
KICSIT DÍZEL BENZINES TESZT: MAZDA CX-30
Kipróbáltuk a Mazda új Skyactiv-X motorját, melynek különleges technológiája a benzines és a dízelmotorok előnyeit kívánja ötvözni. Sőt, össze is hasonlítottuk a régebbi kétezres benzinessel. A gazdatest mindkét esetben a Mazda CX-30 volt
Az új 3-as érkezésével egy új benzines motort is bevezetett a Mazda, amely a Skyactiv-X nevet kapta. Különleges technológiájával a benzines és a dízelmotorok előnyeit kívánja ötvözni, mert részben kompressziógyújtással működik. Izgalmasan hangzik, és a 180 lovas teljesítmény is biztató, a teszten viszont nem volt annyira meggyőző, mint a „jó öreg” Skyactiv-G 150 lovas változata, amely szintén egy kétliteres szívó benzinmotor.
Mindkettőt a Mazda CX-30-ban volt szerencsém kipróbálni, amit tulajdonképpen tekinthetünk a 3-as Mazda emelt hasmagasságú, szabadidő-autó változatának. Méretben a CX-3 és a CX-5 között van, így logikusan adná magát a CX-4 elnevezés, csakhogy az már volt. Illetve van. Nem Európában, hanem Kínában, de nekünk most ebből csak annyi számít, hogy foglalt. Sokkal érdekesebb, hogy mit tud az új Skyaxtiv-X motor.
Nos, a lényeg, hogy nem csak szikragyújtású üzemre képes, hanem ún. gyertyavezérelt sűrítéses gyújtással is tud működni. Hamar eszünkbe jut, hogy ez a dízelekre jellemző, és bár itt nem pont ugyanúgy történik, a lényeg nagyon hasonló. A gyár szerint ez a mód a teljes használat háromnegyedében jellemző, a két üzem közötti átváltást pedig nem lehet érezni. És tényleg nem lehet. De azt is mondják a gyáriak, hogy az X motor 10-30%-kal nagyobb nyomatékot és 20%-kal alacsonyabb fogyasztást biztosít, ezeket viszont a teszten nem sikerült tetten érni. Sőt, épp ellenkezőleg, a Skyactiv G jobban szerepelt.
Mindkét autónk összekerekes és automataváltós volt, így már 1,5 tonna felett nyomtak a mérlegen. Továbbá, fontos elmondani, hogy mindkettőben lágy hibrid rendszer segítette a benzinmotor dolgát. Ennek lényege, hogy a fékezéseknél illetve a sima „gázfelengedéses” lassításoknál visszanyert energiát raktározza el egy kis aksiba, amit aztán a motor indítására, valamint az elektromos fogyasztók áramellátására fordít. Továbbá egy picit képes a hajtásba is besegíteni. Papíron jobban gyorsul az X, mint a G. 8,9 vs 10,4 másodperces adatok feszülnek egymásnak, és ez már van akkora különbség, amit érezni kellene. Nem feltétlenül az állórajtos, padlógázos gyorsításban, hanem az általános dinamizmusban. De nem tűnt fel ilyesmi, inkább egyformának éreztem őket.
Fogyasztásban is az X motoros tesztautónknak kellett volna győzni, de nem így lett. Ő 9 liter fölött végzett, a G motoros pedig 8 alatt (9,3 vs 7,7 l/100 km). Teljesen egyforma használati körülmények esetén közelebb lettek volna az értékek, de ki nem egyenlítődtek volna, abban biztos vagyok. Az X többet ment városban, a G pedig autópályán, de míg az X-et minimális terheléssel és klíma nélkül használtuk, addig a Skyactiv-G plafonig pakolt csomagtartóval és négy fővel járta meg Horvátországot. Nem kevés hegymenettel és légkondival.
Fontos elmondani, hogy a Skyactiv X részben öngyújtós működése nem jelenti azt, hogy a hangja is hasonlítana a dízelekére. Semmi köze nincs ahhoz a kellemetlen röfögéshez, rendes, négyhengeres benzinmotorként szól ez is, akárcsak a másik. Egész kellemes orgánummal, kivéve valahol 3-4 ezres fordulat között, ahol mindketten erőlködőnek tűnnek. A G-motor időszakos hengerlekapcsolással is operál, amelyre leheletnyi gázadás mellet van csak lehetőség, különben rögtön hadba áll a két pihenő henger.
