fbpx

B, MINT DÍZEL? TESZT: VOLVO XC60 B5 MILD HYBRID

Volvo XC60 B5

B, MINT DÍZEL? TESZT: VOLVO XC60 B5 MILD HYBRID

Nem, ez nem benzines, hanem dízel. Ráadásul hibrid, de csak enyhe hibrid. Lássuk, miben más, mint mondjuk egy XC60 D5-ös dízel…

 

A Volvo motorjainak jelzésrendszerében sosem volt könnyű eligazodni, de azért túl nehéz se. Volt ’T’, meg ’D’ kezdetű, a ’T’ mindig benzinmotort jelentett (turbófeltöltőset), a ’D’ pedig dízelt. Eddig világos. A betű után álló számnál jött a kavarás, mert ehhez hengerszámot kapcsolhattunk korábban, ma pedig már nem. Illetve már rég nem. De bármennyire is fáj, modern korunk „vívmányaként” el kell fogadnunk, hogy a lökettérfogat, a hengerek száma és elrendezése nem fontos többé.

Ettől eltekintve pedig a lényeg a Volvo számozásában sem változott: a magasabb szám erősebb motort jelent. Ennyi. A T3 a leggyengébb benzines, a T8 pedig a legerősebb – csak ezt még villanymotor is hajtja, mert hibrid, de ez ne zavarjon. A dízeleknél D3, D4 és D5 van. Eddig szerintem rendben van. De mit jelöl a B5, ami most a tesztautónk hátulján is csillog? Benzinest, vagy dízelt? Na és itt omlik össze a követhetőség, merthogy a B5 mindkettő lehet! Mármint úgy, hogy létezik benzines és dízel is ilyen jelzéssel.

A mi Volvo XC60 B5-ösünk egy dízel példány volt, mégpedig mild hybrid, azaz lágy – úgy is mondhatjuk, enyhe – hibrid. Úgy tűnik – legalábbis egyelőre – hogy a dízelek esetében ezt a jelzést csak az enyhe hibridekre alkalmazzák. Van B4 és B5. És akkor most nézzük, mi az a lágy hibrid! Először is, nem olyan, mint a klasszikus hibridek. Persze ez csak annak mond valamit, aki tudja, milyenek is a hibridek manapság. Nos, olyanok, hogy el tudnak indulni, és rövidebb távokon haladni is képesek üzemanyag égetése nélkül – a hálózatról tölthetők pedig jóval hosszabban is.

Na, a lágy hibrid rövidebb távon sem tud ilyet. Itt csak besegít az elindulásba az apró villanymotor, pontosabban indítógenerátor, amely 10 kW-os teljesítményt és 40 Nm-es nyomatékot tud bedobni a közösbe. Szerény számok ezek a kétliteres dízel 235 lovához és 480 Nm-éhez képest, de valamennyit számítanak. Menetteljesítményben és fogyasztásban. Utóbbiban tapasztalatom szerint nagyjából fél litert, ennyivel eszik kevesebbet ez az XC60, mint egy D5-ös motorral szerelt változat. Nagyjából 8 literes átlagot mértünk, de a városi szakaszok jócskán 9 fölött vannak – odakint pedig értelemszerűen 8 alatt.

De az enyhe hibridséget illetően ennél fontosabb, hogy itt sokkal finomabban működik a start-stop, mint a sima dízelben, és amikor áll a motor, akkor is van rendes hűtés, fűtés. Enyhe fékezéskor csak az indítógenerátor lassító hatása érvényesül, ami ilyenkor a fékezési energiát hasznosítva áramot termel, a tárcsákat csak a fékpedál erősebb nyomására harapják a nyergek. A két üzemmód közötti átmenet érezhető, megszokást igényel, nem sikerült olyan szépen megoldani, mint a T8-ban. Nem csoda, hiszen ott egy jó nagy villanymotor dolgozik, ami rekuperáció üzemben összhangban van az 1,9-2,0 tonnás tömeggel.

