VISSZATÉRT TESZT: NISSAN QASHQAI 1,3 DIG-T MILD HYBRID

Ha átlag vásárlóként szemléltük az autópiacot, akkor is fel kellett tűnnie úgy 15 évvel ezelőtt, hogy bekerült a köztudatba egy nagyon divatos autó, amely gombamód szaporodott az utakon. Ez volt a Nissan Qashqai. De ugyanígy, amellett sem lehetett szó nélkül elmenni, amikor egyszer csak eltűnt. A reklámszpotokból, az óriásplakátokról, és ezzel együtt az utakon is megritkult az egykor népszerű Nissan. Egy olyan modellnél, ami sosem ment igazán nagyot, nem feltűnő az efféle felszívódás.

Csakhogy ez ment. De nem is akármilyet! A városi crossoverek egyik úttörője volt 2006-tól, majd több mint egy évtizeden át ez volt „az elérhető szabadidő-autó”, ami mindent tudott, és fura volt a neve. Közben persze hamar észbe kapott a konkurencia, és szépen szaporodtak is a hasonszőrű modellek máshol is. De a Qashqai népszerűsége, jó ár-érték aránya és amit még hozzátett a marketing aktivitás, nagyon sokáig elég volt a fölény megőrzéséhez.

Aztán egyszer csak elfogyott a lendület, ahogy valószínűleg a marketingre és a megújulásra allokált büdzsé is, és kikopott a toplistákról a kis kedvenc. Ennek már több éve. De most újra itt van, új modellel támad a Qashqai, amelytől sokan sokat várunk. Egyrészt a dicső múlthoz méltó folytatást, másrészt azt, hogy tartsa a lépést az időközben sokat fejlődött konkurenciával. Szeretnénk, ha nem egy fáziskésésben lévő modellt kapnánk, ami kész volt már pár éve, csak valami okból nem guríthatták ki – láthattunk már ilyesmit. Hanem egy olyan autót, ami abszolút mai, modern, jó – és Qashqai. Lássuk, hogy sikerült!

Nos, ahogy az emberi kapcsolatok terén, az autókhoz fűződő kapcsolataink esetében is rendkívül fontos az első benyomás. Ezt pedig egy autó esetében a megjelenése határozza meg. A mai versenyben nagyon ütős külső kell ahhoz, hogy észre vegyenek egy autót. Továbbá, nem árt hozzá néhány feltűnő szín is a palettára, hiszen úgy könnyebb kitűnni a tömegből, és egyébként is divatos ma a harsány színű autó. Mint azt a fotókon láthatjuk, a formaterv ütős, nagyon szépen vitték tovább azt a vonalat, amit az új Juke-kal elkezdtek. És ha úgy akarjuk, akkor a fényezés is lehet feltűnő, leginkább a tesztautó kékje, megspékelve a kéttónusú opcióval. Van még egy piros is a palettán, ami szintén nagyon jól áll a Qashqainak.

Mi kell még? Rengeteg minden, de mi a legfontosabb? Az erős motor? Hogy legyen hozzá automataváltó? A helykínálat és a csomagtartó? A kedvező fogyasztás? Persze ezek mindegyike az, olyannyira, hogy már-már evidenciának számítanak. De amivel jobban, már a leírásban is meg lehet nyerni az ügyfeleket, az a felszereltség. Extrákra vágynak, köztük digitális, telefonnal kapcsolt funkciókra, alkalmazásokra és vezetéstámogató asszisztensekre. És a Nissan oda is tette magát ezen a téren. A Pro Pilot néven futó asszisztens csomagot már a tízmilliós alapáron megadja, a többi jóságért fizetni kell, de a lényeg, hogy vannak.

Az utastér nagyon tágas. Itt kell elmondani, hogy a Qashqai kívül is nagyobb lett elődjénél, hosszában 5,5, széltében 4, magasságban 4,5 centivel lett testesebb, és ebből bent is érezni valamit. De nem csak nagyobb, hanem modernebb, nagyautósabb és minőségibb is lett a belseje. Mindenhol szép anyagokkal találkozunk, és a formaterv is ízléses. A kormány mögötti kijelző teljesen digitális, felbontása gyönyörű, a megjelenítés stílusa komoly, prémium autós. A középső érintőképernyő már nem ennyire profi, de ez is lényegesen jobb lett, mint az előző modellben. Különös tekintettel a 360 fokos nézetet adó kamera képére. De a kormány mögötti kijelzővel ellentétben itt nem sikerült prémium színvonalra fejleszteni a grafikát. A felbontással nincs baj, inkább stílussal. Viszont magyarul van minden, és az Apple CarPlay illetve AndroidAuto vezeték nélkül is megy rajta – igaz, a kapcsolódás nem volt minden esetben zökkenőmentes.

Tesztautónk ülései kárómintás steppelésű, sötétkék bőrkárpitozást kaptak, az ajtókra és a műszerfalra pedig ugyanilyen színű műbőr került. Otthonos, pihe-puha és nagyautós a miliő. A hangszigetelés jó, és az összeszerelés is masszívnak bizonyult, melynek tesztelésére az egyik legjobb terület maga a fővárosunk. Az első ülések kényelmesek és méretesek, de pont az utóbbi miatt a vékonyabb testalkatúaknak nem adnak erős oldaltartást. Egyébként tesztautónk esetében motorosan mozgathatók, fűthetőek és masszírozó funkcióval is ellátták őket. Utóbbinál nem túl bonyolult a mozgás, de állítható az intenzitása és a mikéntje is, csak sok időbe telt, mire rátaláltunk a funkcióra a középső kijelzőn. A be- és kikapcsoló gomb viszont nagyon helyesen, az ülések oldalán található.

