fbpx

EGY TISZTESSÉGES KOMBI TESZT: OPEL INSIGNIA SPORTS TOURER 1.6 TURBO

Opel Insignia Sports Tourer

EGY TISZTESSÉGES KOMBI TESZT: OPEL INSIGNIA SPORTS TOURER 1.6 TURBO

Tágas, gyors, és benzines létére még jól is fogyaszt az új Opel Insignia. Nem feltűnő divatautó, de nem is észrevétlen. Egy kimondottan vonzó, ízléses formájú kombi, ami tartalmát illetően is rendben van, és relatíve jó áron adják

Mit kell tudnia egy családi autónak? Az utastere legyen jó nagy széltében, hosszában, és ugyanígy a csomagtartója is. Utóbbi legyen könnyen pakolható, az üléstámlák síkba dönthetők, és nem árt néhány valóban használható rögzítési lehetőség. Fontos továbbá, hogy különösebb bosszúság nélkül tudjuk rögzíteni a gyereküléseket, és kell még persze a jó fogyasztás.

Na meg az erős motor, hiszen enélkül nincs biztonságos előzés. A futómű esetében fontosabb a kényelem, mint a kanyarvadászat, de ha mindkettőt tudja, az a legjobb. És persze adják mindezt minél olcsóbban, de mivel csodák nincsenek, így olcsón osztogatott jó minőségű autó sem. Az alsó középben legalább 7 millióért mérik az ilyesmit, a középkategóriában pedig nem adják 9 millió alatt.

Az Opel Insignia Sports Tourer esetében 10,5-11 millió körül van egy korrekt példány. Ennyiért egész jó felszereltséggel vihetjük haza, és a fent említett erőt is megkapjuk hozzá, 165 lovas benzinessel vagy 170 lovas dízellel. A mi példányunk ennél rongyrázósabb, nagyjából 13,5 millióba kerül a konkrét konfiguráció. Legalábbis listaáron, ami valószínűleg erősen alkuképes, de 11 millió akkor sem lesz belőle.

Viszont majdnem az összes rendelhető kényelmi extrát felvonultatja, az elejében pedig egy 200 lovas 1,6-os turbó dolgozik. Két komolyabb felárat jelentő tétel hiányzik belőle, az összkerékhajtás és az automataváltó. De tökéletesen passzol a karakteréhez a manuális, bár továbbra sem a legkifinomultabb szerkezet a piacon. Kicsit hosszú úton jár, hol nagyobb, hol kisebb erővel kell mozgatni.

Igazából a szélsőségesen gyors váltást nem szereti egyesből kettesbe. Úgyhogy, ha nem akarjuk megreccsenteni, akkor egy fél másodpercet rá kell tenni a gyári gyorsulási adatra. De így is megvan 8 másodperc körül a nulla-száz, az alacsonyan ébredő 280 Nm-es nyomatéknak köszönhetően pedig a rugalmasság is példás. Ennek köszönhetően országúton nagyokat lehet vele lépni, ami könnyeddé teszi az előzéseket.

A német autópályákon jól jön még a 232 km/órás végsebesség, de ami igazán kellemes meglepetés, az a fogyasztása. 7,7 literes átlaggal zártunk vele egy ezer kilométeres utazást, két felnőttel, két gyerekkel és megpakolt csomagtartóval autózva át sok hegyes-völgyes vidéken. Igen szép adat ez egy ekkora kombitól, amit 200 lovas benzinmotor hajt, még ha csak 1,6-os is.

Az utastér nem csak tágas, hanem kényelmes is. A vezetőülésben van masszírozó funkció, motorosan állítható, még az oldaltámaszok szorítása is, és mindez memóriában rögzíthető. Az ülőlap hossza is szabályozható, igaz, az manuálisan, de úgy is pont jó. Fűthető és szellőztethető, ami már az anyósülésre is igaz, miképpen az is, hogy ortopéd orvosok bevonásával tervezték.

