MINI MINDEN TESZT: MINI COUNTRYMAN COOPER SE

Régóta érezhetjük, hogy a MINI kinőtte a nevét. A még „igazinak” mondható háromajtós Mini után lett ötajtós, aztán jött a hosszított verzió, a hatajtós Clubman, majd a terepesített változat, a Countryman. És ahogy haladunk előre az időben, ezek a modellek egyre kevésbé emlékeztetnek az eredeti Minire, és egyre kevésbé passzol hozzájuk a kis méretet jelölő név.

Erre pedig tesztautónk rátesz még egy lapáttal, mert ez „nem csak” Countryman, hanem azok közül is a legnehezebb példány. 1,8 tonnát nyom, és azért ilyen súlyos, mert hibrid, ráadásul tölthető fajta. Ami pedig a sima, öntöltős hibridekéhez képest nagyobb, azaz nehezebb akkumulátort jelent. Ezen kívül összkerekes meg automata is, továbbá óriási nyitható tetőablaka van, és még sok-sok extra… Csupa olyan dolog, amitől egy autó nehezebb lesz. Meg drágább. De jobb is!

Nézzük előbb, mit tud a hibridség! Papíron ~2 literes átlagfogyasztást, amely tényleg ennyi, ha használója kb. 100 kilométerenként teljesen feltölti az akkut, vagy 50 kilométerenként félig…, ahogy tetszik… Csak jobb egy menetben, mert az akkumulátornak úgy a legkíméletesebb. Egy nulláról 100%-ra töltés egyébként bő 5 órát vesz igénybe, amely sok, ahhoz képest, hogy ez kb. 40-45 km megtételére elegendő tisztán elektromosan.

És egyértelműen sok ahhoz képest, hogy egy villanyautó ennyi idő alatt akár 3-400 kilométernyi áramot is magába szív. De teljesen átlagos, ha a többi plug-in hibridhez viszonyítjuk. És szemben a villanyautókkal ezek nem állnak meg, ha lemerül az akku, hiszen van benzinmotor, csak benzint kell adni neki, a tankolása pár percet vesz igénybe, kút pedig szinte mindenhol van.

De visszatérve az árammal való töltögetéshez. A dolgos hétköznapokon ez a napi, kétnapi töltési modell akár reális is lehet. Nekem azonban ezúttal nem voltak ilyen idilli körülményeim, sőt, igazából egyszer sem sikerült áramforráshoz csatlakoztatnom a hibrid Countrymant.

Csak azt a töltöttséget használtam el, amit az autóval kaptam, azt követően sima öntöltős hibridként használtam. Így 7,8 litert evett. Nem az az érték, amit egy hibridtől vár az ember. De enyhítő körülményként fel kell hoznom, hogy az összkerékhajtás is rendesen dolgozott időnként, mert földúton is mentünk, sőt „út nélküli földön” is csapattunk vele. Ugyanis a Countrymannel ezt is egész jól lehet. Amikor aszfalton mentünk, akkor pedig sokszor siettünk – és elárulom, hogy a ezzel az autóval azt is nagyon lehet.

Kraft ugyanis van benne rendesen, lóerőből 220, nyomatékból 385 Nm. A nulla-százat 6,8 másodperc alatt futja, amely a JCW változat után a legjobb eredmény a MINI-k között. Rugalmasságból és gázreakcióból is jelesre vizsgázik. Persze korlátozottabbak a lehetőségek, ha az akku kiürülés közelében van (teljesen kiürülni sose engedi a rendszer). Olyankor csak rövidebb sprintek erejéig futja a nagy lendületből, aztán egy ideig a 125 lóerős benzinmotorra marad a hajtás. De nem sokáig, mert az hamar tölt is valamennyit az akkuba, és a fékezésekből is nyerünk néhány Wattot, így a következő elindulásnál megint jó erőben van a hibrid Countryman. Városi közlekedésben ez teljesen jól működik, hiszen sok a tempóváltás, a megállás és elindulás.

