
ÍGY MENŐBB TESZT: HONDA CR-V 2.0 E:HEV
Sport Line és Black Edition – ilyen a Honda szabadidőautója a legsportosabb öltözékében. A lemezek alatt természetesen hibrid hajtáslánc van, nincs is más a kínálatban. Honda CR-V 2.0 teszt.
Hibrid hajtásláncok tömkelege gurul az utakon olyan testekbe zárva, melyek a hibridség eredeti célkitűzésével homlokegyenest szembe mennek. Légellenállásukkal ugyanis lazán elpazarolják azt a néhány deciliter (vagy liter) benzint, amelyet modern hibrid hajtásláncuk véres verítékkel kuporgat össze kilométerről kilométerre. Jól fogyasztanak, de mennyivel szebb számokat tudna például a Honda öntöltős hibrid gépezete is egy áramvonalas Accordban! De hogy férne el abban a csinos testben? Vagy hogyan férnének el mellette/fölötte az utasok és a csomagok?
Mert ugye itt a kétliteres benzinmotoron kívül el kell még suvasztani valahová két villanymotort és egy akkumulátort is. Ezen kívül a váltó automata, ami ugyebár általában nem kis szerkezet, meg aztán ott vannak még az (opcionális) összkerékhajtás cuccai is. Ez bizony kéri a helyet. Persze meg lehet oldani egy dögös kombi karosszériában is, ott van például a 3-as BMW, amely ráadásul nem is sima, hanem tölthető hibrid, azaz nagyobb akku lapul benne, mint ebben a CR-V-ben. De nincs is ekkora csomagtartója, se ekkora utastere!
Mert a hibrid CR-V-ben aztán van hely bőven! Elől, hátul, csomagtartóban. De nem csak nagy, hanem kiemelkedően kényelmes is. Ismerjük már a Honda CR-V előnyeit, próbáltuk 1,6-os turbó és hibrid hajtáslánccal is, mindkettőt fronthajtású és összkerekes kivitelben egyaránt. Ezúttal egy hibrid összkerekes példánnyal volt dolgunk, melynek fogyasztása átlagban 6,5 liter körül van, illetve ha kevés az autópályázás, akkor ennél kevesebbel is beéri, kizárólag lakott területen használva 5 literből is elvan. A skála másik vége 7 fölött van, de nem sokkal, hülyén és sietősen hajtva is elég neki 8 liter.
Kivitelünk neve azt mondja, Sportline, de ez nem jelent sportos menetteljesítményeket. Sőt, még sportos vezetési élményt sem. Főleg abból adódóan, hogy a CVT váltókra jellemző nyúlós érzet és bégető motorhang itt is megvan. Szigorúan a normális dinamizmusnál maradva kifejezetten csendes, nyugodt miliőben utazhatunk, de amint kövérebb gázt adunk, jön a magas, konstans fordulaton pörgés, akárcsak a többi hibridben.
A 184 lóerős teljesítmény és a 315 Nm-es nyomaték impozáns, miként az élénk gázreakció is, de nem szabad elfelejteni, hogy van hozzá egy bő 1,7 tonnás bódé is – viszonylag nagy homlokfelülettel ugyebár. Félreértés ne essék, nem lomha a hibrid CR-V, a 8,6 másodperces nulla-száz több, mint jó.
A kivitel azt is mondja, hogy Black Edition, amely megkülönbözteti az autót a többi CR-V-től. Talán furcsa, hogy egy, a nevében feketét tartalmazó autó színe fehér, de mint látható, szinte minden más sötét rajta. A hűtőrácson, a tükrökön, a fényszórókereteken, a 18-as felniken, valamint a lökhárító és az ajtók díszlécein is visszaköszön a különleges feketekróm felület. És persze az egész karosszéria fényezése is lehet fekete, sőt, a fehéren kívül csak az: kizárólag Platinum White vagy Crystal Black választható ennél a kivitelnél.
A Black Edition belterét is egyedivé tették. Fekete, fahatású dekorbetétek vannak a középkonzolon és az ajtókon, természetesen fekete bőrkárpitunk van, az első ülések támláján méretes „Black Edition” felirattal – ez is fekete cérnával varrva. És persze minden fekete, ami csak lehet. Valami fényes, valami matt, de fekete. Igazi felüdülés a nagy sötétségben a színes érintő-kijelző a középkonzolon. Szerencsére itt a klímát (még) nem erről kell vezérelni, hanem külön panel szolgál erre. A drága jó, hagyományos megoldás, ami egyben a legjobb is erre. Mert egyáltalán nem praktikus és nem is veszélytelen egy menürendszerben kotorászni a hőmérséklet állítás után, ahogy manapság egyre több autóban szokás.
A képernyő menüje nekem inkább kusza, mint logikus, de ahogy más autóban, ez itt is megszokás kérdése. A dizájn megítélése pedig ízlés dolga, és az enyém szerint ez nem ízléses. Jó hír viszont, hogy a főképernyő tartalma testre szabható, miként a fedélzeti számítógépé is, amely a kormány mögötti digitális kijelzőn jelenik meg. De szintén nem túl intuitív, érdemes kidobálni belőle minden infót, ami nem kell, és utána OK.
A kijelzőn egyértelműen nyomon követhető, hogy fékezés közben meddig rekuperálunk, és mikortól pazaroljuk az értékes fékezési energiát a tárcsák melegítésére. Okos hibrid sofőr odafigyel erre, hogy aztán az összekuporgatott elektromos töltésből minél többet autózhasson tisztán villanymotorral vagy legalábbis erős villanyos aránnyal hibrid üzemben. A többit magától intézi az autó, nem kell kapcsolgatni semmit, csak ha feltétlenül okosabbak szeretnénk lenni, mint a központi számítógép. Van menetmódválasztó, és tisztán EV üzemmódot is kérhetünk, amit meg is kapunk, ha fennállnak a feltételek, elsősorban a megfelelő töltöttség az akkuban.