A hátsó szekcióban nagyra értékeltem, hogy a biztonsági övet szélesebb gyerekülés mellett is kényelmesen be lehet csatolni. Nem elhanyagolható továbbá, hogy középen utazni is egészen kényelmes. Legalábbis a kasztni adottságaihoz képest, olyat persze nem tud nyújtani, mint egy egyterű vagy némelyik SUV, amelyikben három különálló ülés van hátul. Cserébe ez sportosabb, legalábbis ránézésre, főleg így, OPC Line csomaggal és piros fényezéssel.

Vezetve viszont nem igazán csábít az aszfaltbetyárkodásra, hiába a dögös külső és az erős motor. A futóművet inkább kényelemre hangolták, ami alapvetően jól is sikerült. A legtöbb úthibát szépen vasalja, a nagyobb felütésekkel viszont nem tud mit kezdeni. Az alul lapított kormány alakja és vastagítása sportos hangulatot idéz, de közvetlensége nem. Inkább csak egy kellemes és funkcionális kezelőszerv, amivel szépen lehet terelgetni ezt a nagy testet, és szívesen nyomkodja rajta az ember a gombokat.

És a műszerfalon bárhol, mert mindegyik rendben van, és az elrendezésük is tökéletes. Jár a piros pont azért is, hogy nem suvasztották be az érintőképernyő menüjébe azokat a funkciókat, amiket nem szabad. Jól eltalálták a választóvonalat a menüből pötyögés és a műszerfalról való elérhetőség között. Központi menüből láttunk már elegánsabb ábrázatút, de ilyen jól használhatót annál ritkábban. Ebben egyszerűen megtalálható minden és gyorsan is reagál a szoftver, nálam ez a fontosabb, mint a dizájn.

Az utastérbe jutó zaj csekély, a Bose hifi igényesen szól, a vezetéssegédek kifejezetten jól működnek.  Az anyagok szemre és tapintásra is kellemesek, rosszabb úton viszont előjön néhány zörej, főleg nagyobb bukkanón átdöccenve.

A csomagtér 560 literes térfogata manapság ebben a kategóriában nem számít kiemelkedőnek. Hozzá kell tenni azonban, hogy alakjából adódóan a hétköznapi célokat jobban szolgálja, mint jó néhány 600 liter fölött puttony. Azok legtöbbje ugyanis függőleges kiterjedésével tud csak annyira öblös lenni, azzal viszont csak úgy megyünk valamire, ha egymásra pakoljuk a cuccainkat. Ezt pedig nem mindenki szereti.

Az Insignia Sports Tourernek ezzel szemben széles és hosszú a raktere. Az ajtaja motorosan nyílik, láblendítésre vagy az utastérből is, utóbbinál ráadásul van egy alacsonyabbra emelkedős opció, ami alacsony belmagasságú helyen jöhet jól. A hátsó üléstámlák az autó mögött állva is ledönthetők, a kalaptartó pedig vízszintesen és felfelé is csúsztatható. Viszont ha le kell szerelni, akkor nincs hová tenni, mert a padló alatt nem alakítottak ki neki helyet – pedig elfért volna.

Ezzel nagyjából minden lényegeset el is mondtam az Insignia Sports Tourerről. Egy remek családi kombi óriási hellyel, amiben nem lehet komolyabb kivetnivalót találni, és erős benzinmotorral is jól fogyaszt. Talán egy automataváltó elkél bele, amit félmillióért meg is kaphatunk, motortól függően hat- vagy nyolc fokozattal. Összkerékhajtást is vehetünk, amit annak idején a 260 lovas turbóban annyira imádtunk. De azóta ez a motor már kicsekkolt a kínálatból, jelenleg a kétliteres dízellel társítható a 4×4. Ahogy a GSI csomag is, ami elég meglepő. De ezek a puccos kivitelek már úgyis aránytalanul drágák, az Insignia közepes ellátmánnyal és motorral lehet jó ajánlat.

teszt és fotó: BG