A gázreakciója mindkettőnek éles, a nyomaték viszont egyikben sem jön túl hamar. Az X motor 3000-et, a másik 4000-et pörög, mire a görbe eléri a maximumot. Ez a turbómotoroktól hemzsegő világunkban már szokatlanul késői, a 210-220 Nm-es csúcsértékek pedig szokatlanul alacsonyak ilyen lökettérfogat mellett. De szívómotorokról lévén szó, abszolút az elvárható szinten vannak ezek a számok.
A hatfokozatú automataváltó maradt a régi, azaz nem kiemelkedő, de nem is ügyetlen. Vezetni ezzel is nagyon jó a Mazda CX-30-at, de valószínűleg élménydúsabb lenne a manuális váltóval, ami a márkától megszokott módon bizonyára itt is remek. A brutálisan meredek emelkedőkön való elindulásnál, és ugyanitt kivitelezett parkolási manőverezéseknél viszont hálát adtam az automataváltóért. Ugyanígy az összkerékhajtásért is – ugyanezen okból kifolyólag. Sőt, mivel egy hétig közlekedtünk fel-alá egy felújítás alatt álló úton, az emelt hasmagasság is pont kapóra jött.
A futómű feltűnően szépen oldotta meg a murvás út adta feladatot, kifejezetten kényelmesen ralliztunk át a feltúrt szakaszon minden nap. De ugyanígy otthon érezte magát az autó aszfalton is, nem tapasztaltuk, hogy az átlagosnál csúnyábban billegne a kanyarokban. A kormány is remek, közvetlen, beszédes és a fogása is kitűnő. A rajta lévő gombok viszont nekem továbbra is gyengébb minőségűnek tűnnek, mint a régiek, bár kinézetre kétségkívül igényesebbek lettek.
A csomagtér 430 literes, pont százzal több, mint az ötajtós 3-as Mazdáé. Van dupla padlója, pótkerék bezzeg nincs, és ügyes pakolással is kevés egy négyfős család vízparti nyaralásához. Így aztán mi használtuk az első ülések alatti térfogatot is, ami viszont nem csekély többletet képvisel. Matrac és nagy pumpa simán elfér itt, de egy hatos zsugor 1,5l-es ásványvíznek is épp csak a vége kandikál ki. Mindez persze csak akkor opció, ha gyerekek ülnek ott, a felnőttek lábfejének kell az első ülések alatti tér. Két nagyobb termetű ember komfortosan utazhat itt, bár az ajtónyílás alsó része elég szűkösnek bizonyul a be- és kiszálláskor. A középső utas kényelmét több tényező is rontja: a vaskos kardánalagút, a keskenyebb ülőhely, de a legrosszabb, hogy az első könyöklő hátsó állásba tolva csúnyán térden veri.
Egyik tesztautónkban fekete szövetkárpit volt az üléseken, a másikban vajszínű bőr. Utóbbi egészen prémiummá teszi az utastér hangulatát, de hamar meglátszik rajta a koszolódás is. A belsőben használt anyagok igényesek, és zörgést sem hallottunk soha. Az ajtókon, a középkonzolon, a könyöklőn, a kormányon és a műszerfal tetején egyébként a szövetkárpitos autónkban is bőr feszült, mindenhol puha tapintású töltettel, ami rendkívül sokat emelt a színvonalon. De furcsa volt a sötétkék szín. Ugyanezeken a helyeken a vajbőrös kivitelben sötétbarna bőr volt, az jobb. A fényes zongoralakk felületek viszont semmiképp nem előnyösek, karcolódnak, rögtön meglátszik rajtuk minden ujjlenyomat, a por és más apró szennyeződés, és még csak nem is passzolnak ebbe a miliőbe. Jobb lenne helyettük valami matt vagy selyemfényű anyag.
A vezetőülésben hamar otthon érzi magát az ember. Bár az ülőlap lehetne hosszabb, így is két percnyi vezetés után megtaláltam a végleges, kényelmes pozíciót. A kezelőszerveken minden egyértelmű, örültem, hogy a klíma pultja megmaradt valódinak, és annak is, hogy a műszerfal tetején lévő kijelző menüje gyors. Ráadásul nagyon jól lehet barangolni benne a váltó mögötti tárcsás kezelővel. Hab a tortán, hogy közvetlenül emellett van egy apró tekerentyű is, ami hangerőszabályzásra, és egyben léptetésre is alkalmas.
A kormány mögötti óracsoport középső, sebességmérő része egy digitális kijelző. Tudja jelölni az adaptív tempomaton belőtt sebességet, és mutatja a táblafelismerő által azonosított sebességkorlátot is, de még látványosabban annak esetleges túllépését. Ez mind az alapfelszereltség része, akárcsak a szélvédőre vetítő head-up display, a LED-es fényszórók, az ülésfűtés, a kormányfűtés, továbbá a holttér-figyelő és a hátsó keresztirányú forgalomra figyelmeztető asszisztens is.