Itt az automataváltó szokásos karja helyett is gombokat kell nyomkodnunk. Jó megoldás, de nagyon nehéz átszokni rá, hosszú időbe telik levetkőzni a választókaron berögzült mozdulatokat. Külön említést érdemel viszont az is, hogy az előre- és hátramenet közötti váltás egy szempillantás alatt megtörténik, nincs az az idegtépő totojázás, mint a duplakuplungos váltóknál.
Sok szerethető részletet találunk odabent, alakítható rekeszek, akasztók, USB csatlakozók, pici panorámatükör a hátul ülő gyerekek szemmel tartására, közel derékszögig kinyíló hátsó ajtók. A biztonsági öveket viszont nem lehet olyan alacsonyra állítani, hogy szépen felfeküdjön a lurkók vállára, ez nem változott az előző generáció óta.
Apró hibák tehát akadnak itt-ott, és vezetési élményben sem sokat ad a CR-V, de nem is ez a küldetése. Hanem az, hogy a lehető legjobban szolgáljon egy családot (helykínálat, praktikum, pakolhatóság), tudja őket elvinni nehezen megközelíthető helyekre is (emelt hasmagasság, opcióként összkerékhajtás), ne fogyasszon sokat (korszerű hibrid technológia), és a mai kor elvárásának megfelelően lehetőleg ne legyen dízel. Mindezt tökéletesen tudja is a Honda CR-V, és ezt nem csak én mondom, hanem az eladások is: ez a második legnépszerűbb modell a közepes méretű SUV-k között (USA és Európa összesítésében).
És hogy miért csak a második? Hát azért, mert a Toyota RAV4 az első. Az van sima benzinessel és hibrid változatban is, utóbbi itthon 11,3 millióról indul. A Honda CR-V kizárólag hibridként érhető el, 12 milliós indulóval. Összkerékkel 12,4 millióért vihető el, a mi Sportline felszereltségünket is hozzácsapva 13,4 millió forintról beszélünk.
teszt és fotó: SportVerda
NYUGALOM – Honda CR-V
NAGYON VAGY KICSIT HIBRID? TESZT: KIA CEED SW PHEV & XCEED MHEV - A kombi Ceed tölthető hibrid hajtáslánccal járt nálunk, az XCeed pedig enyhe hibridként. Lehet nagy különbség a fogyasztásukban, de ez nagymértékben függ a használattól – elsősorban a töltési gyakoriságtól Tovább>
VISSZATÉRT TESZT: NISSAN QASHQAI 1,3 DIG-T MILD HYBRID - Sztár volt, visszavonult, visszatért. Kézi váltóval és csúcsfelszereltséggel próbáltuk a kompakt crossoverek egykori királyát Tovább>
A „NEGYVEN DÉ” TESZT: BMW M340D XDRIVE TOURING - Bestiális erő, brutális gyorsulás, sportautós útfekvés – garantált az öröm a bal egyen. A háromliteres, hathengeres dízelmotorral gyönyörűen szól, és nem fogyaszt többet, mint egy kétezres Tovább>
HA APA VEZETNI IS SZERET… TESZT: BMW M440I XDRIVE GRAN COUPÉ - Legyen családi, legyen divatos és menjen úgy, mint egy sportautó. Sokan megtalálják a megoldást erre a túlmotorizált SUV-k között... De ez más. Mert ez tényleg úgy megy, mint egy sportautó – és közben még azt is rá lehet fogni, hogy családi Tovább>
EZ NEM YARIS, HANEM GR YARIS! TESZT - Ha azt hiszed, hogy ez csak egy átalakított Yaris, akkor tévedsz. Csupán kívülről hasonlít (nyomokban) a névadójára, ami odabent van, az valami egész más Tovább>
VILLANYDIVAT TESZT: MERCEDES EQA 250 & VOLVO XC40 RECHARGE - A Volvónak ez az egyetlen villanyautója, a Mercedes EQA pedig már egy egész elektromos modellsorozat tagja. Sok paraméterben összeér, de legalább ennyire különbözik is a két 400+ km hatótávú autó Tovább>
ALKOHOLMENTES MUSTANG TESZT: FORD MUSTANG MACH-E - Nyolc- vagy négyhengeres? Vagy egy se? Most már ezzel is ki kell bővíteni a kérdést, ha a szomszéd azt mondja, hogy „vettem egy Mustangot”. Kipróbáltuk az elektromos „változatot” Tovább>
FŐNÖK TESZT: MERCEDES-BENZ S500 - Ilyen egy 62 milliós Mercedes, és ez még nem a plafon! Tovább is fokozható a luxus és a teljesítmény, pedig ennél egy hajszállal sem kell jobb Tovább>
ÍGY VAGY ÚGY, DE TEREPJÁRÓ TESZT: TOYOTA LAND CRUISER ÉS HILUX - Hilux és Land Cruiser. Két Toyota terepjáró, két különböző műfaj, de lelkük mélyén mégis nagyon hasonlóak. Tanulságos látni, mit képes kihozni egy nagy hagyományokkal rendelkező autógyártó ugyanabból az alapból. Tovább>
FÖLDÚTRA? SIMÁN! TESZT: SUBARU OUTBACK 2.5I PLATINUM - Az Outback nem lepődik meg, ha nagyobb gödröket vagy felütéseket kell kirugóznia, és a leghitványabb aszfalton is kényelmes marad Tovább>