VASALÓ TESZT: CITROEN C5 AIRCROSS 1.5 BLUEHDI

Nem a különleges formatervre gondolok, mikor vasalónak hívom, hanem a remek rugózási komfortra, ami kis hazánk útjain járva még mindig nem utolsó szempont. Az alkotók is erről a tulajdonságáról nevezték el – csak nem vasalónak, hanem Citroen C5 Aircross-nak

A különcködő formaterv mindig bátor vállalás. A Citroen C5 Aircross dizájnja is ilyen, egyedi és különleges. Nem fogják összetéveszteni más modellel, az biztos. Ez pedig nagyon fontos a márkának, a vásárlóknak viszont már kevésbé. Nekik inkább az számít, hogy divatos és trendi legyen autójuk megjelenése, de ezt meg is adja a C5 Aircross. És ha az Airbump betéteken illetve az első lökhárítón lévő dekorációt fehér helyett valami sötétebbre cserélnénk, akkor még azt is őszintén el tudnám mondani róla, hogy szép autó.

Apropó, Airbump. Mi is ez? Az ajtók alsó részén lévő fekete, rugalmas műanyag, amit ugyebár arra talált ki a Citroen – még évekkel ezelőtt –, hogy védje a kasztnit. Például az ajtórányitásoktól, a bevásárlókocsiktól vagy akár még kisebb koccanásoktól is. És amíg az ajtó közepén volt ez a benyomható felület, addig tökéletesen be is töltötte eme funkcióját. Így alul viszont már kevésbé. Cserébe most egész jól néz ki, amit az első Airbump ötletről nem lehetett szájzár nélkül kijelenteni. És ha a rányitásoktól nem is véd, terepen ez is jól jön a felverődő kavicsok és faágak ellen.

Nagy terepezésre persze senki ne gondoljon, mert ez az autó is olyan, mint a legtöbb SUV, azaz csak egy kicsit terepjáró. De nem is akar vele terepezni senki, a rázós utak élményét megkapjuk aszfalton is. Itthon nem kell sokáig menni, hogy valami igazán hitvány minőségű bitumenre fussunk, és rázassuk a vesekövet. Csak nem a Citroen C5 Aircrosszal, merthogy ez nem ráz. Progresszív hidraulikás lengéscsillapítóival remekül vasalja az egyenetlenségeket, rugózási komfortban atomjó. Érzetre ugyanazt nyújtotta, mint közeli rokona, a DS7 Crossback adaptív lengéscsillapítókkal. Kiemelkedő kényelméhez képest pedig még a kasztni oldaldőlése sem zavaró, szóval kanyarokban hajkurászva sem kellemetlen az autó mozgása.

És hogy mi hozza mozgásba? Tesztautónkat a PSA jól ismert 1,5-ös dízelmotorja, ami errefelé BlueHDI 130 néven fut. A szám a teljesítményére utal, tehát ennyi ló van benne (egészen pontosan 131), ami elsőre kevésnek tűnik egy ekkora testhez. Az is, csakhogy a nyomaték simán elviszi a balhét. Kereken 300 Nm-ről van szó, ami elég korán, már 1750-es fordulaton megérkezik a talpunk alá. A turbólyukat sajnos itt is ki kell várni, ahogy az összes kisdízelben, de ettől eltekintve szépen megy, és jól is fogyaszt itt az 1,5-ös dízel. Nálam 7,2 litert kért vegyes használatban, elég sokszor sietve. Tetszett, de persze inkább a kétliteres, 180 lovassal venném, ha választhatnék. Az is takarékos, sőt, a DS7 Crossbackben tapasztaltak alapján nem is kér többet, mint a kicsi – az pedig evidens, hogy jobban húz.

A helykínálat hatalmas. Nagycsaládosoknak nagyon fontos információ, hogy hátul három különálló ülés van, mint az egyterűekben. Mindegyik támlája külön állítható és ledönthető, továbbá sínen tologatva hosszirányban is változtatható a helyzetük. Tehát ebben az autóban öten is kényelmesen utazhatunk, és ennyi embernek a poggyásza is simán elfér az 580 literes puttonyban.

Azt sokan nem szeretjük, de már megszoktuk, hogy az érintő-kijelző menüjében találjuk a hőmérséklet és a befúvás helyének állítási lehetőségeit. Annyit szerencsére már finomodott a helyzet a Peugeot 5008 megjelenése óta, hogy egy gombnyomásra rögtön a klíma menüjében találhatjuk magunkat.

A kormány mögötti kijelző teljesen digitális (csak a legalsó felszereltségi szinten nem). Grafikája gyönyörű, a megjelenítés többféle stílusban választható, prémiumautós minőséget idéz. Nem úgy a tolatókamera képe és az ajtók burkolata, amely nagyrészt kopogós műanyag, és ebből máshol is túl sok van. A hatfokozatú manuális váltó viszont korrekt, a rövid kar mozgása határozott, de könnyed, és jól kézre esik a magasan húzódó konzolon. Előtte van egy forgókapcsoló, ez az ún. Grip Control (feláras), ami különböző menetmódokat kínál. Annyit csinál, hogy a kipörgésgátló és a menetstabilizáló elektronika programján változtat egy kicsit a választott módtól függően. Nem teljesen humbug, valamennyit számít homokban vagy nem túl süppedős sárban.

Az induló ár 7,1 millió forint, ami az ekkora SUV-k között kedvezőnek számít. Ezért viszont csak 1,2-es háromhengeres turbómotort kapunk, ami szerintem nem való ekkora kasztniba. Ha normális benzinmotorral szeretnénk a Citroen C5 Aircross-t (manapság az 1,6-os turbó már annak számít), akkor 9 millióról indulunk, viszont ezért már nyolcfokozatú automataváltót és eggyel magasabb felszereltséget is kapunk.

A mi 1,5-ös dízelünk esetében 7,9 millió a belépő, a legmagasabb, Shine csomaggal pedig 9,6 millió. Tesztautónk ilyen volt, ára pedig az opciós tételek miatt még egymillióval nőtt, a vége tehát 10,6. Ezért viszont nagyon sok mindent kaptunk. A Shine felszereltség eleve elég gazdag, amit nyitható panorámatető, Grip Control, lejtmenetvezérlő, fűthető ülések és első szélvédő, elektromos állítású vezetőülés, LED-es olvasólámpák, parkolóasszisztens és kamera egészített ki. Visszafogottabb, de még mindig jó felszereltséggel 9 millió körül remek dízel C5 Aircrosst lehet kapni, 9,5-10 millióért pedig 180 lovas, automata benzinest. Összkerékhajtás viszont nem rendelhető egyik motorhoz sem.

Citroen C5 Aircross árak > itt

teszt és fotó: SportVerda

NAGYON! – Citroen C5 Aircross teszt