fbpx

EGY TISZTESSÉGES KOMBI TESZT: OPEL INSIGNIA SPORTS TOURER 1.6 TURBO

Opel Insignia Sports Tourer

EGY TISZTESSÉGES KOMBI TESZT: OPEL INSIGNIA SPORTS TOURER 1.6 TURBO

Tágas, gyors, és benzines létére még jól is fogyaszt az új Opel Insignia. Nem feltűnő divatautó, de nem is észrevétlen. Egy kimondottan vonzó, ízléses formájú kombi, ami tartalmát illetően is rendben van, és relatíve jó áron adják

Mit kell tudnia egy családi autónak? Az utastere legyen jó nagy széltében, hosszában, és ugyanígy a csomagtartója is. Utóbbi legyen könnyen pakolható, az üléstámlák síkba dönthetők, és nem árt néhány valóban használható rögzítési lehetőség. Fontos továbbá, hogy különösebb bosszúság nélkül tudjuk rögzíteni a gyereküléseket, és kell még persze a jó fogyasztás.

Na meg az erős motor, hiszen enélkül nincs biztonságos előzés. A futómű esetében fontosabb a kényelem, mint a kanyarvadászat, de ha mindkettőt tudja, az a legjobb. És persze adják mindezt minél olcsóbban, de mivel csodák nincsenek, így olcsón osztogatott jó minőségű autó sem. Az alsó középben legalább 7 millióért mérik az ilyesmit, a középkategóriában pedig nem adják 9 millió alatt.

Az Opel Insignia Sports Tourer esetében 10,5-11 millió körül van egy korrekt példány. Ennyiért egész jó felszereltséggel vihetjük haza, és a fent említett erőt is megkapjuk hozzá, 165 lovas benzinessel vagy 170 lovas dízellel. A mi példányunk ennél rongyrázósabb, nagyjából 13,5 millióba kerül a konkrét konfiguráció. Legalábbis listaáron, ami valószínűleg erősen alkuképes, de 11 millió akkor sem lesz belőle.

Viszont majdnem az összes rendelhető kényelmi extrát felvonultatja, az elejében pedig egy 200 lovas 1,6-os turbó dolgozik. Két komolyabb felárat jelentő tétel hiányzik belőle, az összkerékhajtás és az automataváltó. De tökéletesen passzol a karakteréhez a manuális, bár továbbra sem a legkifinomultabb szerkezet a piacon. Kicsit hosszú úton jár, hol nagyobb, hol kisebb erővel kell mozgatni.

Igazából a szélsőségesen gyors váltást nem szereti egyesből kettesbe. Úgyhogy, ha nem akarjuk megreccsenteni, akkor egy fél másodpercet rá kell tenni a gyári gyorsulási adatra. De így is megvan 8 másodperc körül a nulla-száz, az alacsonyan ébredő 280 Nm-es nyomatéknak köszönhetően pedig a rugalmasság is példás. Ennek köszönhetően országúton nagyokat lehet vele lépni, ami könnyeddé teszi az előzéseket.

A német autópályákon jól jön még a 232 km/órás végsebesség, de ami igazán kellemes meglepetés, az a fogyasztása. 7,7 literes átlaggal zártunk vele egy ezer kilométeres utazást, két felnőttel, két gyerekkel és megpakolt csomagtartóval autózva át sok hegyes-völgyes vidéken. Igen szép adat ez egy ekkora kombitól, amit 200 lovas benzinmotor hajt, még ha csak 1,6-os is.

Az utastér nem csak tágas, hanem kényelmes is. A vezetőülésben van masszírozó funkció, motorosan állítható, még az oldaltámaszok szorítása is, és mindez memóriában rögzíthető. Az ülőlap hossza is szabályozható, igaz, az manuálisan, de úgy is pont jó. Fűthető és szellőztethető, ami már az anyósülésre is igaz, miképpen az is, hogy ortopéd orvosok bevonásával tervezték.