A kormány jó fogású, vízszintes küllőin új gombokat nyomkodhatunk. A közvetlenség és pontosság terén se volt kivetnivalónk, kifejezetten kellemes vele terelgetni az új Qashqait. Persze, emelt hasmagasságú szabadidőautóról van szó, amely nem a kanyarodás terén remekel, hanem sokkal inkább a rosszabb minőségű utakon való laza csapatásban. Ezt nap mint nap kipróbáltuk, de itt érezhető a hátránya a 20 colos felniknek és alacsony oldalfalú abroncsoknak – melyek persze a megjelenésben nagyon előnyösek.

A kapcsolók jó helyen vannak, és jó minőségűek. Az elrendezés logikus, többnyire az érintőképernyő menüje is az, és nem túlbonyolított – néhány kivételtől eltekintve. Van vezeték nélküli telefontöltő és head-up display is, kár, hogy utóbbinak a kerete is erősen tükröződik a szélvédőn.

A hátsó ajtók jó nagyok, ráadásul derékszögben nyílnak, ehhez jön még, hogy nem kell alacsonyra ülni, így aztán a be- és kiszállás nagyon könnyű. Időseknek, derékfájósoknak, gyerekhordozósoknak óriási előny ez. Hely is van odabent, nem csak a lábtér nagy, hanem az ülőlapok is elég hosszúak. Ráadásul az óriási panoráma üvegtető alatt mindez még kellemes megvilágítást is kap. A csomagtér mérete átlagos, nem lehet panasz 460 liternyi rakodó térre, de nem is kiemelkedő. Az utastérben lévő tároló alkalmatosságok viszont szűkösek, és elég kevés is van belőlük.

Nem esett még szó a hajtásláncról. Ez az új Qashqai esetében az 1,33-as benzines turbó lehet hatfokozatú kézi váltóval vagy hétgangos, duplakuplungos automatával. A jól ismert cuccok, gondolhatnánk, de nem. Itt ugyanis egy mild hibrid rendszert párosítottak a négyhengeres motorhoz, amely egy lítium-ion akksit és egy indítómotor-generátort hoz a képbe. Itt legyintünk is, hogy jó-jó, tehát akkor ugyanaz, némi plusz kolonccal, amitől 1-2 decivel alacsonyabb lesz a fogyasztás, és talán egy kicsit még jobban is indul meg az autó. De a tapasztalat nem ezt mutatja.

Sőt, a sima, nem hibrid változat még dinamikusabb is volt, ráadásul az egyébként nehezebb X-Trailben tapasztalhattuk ezt. Meg kell hagyni, hogy a lécet egy kicsit talán magasra teszem, mert az 1,3-as X-Trail üdítően élénk volt az elsőre aggasztó motorméret/tömeg aránya ellenére. Ott 163 lovas az 1,3 DIG-T, itt 158, amihez 260 Nm nyomaték is társul. Ez a Qashqai 1,4 tonna körül van, kevesebb, mint az az X-Trail, tehát még könnyebb dolga is volt a motornak. Összkerék itt se és ott se volt, ez sem okozhatott nagyobb ellenállást a hajtásláncban (egyébként rendelhető).

Mindemellett még többet is evett a Qashqai. Zömében városi, kisebb részt országúti használat során 8,4 litert fogyasztott, míg az X-Trail ugyanilyen körülmények között pont egy literrel kevesebbet. De összességében még így is elmondható róla, hogy jól megy, és az is, hogy nem eszik túl sokat, de furcsa, hogy egyik tekintetben sem jobb, mint a nagyobb testű, lágy hibridséget nélkülöző testvére. Sebaj, nemsokára jön a Qashqai e-Power, ahol a benzinmotor kizárólag áramfejlesztő szerepet lát el, a hajtás mindig elektromos. Az bizonyára jobb lesz.

Az ár 10 millióról indul, annyiért a 140 lovas változatot kapjuk meg Visia csomaggal – benne a vezetéstámogató rendszerekkel. A Kia Sportage és a Peugeot 3008 is nagyjából itt kezdődik. A mi 158 lovasunk 11 millió, de ez már egy szinttel magasabb, Acenta felszereltségű. Utána jön az N-Connecta, a Tekna, majd elérkezünk a csúcsot jelentő Tekna+ csomaghoz, amivel a tesztautónkat is rendelték. 14,6 millióért, amelyhez egyedül a kéttónusú fényezés felárát kellett még hozzáadni (mondjuk ez elég sok, 240 ezer az élénk kékért, 150 ezer a kéttónusúért), minden más a csomag része volt.

Nappabőr huzatú, fűzhető, motoros ülések masszázsfunkcióval, 9 colos érintőképernyő, digitális műszerfal, 360 fokos kamerarendszer, adaptív ledes fényszórók, Bose hifi, 20 colos felnik (235-ös gumikkal), panoráma üvegtető, head-up display, fűthető kormány és szélvédő, kulcsnélküliség, láblengetésre nyíló csomagtartó, hogy csak a legmenőbb dolgokat említsük. Ez mind benne van a 15 milliós tesztautó árában, amely friss formája, modern utastere, kényelme és felszereltsége okán éri a forintot, de az e-Power hajtással lesz az igazi. Kíváncsian várjuk.

teszt és fotó: BG, SportVerda