ÜGYESEN TITKOLJA TESZT: VOLVO V60 T6 AWD

Íme, a ma kapható legszebb Volvo. Tökéletes arányok, sportosan elegáns idomok. Maga a megtestesült biztonság, egy tehetős és felelősségteljes családapa autója. Eszedbe nem jutna, hogy valójában egy 310 lovas aszfaltbetyár – Volvo V60 T6 AWD teszt

T6, azaz a legerősebb motor a V60-as választékában. Csak kétliteres, de a turbó mellett egy kompresszor is lélegezteti, és 310 ló van benne. A gázreakció éles, a gyorsulás hátbavágó, a rugalmasság példás. 5,8 másodperc alatt csavarja 100-ra a sebességmérőt, és csak jóval később hagy alább a lendülete, 250-nél pedig elektronika szab határt a száguldásnak. Ez mind nagyon izgalmasan hangzik, és valóban az is. De nem ilyesmikre gondolunk, amikor egy felelősségteljes és jól kereső családapa Volvóját képzeljük magunk elé. Márpedig itt ők adják a célközönség jelentős részét.

És pontosan ezért nem mutatja megjelenésében a Volvo V60 T6, hogy mire képes. Ránézésre egy született jófiú, sport öltönyben, ápolt külsővel. Ereje olyan, mint a dugipénz. Csak az tud róla, aki birtokolja. A V60 T6-ról se gondolná az ember, hogy aszfaltbetyár is tud lenni. Mert nem ezt üzeni a karaktere, és úgy általában a márka sem. Gazdája simán eltitkolhatja, hogy valójában egy 310 lovas gép az, aminek a kormánya mögé beül nap mint nap. Egy olyan autóba, ami egy lépésben előzi a sort, aztán két kanyar után eltűnik a láthatáron – igény esetén, természetesen.

Szóval, igen jó gép ez! Egyedül azt sajnálom, hogy csak négyhengeres. A hangja miatt. Mert eltekintve attól, hogy nagyobb gázra süvít is, meg vonyít is – a kétfajta feltöltőből adódóan ugyebár –, elég unalmasan muzsikál a motor. Lehet most azt mondani, hogy egy Volvo nem erről szól, és hasonlók… De azért ez nem teljesen igaz. Tessék beülni egy régi (de nem is olyan régi) S60R-be, és meghallgatni, hogy duruzsolt. Egész más világ… Meg persze ment is, motorerőben és menetteljesítményben is ugyanazt tudta, mint ez, de vezetési élményben többet adott. És csupán a hangja okán. De lépjünk túl a múlton, lássuk, mit tud még a V60 T6!

Ehhez is alapértelmezetten jár az összkerékhajtás (nem úgy, mint az előző T6-oshoz), így rossz tapadási körülményeknél is veszteség nélkül tud érvényesülni az erő. A nyolcfokozatú Aisin automataváltó is alap, amit pedig csak dicsérni tudok. Szépen és okosan kapcsol, a sport módtól eltekintve nem pörgeti feleslegesen, hanem hagyja nyomatékból húzni a motort. Abból meg van bőven, ráadásul nagyon széles tartományban: 400 Nm a maximum érték, és ez 2200-tól egészen 5400-as fordulatig rendelkezésre áll.

Kézzel is kapcsolhatunk, akár a kormány mögötti váltófülekkel, utóbbi azonban meglepő módon nem alap a T6-oshoz. Pedig a korábban tesztelt dízel XC40 kormányán is ott csillogtak a krómozott fülecskék, egyiknek egy ’+’, másiknak egy ’-’ lyukasztással a sarkában. Rendkívül igényes kivitelezés, tökéletes funkcionalitás, amire abban az autóban nem is igazán volt szükség, itt viszont szériában kéne jönnie. Szerencsére rendelhető (54 ezer forint), viszont csak az R-Design kivitelhez, a tesztautónk pedig Inscription volt, így ebből kimaradt.

Nem mintha nagy szükség lenne rá, hiszen a váltó jó döntéseket hoz, és ha ez épp mégsem felel meg, a választókarral még mindig beavatkozhatunk. De egy 310 lóerős autóban mégiscsak jobb lenne ezt a kormány elengedése nélkül megtenni, pláne akkor, ha élményfokozóként szeretnénk élni ezzel a lehetőséggel.

Rendelhető állítható, aktív futómű is (ami még mindig FOUR-C néven fut), de ez sem volt a tesztautóban. Pedig jól jött volna, mert a hangolásnál itt nem a kényelemre, hanem a kanyarstabiltásra helyezték a hangsúlyt. Tehát alapvetően feszes, amit időnként szívesen lágyabbá tettem volna egy gombnyomással.