A hátsó szekcióban nagyra értékeltem, hogy a biztonsági övet szélesebb gyerekülés mellett is kényelmesen be lehet csatolni. Nem elhanyagolható továbbá, hogy középen utazni is egészen kényelmes. Legalábbis a kasztni adottságaihoz képest, olyat persze nem tud nyújtani, mint egy egyterű vagy némelyik SUV, amelyikben három különálló ülés van hátul. Cserébe ez sportosabb, legalábbis ránézésre, főleg így, OPC Line csomaggal és piros fényezéssel.

Vezetve viszont nem igazán csábít az aszfaltbetyárkodásra, hiába a dögös külső és az erős motor. A futóművet inkább kényelemre hangolták, ami alapvetően jól is sikerült. A legtöbb úthibát szépen vasalja, a nagyobb felütésekkel viszont nem tud mit kezdeni. Az alul lapított kormány alakja és vastagítása sportos hangulatot idéz, de közvetlensége nem. Inkább csak egy kellemes és funkcionális kezelőszerv, amivel szépen lehet terelgetni ezt a nagy testet, és szívesen nyomkodja rajta az ember a gombokat.

És a műszerfalon bárhol, mert mindegyik rendben van, és az elrendezésük is tökéletes. Jár a piros pont azért is, hogy nem suvasztották be az érintőképernyő menüjébe azokat a funkciókat, amiket nem szabad. Jól eltalálták a választóvonalat a menüből pötyögés és a műszerfalról való elérhetőség között. Központi menüből láttunk már elegánsabb ábrázatút, de ilyen jól használhatót annál ritkábban. Ebben egyszerűen megtalálható minden és gyorsan is reagál a szoftver, nálam ez a fontosabb, mint a dizájn.

Az utastérbe jutó zaj csekély, a Bose hifi igényesen szól, a vezetéssegédek kifejezetten jól működnek.  Az anyagok szemre és tapintásra is kellemesek, rosszabb úton viszont előjön néhány zörej, főleg nagyobb bukkanón átdöccenve.

A csomagtér 560 literes térfogata manapság ebben a kategóriában nem számít kiemelkedőnek. Hozzá kell tenni azonban, hogy alakjából adódóan a hétköznapi célokat jobban szolgálja, mint jó néhány 600 liter fölött puttony. Azok legtöbbje ugyanis függőleges kiterjedésével tud csak annyira öblös lenni, azzal viszont csak úgy megyünk valamire, ha egymásra pakoljuk a cuccainkat. Ezt pedig nem mindenki szereti.

Az Insignia Sports Tourernek ezzel szemben széles és hosszú a raktere. Az ajtaja motorosan nyílik, láblendítésre vagy az utastérből is, utóbbinál ráadásul van egy alacsonyabbra emelkedős opció, ami alacsony belmagasságú helyen jöhet jól. A hátsó üléstámlák az autó mögött állva is ledönthetők, a kalaptartó pedig vízszintesen és felfelé is csúsztatható. Viszont ha le kell szerelni, akkor nincs hová tenni, mert a padló alatt nem alakítottak ki neki helyet – pedig elfért volna.

Ezzel nagyjából minden lényegeset el is mondtam az Insignia Sports Tourerről. Egy remek családi kombi óriási hellyel, amiben nem lehet komolyabb kivetnivalót találni, és erős benzinmotorral is jól fogyaszt. Talán egy automataváltó elkél bele, amit félmillióért meg is kaphatunk, motortól függően hat- vagy nyolc fokozattal. Összkerékhajtást is vehetünk, amit annak idején a 260 lovas turbóban annyira imádtunk. De azóta ez a motor már kicsekkolt a kínálatból, jelenleg a kétliteres dízellel társítható a 4×4. Ahogy a GSI csomag is, ami elég meglepő. De ezek a puccos kivitelek már úgyis aránytalanul drágák, az Insignia közepes ellátmánnyal és motorral lehet jó ajánlat.