A dízelmotor hangja nem szép, amin nem lepődünk meg, lévén, hogy egy négyhengeres egységről van szó. Nem is alapjáraton, ahogy sok más dízel motor, hanem fordulaton tűnik fel, hogy károg. De részben azért hallani ki annyira, mert az utastér hangszigetelésekor annyira profi munkát végeztek a Volvónál, hogy alig jut be valamilyen zaj kívülről, így jobban észreveszi az ember a nem kívánt, négyhengeres dízel kerregést, ha mégoly halkan is van csak jelen.

Az enyhe hibrid rendszer 0,1 másodperccel javít az eleve jó 100-as sprinten, ami így 7,1 másodperc. És a 100 km/óra fölötti világban sem lankad számottevően a lelkesedése, szedi a lábát rendesen az XC60 B5 Mild Hybrid. A márka többi modelljéből ismerős nyolcfokozatú váltó itt is nagyon korrekten üzemel, mindent jól csinál. Egy dolgot viszont máig nem tudok megszokni benne, a dupla pöccintést D és R állás között, ezért nekem jobban tetszik a hagyományos, tili-tolizós választókar. Na persze, nem maga az eszköz, ami a vezető keze ügyében van. Mert az itt használt, kristályból készült választókar valódi mestermunka, ráadásul ezt más formájúra csiszolták, mint amit eddig láthattunk a T8-asokban.

Az utastérben máshol is találni míves, különleges darabokat. Például: a műszerfal dekorbetétje, a menetmódválasztó úszó farönkre emlékeztető görgőkapcsolója, a levegőbefúvók vagy a hangszórók, főleg a műszerfal tetejéről kukucskáló, piciny középsugárzó. Szépen is szól a Bowers & Wilkins audiorendszer, így teljes a kényeztetés, amit a bőséges helykínálat, az állítható légrugózás és a jó illatú bőrkárpitozás alapoz meg. Az első ülések motorosan kalibrálhatók, beleértve az oldaltámaszt is. Szellőztethetők, tudnak masszírozni, fűtés pedig a hátsó utasoknak is jár – kivéve a középen ülőt.

A vezethetőség tökéletes. Mint azt már említettem, lehet vele lépkedni rendesen, de inkább a nyugis közlekedés áll jól neki, az erőtartalékot pedig elég csak az előzéseknél kamatoztatni. Az állítható futóműnek köszönhetően itt a terepjáróság sem kamu, ugyanis nem csak a lengéscsillapítók keménységét lehet szabályozni, hanem a hasmagasságot is. Off-road módban látványosan megemelkedik a kasztni, és bár a rugózás ilyenkor nem a legkényelmesebb, cserébe bátran lehet vele csapatni földúton. Automatikus elosztású összkerékhajtás is van, úgyhogy bizonyos mértékben jöhet a sár, meg a kemény emelkedők is. Lefelé pedig segít a lejtmenetvezérlő.

A kormány mögötti digitális kijelző remek, lehet rajta navigációs térkép is, ha akarjuk. A középső érintőkijelzőn pedig a telefonunk navija is megjelenhet, ha úgy akarjuk. A menürendszer hosszabb megszokást igényel, miképpen az is, hogy egy szimpla hőmérsékletállítás ügyben is ezt kell tapizni – a tekintetünket pedig eközben az útról levenni. Nem csak a Volvo hibázza ezt el manapság, de hogy pont a Volvo is, amely a közlekedésbiztonság egyik szimbólumaként említhető… Szerintem ez nem vet rá jó fényt. A LED-es fényszórók viszont igen jó megvilágítást adnak az előttünk lévő világnak, és a többi közlekedőt sem vakítják (annyira).