De mindent egybevetve elmondható, hogy prémium vezetési élményt nyújt az új Volvo V60, ami a T6 esetében erős fűszerezést is kap. Na és ezen kívül mit lehet még elmondani erről az autóról? A válasz egyszerű: mindent, amit az új V60-asról. Először is azt, hogy technikában és extrákban ugyanazt adja, mint a nála nagyobb és drágább Volvo modellek, a V90 vagy az XC90. Így a teljes interiőr is ismerős a többi Volvóból, kezdve a középkonzolon lévő „tablettől”, a kapcsolókon át az ülésekig.

Az elsők minden irányban motorosan állíthatók, fűthetők, szellőztethetők és masszázsfunkcióval is ellátták őket. A combom alatt érezhető púp továbbra is furcsa volt minden beülésnél, de a gyakorlat a Volvo mérnökeit igazolja, ugyanis cseppet sem kényelmetlen. Sőt, ezekben az ülésekben hosszú távon is kifejezetten pihentető a vezetés. Hátul is kifogástalan a komfort, mert elődjével ellentétben az új Volvo V60 nem a legszűkösebb, hanem a legtágasabb a prémium modell a középkategóriás kombik között.

A csomagtér is sokkal öblösebb lett, alapból 529 literes, mely a versenytársak között szintén az egyik legnagyobb. Ugyanakkor az is igaz, hogy egy kategóriával lejjebb is vannak ennél nagyobbak. Kevesen fordítanak viszont ilyen sok figyelmet a praktikus részletmegoldásokra. Jók a rögzítési lehetőségek, hasznos a felhajtható elválasztó, ahogy a csomagtérrendező és a padló alatti rekeszek is. Utóbbi helyett pótkereket is kérhetünk, aminek én személy szerint nagyon örülök.

Az anyaghasználat mindenhol minőségi, ahogy az összeszerelés is, kritika ezen a téren nem érheti a V60-ast. Gyönyörű bőrkárpitozás, puha műanyagok, masszív idomok, kitűnő hangszigetelés, ritka jó hangzású audiorendszer a Bowers@Wilkins-től és változtatható grafikájú TFT műszerek. A konfigurációs lehetőségek rengeteg igényt kielégítenek, ebből a szempontból is valódi prémium termék a Volvo V60-as. Külön említést érdemelnek a vezetéssegédek, melyek a Volvo modelljei közül itt a legfejlettebbek – pedig a többiben is profik.

A fogyasztás szempontjából viszont nem ez a motor a legjobb választás, remélhetőleg ezzel nem mondtam újat. Vegyes használatban, normálisan hajtva 9-11 literre lehet számítani, sietősebben többre. És városi forgalomban is, ahol mindenképpen 10 liter fölött kortyol egy ilyen izmos, összkerekes gép, ami 1,8 tonnát cipel. Odakint a sebességhatárokat betartva elkrúzolhatunk 8-8,5 literrel, de ennél szebb számokra ne számítsunk.

Persze van start-stop funkció, hogy legalább ácsorgás közben ne pancsoljuk feleslegesen a benzint, menet közben pedig a gazdaságos mód választása segíthet megállni a pazarló gyorsulási élményt. Ilyenkor a váltó hamarabb elváltogatja a fokozatokat, felengedett gázpedálnál pedig „szabadonfutósként” vitorlázik. Szóval lehet óvatoskodni, de aki folyton a litereket figyeli, az válasszon inkább egy takarékosabb motort. Bármelyiket a többi közül, mindegyik kisebb étvágyú.

Végül lássuk az árakat! Tesztautónk a második legdrágább kivitel, csak a hibrid T8-as múlja felül (amiben egyébként ugyanez a motor adja a benzines részt). A mi T6-osunk indulója listaáron 15,2 millió forint, ami már magában foglalja az összkerékhajtást és az automataváltót is – lévén, hogy ezek nem választható opciók. Viszont olyanokból is volt még bőven a az autónkban, kb. 6,5 millió forintnyi, így a végösszeg 22 millió közelében állt meg.

A felszereltséget illetően mindenünk volt a kényelem és a biztonság terén egyaránt, erőből, vezetési élményből pedig többszörösét kaptuk annak, amit egy családi kombihoz gondolatban társítunk. Azt pedig bár szomorúan, de tudomásul kell vennünk, hogy az öt- és hathengeres motorok kora végleg lejárt a Volvónál. Ettől még a Volvo V60 T6 méltó versenytársa a német prémium modelleknek, melyek között akadnak még hathengeresek, de ezek a márkák is rég megindultak már a „négyhengeresedés” útján.

teszt és fotó: SportVerda