-asnál extrákból nagyon bőséges a választék, a vezetéssegédek profik, és egy részük benne is van az R-Deisgn csomagban. A konfigurálhatóság prémiumautósan sok szabadságot ad.

teszt és fotó: SportVerda