A kanyaroktól sem ijed meg, mert a látszat ellenére egész jó adottságai vannak a hozzá. Hiába emelt a kasztni, az autó súlypontja nincs magasan, hiszen az akku mélyen helyezkedik el. Így a nagy tömeg nem billenti meg különösebbem, ráadásul a felfüggesztéseket is jó keményre húzták. Olyannyira, hogy érezhetően rontanak a menetkényelmen is, ami ezen az árszinten egy crossovernél meglepő. De valószínűleg az a megfontolás áll mögötte, hogy a MINI vásárló áldozzon a komfortból a sportosság oltárán. Nem tudom, mennyire megy ez, de maradjunk most az útfekvésnél. A villanymotor a hátsó kerekek között van, és azokat is hajtja, úgyhogy a súlyelosztás közel van az ideálishoz, a hajtáselosztás pedig konkrétan az.

Az ülések oldaltartása is nagyon masszív, majdnem a JCW modellek szintjén van. A motorhang viszont nincs ott, de ez nem is volt cél, sőt, a 1,5 literes háromhengeres masina hangját inkább jól elszigetelték. A fordulatszámáról nem kapunk infót, de sokszor még az sem világos, hogy jár-e vagy sem. A kormány mögötti műszer ugyanis (amely a tavalyi modellfrissítés óta már digitális) ebben a modellben nem tartalmaz fordulatszámmérőt, hanem csak a hibridekben szokásos töltés/fogyasztás kijelzőt.

Nem kell unszolni az autót, hogy tisztán elektromosan menjünk, amíg van szufla az akkuban, addig előszeretettel pihenteti a benzinest magától is. Talán túlságosan is, én szívesebben mennék többet hibrid módban, azaz villanymotorral és benzinessel is egyszerre. A BMW-kben használt tölthető hibrid hajtáslánc is ugyanezt csinálja, de mégis hatékonyabbnak érzem, pedig ott nem másfél, hanem kétliteres turbómotor szolgáltatja a benzines részt. Próbáltuk 330e-ben és 530e-ben is.

Odabent olyan ez is, mint a márka többi modellje: a belsőépítészet gyönyörű, a dizájn egyedi, hamisítatlan MINI stílusban fogant, az anyagminőség kifogástalan. Csak a csomagtér kisebb valamivel, mint a nem hibrid Countrymaneké, 450 helyett 405 literes. A hátsó üléstámlák viszont ebben is három részre osztva dönthetők, melyből a középső egy keskeny szelet, így négyen akkor is kényelmesen utazhatunk, ha közben valami hosszú, vékony tárgyat kell szállítanunk. Például síléceket. A helykínálat és a kényelem tökéletes, egy négyfős család autójaként tökéletesen szolgálhat a Countryman, akár így, tölthető hibrid változatban is.

A középen trónoló hatalmas, kör alakú kijelző grafikája szép, dizájnja ugyanolyan egyedi, mint az interiőr többi része. A menü felépítése nem magától értetődő, de könnyen tanulható. Érintéssel, és a középső, BMW iDrive-ra hasonlító kezelőszervvel mozoghatunk a menüben. Utóbbi teljesen jó eszköz, de sajnos nem esik olyan jól kézre, mint a BMW-kben. A belső térben több helyen felbukkan az Union Jack minta, mely immár kívül is ott van, hiszen a ráncfelvarrás óta a Countryman hátsó lámpái is ilyen mintázatban világítanak.

Az plug-in hibrid Countryman alapára 13 millió, de tesztautónk ennél jóval többe, kb. 19 millió forintba került. Bőrkárpit, vezetéstámogató rendszerek, Harman Kardon hangrendszer, panoráma üvegtető, parkolássegítő rendszer – ezek és még számos más tétel nyomta fel az árat. A zöld rendszám – és így az ingyen parkolás – viszont alap.

teszt és fotó: SportVerda