ÍGY MENŐBB TESZT: HONDA CR-V 2.0 E:HEV

Hibrid hajtásláncok tömkelege gurul az utakon olyan testekbe zárva, melyek a hibridség eredeti célkitűzésével homlokegyenest szembe mennek. Légellenállásukkal ugyanis lazán elpazarolják azt a néhány deciliter (vagy liter) benzint, amelyet modern hibrid hajtásláncuk véres verítékkel kuporgat össze kilométerről kilométerre. Jól fogyasztanak, de mennyivel szebb számokat tudna például a Honda öntöltős hibrid gépezete is egy áramvonalas Accordban! De hogy férne el abban a csinos testben? Vagy hogyan férnének el mellette/fölötte az utasok és a csomagok?

Mert ugye itt a kétliteres benzinmotoron kívül el kell még suvasztani valahová két villanymotort és egy akkumulátort is. Ezen kívül a váltó automata, ami ugyebár általában nem kis szerkezet, meg aztán ott vannak még az (opcionális) összkerékhajtás cuccai is. Ez bizony kéri a helyet. Persze meg lehet oldani egy dögös kombi karosszériában is, ott van például a 3-as BMW, amely ráadásul nem is sima, hanem tölthető hibrid, azaz nagyobb akku lapul benne, mint ebben a CR-V-ben. De nincs is ekkora csomagtartója, se ekkora utastere!

Mert a hibrid CR-V-ben aztán van hely bőven! Elől, hátul, csomagtartóban. De nem csak nagy, hanem kiemelkedően kényelmes is. Ismerjük már a Honda CR-V előnyeit, próbáltuk 1,6-os turbó és hibrid hajtáslánccal is, mindkettőt fronthajtású és összkerekes kivitelben egyaránt. Ezúttal egy hibrid összkerekes példánnyal volt dolgunk, melynek fogyasztása átlagban 6,5 liter körül van, illetve ha kevés az autópályázás, akkor ennél kevesebbel is beéri, kizárólag lakott területen használva 5 literből is elvan. A skála másik vége 7 fölött van, de nem sokkal, hülyén és sietősen hajtva is elég neki 8 liter.

Kivitelünk neve azt mondja, Sportline, de ez nem jelent sportos menetteljesítményeket. Sőt, még sportos vezetési élményt sem. Főleg abból adódóan, hogy a CVT váltókra jellemző nyúlós érzet és bégető motorhang itt is megvan. Szigorúan a normális dinamizmusnál maradva kifejezetten csendes, nyugodt miliőben utazhatunk, de amint kövérebb gázt adunk, jön a magas, konstans fordulaton pörgés, akárcsak a többi hibridben.

A 184 lóerős teljesítmény és a 315 Nm-es nyomaték impozáns, miként az élénk gázreakció is, de nem szabad elfelejteni, hogy van hozzá egy bő 1,7 tonnás bódé is – viszonylag nagy homlokfelülettel ugyebár. Félreértés ne essék, nem lomha a hibrid CR-V, a 8,6 másodperces nulla-száz több, mint jó.

A kivitel azt is mondja, hogy Black Edition, amely megkülönbözteti az autót a többi CR-V-től. Talán furcsa, hogy egy, a nevében feketét tartalmazó autó színe fehér, de mint látható, szinte minden más sötét rajta. A hűtőrácson, a tükrökön, a fényszórókereteken, a 18-as felniken, valamint a lökhárító és az ajtók díszlécein is visszaköszön a különleges feketekróm felület. És persze az egész karosszéria fényezése is lehet fekete, sőt, a fehéren kívül csak az: kizárólag Platinum White vagy Crystal Black választható ennél a kivitelnél.