teszt és fotó: SportVerda

  • Mazda6 G194 Edition-100 A SZÁZADIK SZÜLINAPRA TESZT: MAZDA6 G194 EDITION-100 - A Mazda alapításának 100. évfordulója szolgáltatott apropót, hogy kiadják a limitált szériás Mazda6 Edition-100-at. A teszt egyik példánya ugyan nem a jubileumi kiadásban érkezett, de jól látható, mennyire más az interiőr hangulata. A beltér hangulatos, a kivitelezés pedig eredetileg is igényes.  Tovább>
  • Honda CR-V EHEV ÍGY MENŐBB TESZT: HONDA CR-V 2.0 E:HEV - Sport Line és Black Edition – ilyen a Honda szabadidőautója a legsportosabb öltözékében. A lemezek alatt természetesen hibrid hajtáslánc van, nincs is más a kínálatban. Tovább>
  • Ford Puma ST NEM SUFNITUNING TESZT: FORD PUMA ST - A Ford Performance részlege a legkisebb tanítvány felkészítését is komolyan vette. Motorja csak háromhengeres, de 200 lovas, és nagyon jól szól, hozzá betonstabil futóművet és Recaro üléseket adnak Tovább>
  • BMW 430i M SPORT TUDJÁK, MI KELL TESZT: BMW 430i M SPORT - Ma már nem elég elbűvölő sziluettet és csinos fart rajzolni egy prémium sportkupénak. Merésznek kell lenni, főleg az arcberendezésnél. De mögötte legyen: lenyűgöző vezetési élmény, prémium minőség, profi extrák és végtelen testreszabhatóság Tovább>
  • Ford Kuga PHEV A MESTER NYOMÁBAN TESZT: FORD KUGA PHEV - A műfajban legtapasztaltabbtól vették a know-howt, de házon belül gyártják. Lássuk, milyen a Ford kompakt crossovere tölthető hibrid hajtáslánccal! Tovább>
  • Mini Countryman Cooper SE MINI MINDEN TESZT: MINI COUNTRYMAN COOPER SE - MINI, crossover, hibrid, zöld rendszámos: mindent tud, ami manapság menő, ráadásul összkerekes és még stílusos is. Csak így már nem is annyira MINI Tovább>
  • Honda e AZ EMOCIONÁLIS E-AUTÓ TESZT: HONDA E ADVANCE - Hátsókerék-hajtás, briliáns útfekvés, tükrök helyett kamera, monitor áradat és rendkívül egyedi megjelenés. Imádnivaló, viszont a hatótáv-versenyben és ár/értékben sem nyer – bár ez attól is függ, kinek mi az érték. Tovább>
  • Volvo XC60 Recharge T6 TÖBB MINT ELÉG VOLVO XC60 RECHARGE T6 AWD - Két erősebb változat is van a zöld rendszámos Volvo SUV-ből, pedig 340 lóval is nagyon ütős. Bár a mozgása így sem sportos, de óriásit lép, ha kell, ráadásul gyakori töltés mellett alig eszik. De mi a helyzet, ha nem töltögetjük? Tovább>
  • Nissan Leaf e+ VILLANYÁLLAT TESZT: NISSAN LEAF E+ - 350 km-es gyakorlati hatótáv, tágas utastér és csomagtartó, egypedálos vezetés, állami támogatás, tízmillió alatti vételár – ilyeneket hallhatunk a Nissan népszerű villanyautójáról. De azt nem igazán, hogy megy, mint az állat. Pedig… Tovább>
  • BMW 530e xDrive VÉRBELI BMW HIBRID HAJTÁSSAL TESZT: BMW 530E XDRIVE - Egész jól hozza azt, amit egy konnektoros hibridnek kell, de azt sokkal jobban, amit egy 5-ös BMW-től vár az ember. Sportosság, tekintély, vezetési élmény, menő extrák és akár nulla fogyasztás a hétköznapi ingázásra Tovább>