EZ NEM AZ AZ MX TESZT: MAZDA MX-30

„MX”! Minden rendes Mazda kedvelőnek a kétajtós, nyitott sportkocsi jut eszébe, ha ezt a két betűt hallja, ebben a sorrendben. Az MX-5, amely mára fogalommá vált az autósvilágban. Mondom ezt azok kedvéért, akiknek eddig nem égett be a memóriájába ez a név, és vele együtt a kis roadster karaktere. Ellentétben velük, nekünk nehéz lesz megszokni, hogy a két varázsbetű után immár más szám is következhet. A Mazda ugyanis tavaly piacra dobott egy másik modellt is, melynek nevében ugyanezt a két betűt használja. Íme, az MX-30, a Mazda első, teljesen elektromos hajtású modellje, amely ráadásul egy crossover. Nem titkolom, szerintem nem szerencsés a típusjelzés. Volt még elég betű az ABC-ben, amit lehetett volna használni MX helyett, de ezen kár morfondírozni. Lássuk inkább a lényeget, mit tud az MX-30!

Hatótáv? Kezdjük ezzel, hiszen ez a legfontosabb, ha manapság villanyautóról beszélünk. Mert ez a legszűkösebb jószág, a megtehető kilométer. Nem kényeztetnek nagy kapacitással ezek az autók, cserébe jó sokáig kell tölteni őket. Nagy különbségek vannak hatótávban, kevésbé a töltési időben. Praktikusan, nem töltekezik kétszer tovább az a villanyautó, ami kétszeres távolságot tud megtenni. És az is tény, hogy mindegyiket irtó sok ideig tart feltölteni. Hacsak nem sikerül rácsatlakozni valahol egy villámtöltőre, ami tényleg felnyomja fél óra alatt 20%-ról 80%-ra az akkut (ez a két % érték szokott lenni az emlegetett sztenderd). Na de mennyi a 100%, hány km? Nos, a mi Mazda MX-30 tesztautónk esetében 165 km-es érték jelentette a rekordot – papíron ez 200 km.

Ahogy a folyékony üzemanyagos autók esetében, úgy itt is erősen függ a vezetési szokásoktól az autó által prognosztizált hatótáv, csak itt még jobban. Ha ész nélkül szteppelünk a gáz és a fék között, akkor értelemszerűen kevesebbet, ha normálisan gyorsítunk és okosan fékezünk, akkor többet jósol nekünk a számítógép. Én az utóbbit, a nyugalmas és okos vezetési stílust képviseltem az egyhetes teszt során, de így sem sikerült megközelítenem a gyári 200 km-t. Persze, azzal az értékkel se válna belőle utazóautó, ahogy más, 300-350 km-es távval kecsegtető villanyautóval se vágnék neki hosszabb útnak, annál is inkább, hogy 100-120-szal haladva azok hatótávja is lecsökken. Úgyhogy marad a hétköznapi ingázás és ügyintézés, az MX-30 egyértelműen városi autó.

A körbe műanyagozott alsó rész itt is jól jöhet, nem csak földúton. Hasmagasságánál fogva egyébként ott sem kényes az MX-30, de nem az a fő profilja, hanem a városi közlekedés. Ott nagy előny a kis méret, a jó manőverezhetőség, és még akár a hátrafelé nyíló hátsó ajtóknak is lehet értelme. Különleges megoldás, láttunk már ilyet a márkánál, hiszen az RX-8 ajtajai is pont így működtek. A hátsó ajtók csak az elsők után nyithatók, így van értelme, hiszen magukban nagyon picik, és mivel B oszlop nincs, így az ajtók nyitásával az autó egész oldala egyetlen nagy nyílássá válik (ahogy a BMW i3-nál vagy az Opel Merivánál is).

Hátra beszállni, illetve onnan kiszállni viszont még így sem olyan könnyű, mint mondjuk egy CX-30 esetében, és utazni sem olyan kényelmes ott. Kicsi a lábtér, meredek a támla dőlésszöge, és mindez a pici ablakokkal, valamint az önállóan nem nyitható ajtókkal együtt felerősítheti a bezártsági érzést az arra érzékenyeknél. Elől viszont minden rendben van. Hatalmasra tárul az ajtó, kényelmesek az ülések, hamar kézre áll minden, és kellemesek az anyagok is. Ráadásul ezek mindegyike újrahasznosított, de egyáltalán nem rossz minőségű. A kárpit otthonos és kellemes, egyedi és hangulatos az egész utastér, különösen a parafa borítású felületekkel. A klímakezelő panel pedig egyszerre érintős és nyomógombos-tekerentyűs, így mindenki ízlésének megfelelhet – én a nyomógombos-tekerentyűs megoldás miatt szerettem. Az viszont meglepett, hogy csak egyzónás. Továbbá, az sem kellemes, hogy a B-oszlop hiánya miatt nem kellően merev a kasztni, így rossz úton haladva egy kicsit beszélgetnek az ajtók gumitömítései.

Az óracsoport mazdás és elektromos autós egyszerre, furcsa ez még, de majd megszokjuk. A kormány hátulján váltófülek vannak, melyek valójában nem sebességváltásra valók, hiszen a villanymotor fix áttételű. Ehelyett a rekuperálás erősségét állíthatjuk, amely itt egyben a motorféket is jelenti. A legnagyobb fokozaton olyan erős, hogy már szinte egypedálos az MX-30, a másik végletnél pedig egyáltalán nincs motorfék, hanem csak a fékpedál nyomására kezdi az energia-visszatermelős lassítást az autó.

Ennyi lassítás után gyorsítsunk is végre! Nos, ez alapvetően nagyon kellemes, hiszen a villanyautókban oly nagyon szerethető azonnali gázreakció itt is megvan, és erőből sincs hiány, de nem lép akkorát, mint sok más versenytársa. Míg a BMW i3 vagy a Nissan Leaf konkrétan ülésbe lapít, az MX-30-ra inkább csak azt mondom, hogy egész jól gyorsul. 9,7 másodperc a 100-as sprint, a végsebesség pedig 140 km/h, ennél a legtöbb villanyautó jobbat tud mutatni. De a városi közlekedésben nem erre van szükség, hanem az azonnali nyomatékra, a késedelem nélküli gázreakcióra, az pedig ebben is tökéletesen megvan.

Csomagtartóból is egész korrekt méretű jutott neki, 366 literes. Ha a komolyabb Bose hangtechnika lenne benne, akkor csak 341 literes lenne. Az nekünk nem volt, de extrákkal azért szépen ellátták a tesztautót, és ezek mindössze 600 ezer forintot emeltek az alapáron, amely a GT Plus esetében 10,4 millió forint. 11 millió tehát a végösszeg, de ebből még levonható a 2,5 milliós állami támogatás, már akinek sikerül megkaparintania. Így 8,5 millióról beszélünk, amely villanyautók viszonylatában jó árnak számít, bár ennyiért Nissan Leaf is kapható, igaz, csak a kisebb akuval. De még annak is jóval nagyobb a hatótávja, erősebb, nagyobb, csak nem ilyen menő.

teszt és fotó: SportVerda