A Black Edition belterét is egyedivé tették. Fekete, fahatású dekorbetétek vannak a középkonzolon és az ajtókon, természetesen fekete bőrkárpitunk van, az első ülések támláján méretes „Black Edition” felirattal – ez is fekete cérnával varrva. És persze minden fekete, ami csak lehet. Valami fényes, valami matt, de fekete. Igazi felüdülés a nagy sötétségben a színes érintő-kijelző a középkonzolon. Szerencsére itt a klímát (még) nem erről kell vezérelni, hanem külön panel szolgál erre. A drága jó, hagyományos megoldás, ami egyben a legjobb is erre. Mert egyáltalán nem praktikus és nem is veszélytelen egy menürendszerben kotorászni a hőmérséklet állítás után, ahogy manapság egyre több autóban szokás.

A képernyő menüje nekem inkább kusza, mint logikus, de ahogy más autóban, ez itt is megszokás kérdése. A dizájn megítélése pedig ízlés dolga, és az enyém szerint ez nem ízléses. Jó hír viszont, hogy a főképernyő tartalma testre szabható, miként a fedélzeti számítógépé is, amely a kormány mögötti digitális kijelzőn jelenik meg. De szintén nem túl intuitív, érdemes kidobálni belőle minden infót, ami nem kell, és utána OK.

A kijelzőn egyértelműen nyomon követhető, hogy fékezés közben meddig rekuperálunk, és mikortól pazaroljuk az értékes fékezési energiát a tárcsák melegítésére. Okos hibrid sofőr odafigyel erre, hogy aztán az összekuporgatott elektromos töltésből minél többet autózhasson tisztán villanymotorral vagy legalábbis erős villanyos aránnyal hibrid üzemben. A többit magától intézi az autó, nem kell kapcsolgatni semmit, csak ha feltétlenül okosabbak szeretnénk lenni, mint a központi számítógép. Van menetmódválasztó, és tisztán EV üzemmódot is kérhetünk, amit meg is kapunk, ha fennállnak a feltételek, elsősorban a megfelelő töltöttség az akkuban.

Itt az automataváltó szokásos karja helyett is gombokat kell nyomkodnunk. Jó megoldás, de nagyon nehéz átszokni rá, hosszú időbe telik levetkőzni a választókaron berögzült mozdulatokat. Külön említést érdemel viszont az is, hogy az előre- és hátramenet közötti váltás egy szempillantás alatt megtörténik, nincs az az idegtépő totojázás, mint a duplakuplungos váltóknál.

Sok szerethető részletet találunk odabent, alakítható rekeszek, akasztók, USB csatlakozók, pici panorámatükör a hátul ülő gyerekek szemmel tartására, közel derékszögig kinyíló hátsó ajtók. A biztonsági öveket viszont nem lehet olyan alacsonyra állítani, hogy szépen felfeküdjön a lurkók vállára, ez nem változott az előző generáció óta.

Apró hibák tehát akadnak itt-ott, és vezetési élményben sem sokat ad a CR-V, de nem is ez a küldetése. Hanem az, hogy a lehető legjobban szolgáljon egy családot (helykínálat, praktikum, pakolhatóság), tudja őket elvinni nehezen megközelíthető helyekre is (emelt hasmagasság, opcióként összkerékhajtás), ne fogyasszon sokat (korszerű hibrid technológia), és a mai kor elvárásának megfelelően lehetőleg ne legyen dízel. Mindezt tökéletesen tudja is a Honda CR-V, és ezt nem csak én mondom, hanem az eladások is: ez a második legnépszerűbb modell a közepes méretű SUV-k között (USA és Európa összesítésében).

És hogy miért csak a második? Hát azért, mert a Toyota RAV4 az első. Az van sima benzinessel és hibrid változatban is, utóbbi itthon 11,3 millióról indul. A Honda CR-V kizárólag hibridként érhető el, 12 milliós indulóval. Összkerékkel 12,4 millióért vihető el, a mi Sportline felszereltségünket is hozzácsapva 13,4 millió forintról beszélünk.

teszt és fotó: SportVerda

NYUGALOM – Honda CR-V