Ezeket tehát mind megkapjuk a cseppet sem olcsó, 8,1 milliós alapmodellel, amiben 122 lovas motor (az is kétliteres), fronthajtás és manuális váltó van. A 150 lovas Skyactiv-G-hez már eggyel magasabb felszereltségi szintet és összkerékhajtást kell vennünk, így rögtön jóval odébb, pontosan 11 milliónál tartunk. Ha mindezt automatával szeretnénk, akkor pedig már 11,75 milliónál. Az új Skyactiv-X motorhoz még eggyel magasabb szintet (GT) kell vennünk, de AWD-t nem kötelező, így 9,2 millió az alapár. Ha automataváltóval, összkerékkel vagy mindkettővel szeretnénk megspékelni az autó tudását, akkor a legfelső, GT Plus szintre kell lépnünk, ahol 12,5 millióig is emelkedhet az ár, de hosszabb lesz a felszereltségi lista is
teszt és fotó: SportVerda
NAGYON VAGY KICSIT HIBRID? TESZT: KIA CEED SW PHEV & XCEED MHEV - A kombi Ceed tölthető hibrid hajtáslánccal járt nálunk, az XCeed pedig enyhe hibridként. Lehet nagy különbség a fogyasztásukban, de ez nagymértékben függ a használattól – elsősorban a töltési gyakoriságtól Tovább>
VISSZATÉRT TESZT: NISSAN QASHQAI 1,3 DIG-T MILD HYBRID - Sztár volt, visszavonult, visszatért. Kézi váltóval és csúcsfelszereltséggel próbáltuk a kompakt crossoverek egykori királyát Tovább>
A „NEGYVEN DÉ” TESZT: BMW M340D XDRIVE TOURING - Bestiális erő, brutális gyorsulás, sportautós útfekvés – garantált az öröm a bal egyen. A háromliteres, hathengeres dízelmotorral gyönyörűen szól, és nem fogyaszt többet, mint egy kétezres Tovább>
HA APA VEZETNI IS SZERET… TESZT: BMW M440I XDRIVE GRAN COUPÉ - Legyen családi, legyen divatos és menjen úgy, mint egy sportautó. Sokan megtalálják a megoldást erre a túlmotorizált SUV-k között... De ez más. Mert ez tényleg úgy megy, mint egy sportautó – és közben még azt is rá lehet fogni, hogy családi Tovább>
EZ NEM YARIS, HANEM GR YARIS! TESZT - Ha azt hiszed, hogy ez csak egy átalakított Yaris, akkor tévedsz. Csupán kívülről hasonlít (nyomokban) a névadójára, ami odabent van, az valami egész más Tovább>
VILLANYDIVAT TESZT: MERCEDES EQA 250 & VOLVO XC40 RECHARGE - A Volvónak ez az egyetlen villanyautója, a Mercedes EQA pedig már egy egész elektromos modellsorozat tagja. Sok paraméterben összeér, de legalább ennyire különbözik is a két 400+ km hatótávú autó Tovább>
ALKOHOLMENTES MUSTANG TESZT: FORD MUSTANG MACH-E - Nyolc- vagy négyhengeres? Vagy egy se? Most már ezzel is ki kell bővíteni a kérdést, ha a szomszéd azt mondja, hogy „vettem egy Mustangot”. Kipróbáltuk az elektromos „változatot” Tovább>
FŐNÖK TESZT: MERCEDES-BENZ S500 - Ilyen egy 62 milliós Mercedes, és ez még nem a plafon! Tovább is fokozható a luxus és a teljesítmény, pedig ennél egy hajszállal sem kell jobb Tovább>
ÍGY VAGY ÚGY, DE TEREPJÁRÓ TESZT: TOYOTA LAND CRUISER ÉS HILUX - Hilux és Land Cruiser. Két Toyota terepjáró, két különböző műfaj, de lelkük mélyén mégis nagyon hasonlóak. Tanulságos látni, mit képes kihozni egy nagy hagyományokkal rendelkező autógyártó ugyanabból az alapból. Tovább>
FÖLDÚTRA? SIMÁN! TESZT: SUBARU OUTBACK 2.5I PLATINUM - Az Outback nem lepődik meg, ha nagyobb gödröket vagy felütéseket kell kirugóznia, és a leghitványabb aszfalton is kényelmes marad Tovább>