Utóbbi alapáras, de a fentebb említett cuccok jelentős része – és azokon túl még jó pár tétel – nem az, hanem vaskos felárért mérik. Bár, ha a német konkurencia szemszögéből nézzük, akkor meg egészen kedvező áron juthatunk hozzá minőségi extrákhoz. Így vagy úgy, tesztautónk esetében 6,5 milliónyit jelentettek ezek, ami az XC60 B5 Mild Hybrid AWD Inscription kivitel 17,4 milliós alapárara téve közel 24 milliós végösszeget eredményezett. Viszont minden volt az autóban, az említetteken túl például nyitható panorámatető, dupla üvegezés, Pilot Assist vezetéstámogató rendszer és háromzónás klíma.

teszt és fotó: SportVerda

  • Mazda MX-5 Edition-100 ÉLVEZETI CIKK TESZT: MAZDA MX-5 G132 EDITION-100 - Természetesen nem maradhatott ki 100. évfordulós sorozatból a special editionök királya, az MX-5. Az erősebb, spécibb verzió viszont igen, a jubileumi kivitel ugyanis csak az 1,5-össel vihető Tovább>
  • Kia Sorento SZINTET LÉPETT TESZT: KIA SORENTO - De nem is kicsit! Új megjelenés, új hajtásláncok…, új minden. Lehet dízel, hibrid, sőt, tölthető hibrid is, összkeres, opcióként hétszemélyes, és temérdek extrával is 20 millió alatt marad. Hibája alig van… Tovább>
  • Mazda6 G194 Edition-100 A SZÁZADIK SZÜLINAPRA TESZT: MAZDA6 G194 EDITION-100 - A Mazda alapításának 100. évfordulója szolgáltatott apropót, hogy kiadják a limitált szériás Mazda6 Edition-100-at. A teszt egyik példánya ugyan nem a jubileumi kiadásban érkezett, de jól látható, mennyire más az interiőr hangulata. A beltér hangulatos, a kivitelezés pedig eredetileg is igényes.  Tovább>
  • Honda CR-V EHEV ÍGY MENŐBB TESZT: HONDA CR-V 2.0 E:HEV - Sport Line és Black Edition – ilyen a Honda szabadidőautója a legsportosabb öltözékében. A lemezek alatt természetesen hibrid hajtáslánc van, nincs is más a kínálatban. Tovább>
  • Ford Puma ST NEM SUFNITUNING TESZT: FORD PUMA ST - A Ford Performance részlege a legkisebb tanítvány felkészítését is komolyan vette. Motorja csak háromhengeres, de 200 lovas, és nagyon jól szól, hozzá betonstabil futóművet és Recaro üléseket adnak Tovább>
  • BMW 430i M SPORT TUDJÁK, MI KELL TESZT: BMW 430i M SPORT - Ma már nem elég elbűvölő sziluettet és csinos fart rajzolni egy prémium sportkupénak. Merésznek kell lenni, főleg az arcberendezésnél. De mögötte legyen: lenyűgöző vezetési élmény, prémium minőség, profi extrák és végtelen testreszabhatóság Tovább>
  • Ford Kuga PHEV A MESTER NYOMÁBAN TESZT: FORD KUGA PHEV - A műfajban legtapasztaltabbtól vették a know-howt, de házon belül gyártják. Lássuk, milyen a Ford kompakt crossovere tölthető hibrid hajtáslánccal! Tovább>
  • Mini Countryman Cooper SE MINI MINDEN TESZT: MINI COUNTRYMAN COOPER SE - MINI, crossover, hibrid, zöld rendszámos: mindent tud, ami manapság menő, ráadásul összkerekes és még stílusos is. Csak így már nem is annyira MINI Tovább>
  • Honda e AZ EMOCIONÁLIS E-AUTÓ TESZT: HONDA E ADVANCE - Hátsókerék-hajtás, briliáns útfekvés, tükrök helyett kamera, monitor áradat és rendkívül egyedi megjelenés. Imádnivaló, viszont a hatótáv-versenyben és ár/értékben sem nyer – bár ez attól is függ, kinek mi az érték. Tovább>
  • Volvo XC60 Recharge T6 TÖBB MINT ELÉG VOLVO XC60 RECHARGE T6 AWD - Két erősebb változat is van a zöld rendszámos Volvo SUV-ből, pedig 340 lóval is nagyon ütős. Bár a mozgása így sem sportos, de óriásit lép, ha kell, ráadásul gyakori töltés mellett alig eszik. De mi a helyzet, ha nem töltögetjük? Tovább>