fbpx

VÉRBELI BMW HIBRID HAJTÁSSAL TESZT: BMW 530E XDRIVE

BMW 530e xDrive

VÉRBELI BMW HIBRID HAJTÁSSAL TESZT: BMW 530E XDRIVE

Egész jól hozza az új BMW 530e xDrive, amit egy konnektoros hibridnek kell, de azt sokkal jobban, amit egy 5-ös BMW-től vár az ember. Sportosság, tekintély, vezetési élmény, menő extrák és akár nulla fogyasztás a hétköznapi ingázásra.

Nincs még egy autó az ötméteres limuzinok kategóriájában, amely ennyire tökéletesen ötvözné a sportosságot és az eleganciát. Az 5-ös BMW megjelenése továbbra is lenyűgöző. Hasonlóan sportos testalkatú, igényes, erős anyagi hátterű férfit képzelek el tulajdonosaként. Napbarnította bőr, feszes tartás, legalább olyan feszes ing és zakó, ápolt arcszőrzet, hollywoodi mosoly. Ő jár ezzel a BMW-vel. Neki az autó nem csak használati tárgy, és nem is státuszszimbólum, hanem valami más: mert ő szeret vezetni. És ő gyakran előfordul a kikötőben és a lovardában is, mert vitorlás hajója és lova is van. De nem csak „mutatóba”, hanem megy is velük. Persze jó drága kikötőről és jó drága lovardáról beszélünk, ahová aszfaltozott vagy igényes, murvás út vezet, így nem kell se terepjáró, se SUV, hogy méltóságteljesen elgurulhasson a parkolóig.

Érkezéskor pedig tisztán hallatszik a gumik gördülési zaja, mert nem nyomja el a motor zúgása. Ilyenkor a benzinmotor pihen, hiszen ezesetben a hibrid változatról van szó, amely lassú poroszkálásnál elektromosan megy. De nem csak lassú tempónál, hanem akár 140-nel hasítva is képes erre, mert villanymotorja egyedül is elég erős hozzá, és van is elég nagy akkuja, amelyből futja erre. A BMW-nél a hibrid csak plug-in fajta lehet, úgyhogy amíg emberünk a hobbijának hódol, akár töltheti is a parkolóban a BMW-jét. Lehetőség biztos van rá, hiszen – még egyszer – drága kikötőről, lovardáról, meg drága irodaházról beszélünk.

Így a napi ingázást jó eséllyel megoldhatja nulla fogyasztással és nulla károsanyag-kibocsátással. Már ha nincs ellenére az ujjnyi vastag töltőkábellel bíbelődni akár napjában többször is. Ha nincs ellenére, akkor beleférhet 70-80 elektromos kilométer is egy nap, hiszen az autót reggel húzza le a töltőről 100%-on, majd megint csatlakoztatja az irodaház mélygarázsában. Vagy a lovardában, a kikötőben, a plázában, az utcán, ahol csak lehet. Rövid időre azonban nincs értelme vesződni a töltéssel, az ugyanis elég lassan megy, akárcsak a többi konnektoros hibridnél. Kell 3-4 óra ahhoz, hogy megszívja magát 100%-ra a gépezet, és – értelemszerűen – egy „fél töltéshez” is kell 1-2 óra. Itt nincs lehetőség villámtöltésre, az csak a villanyautóknál opció.

Ha képzelt főszereplőnk lemegy a Balcsira a családjával, az már nyilvánvalóan nem lesz meg benzinfogyasztás nélkül. Hiszen egy teljes töltéssel cirka 40 kilométert megy áramból a BMW 530e (tudom, a gyári adat szerint 55 km-t, de valós körülmények között nem). Ráadásul ez akkor érvényes, ha nincs nyár vagy tél, és nem kell különösebben hűteni vagy fűteni. Az utóbbihoz például kifejezetten érdemes a benzinmotort használni. Ez az egyetlen olyan szituáció, amikor tudjuk hasznosítani a belsőégésű motorok termelte hőfelesleget. Egyébként a BMW hibridhajtása néha érthetetlenül sokáig ragaszkodik a tisztán villanymotoros hajtáshoz. Tehát nem kell külön bekapcsolt elektromos móddal kényszeríteni arra, hogy villannyal menjünk, simán pazarolja az értékes töltést magától is arra, hogy 120-szal suhanjunk.

De itt van egy sokkal fontosabb oka is a benzinfogyasztásnak. Arról volt szó ugyebár, hogy emberünk azért választott BMW-t, és nem valami mást a huszon-x milliós limuzinok kínálatából, mert imád vezetni. Akkor pedig garantáltan beindul a benzines is, amint kimegy a városból. A soros hathengeres orgánumáról itt le kell mondanunk, de az erőről nem. Akárcsak a múltkor tesztelt 330e, az 530e is megy, mint az állat. 292 lóerő és 420 Nm van benne, és ez a bődületes erő négy kerékre oszlik el, ugyanis tesztautónk xDrive kivitel. (Az erősebb, 545e jelű változatból csak összkerekes van). A mosoly tehát nem hiányzik a bal egyről. 5,9 másodperc a nulla-száz, a gázreakció azonnali, a gyorsulás kemény, és a váltó sem rontja el a vezetés élményét.

Mert nem valami bégetős, fokozatmentes szerkezetről van szó, mint sok más hibrid esetében, hanem ugyanolyan 8 fokozatú gépről, mint a többi BMW-ben. Ráadásul a kormányról is kapcsolgathatunk le-föl. A végsebesség a rendszerteljesítményhez képest némi csalódást okoz, mert ezt lemerült akkuval kell teljesíteni a méréseken, úgy pedig a villanymotor 109 lovából és 265 Nm-es nyomatékából alig van valami. Ilyenkor tehát többnyire a kétezres benzinmotor 184 lóerejére és 300 Nm-es nyomatékára „szorítkozik” a hajtás, a bő kétmázsás hibridhajtás így inkább csak kolonc. Ezért aztán nem a ránézésre saccolt 250, hanem „csak” 230 km/óra a hivatalos adat, de ennek a német Autobahn egyes szakaszaitól eltekintve semmi jelentősége nincs. És még mindig sokkal több, mint a Volvónál bevezetett 180 km/órás plafon.

Az útfekvés parádés, az 1,9 tonnás tömeg sem rontja el el az örömünket, az útegyenetlenségek kivasalásában pedig még jól is jön, persze ehhez elengedhetetlen a profi futómű. Ami itt meg is van, sőt, a hátsó kerekek is kormányozottak (feláras). Az eredmény ugyanolyan bámulatos, mint a korábban tesztelt M550d-ben, bár ott az összhatás egész más volt a 400 lóerős, sorhatos, háromezres dízelmotorral. A lengéscsillapítók viszont itt is elektronikusan szabályozottak, és a kormányzás áttételezése is változik a sebesség függvényében (szintén feláras).

A fogyasztás pedig abszolút használatfüggő. A fentebb említett, rövid szakaszos, gyakran töltős esetben esetében akár 0 liter is lehet, míg az egyáltalán, soha nem töltős vezetőnek kb. 9 literrel kell számolnia. Nekem ezúttal az utóbbihoz hasonló szerepet osztott az élet, egyszer sikerült töltenem az egy hét alatt, és sokat mentem, így lett a fogyasztás kereken 8 liter. Ez nem rossz. Az autó számítógépében tárolt, közel 3.000 kilométer adata is ugyanennyi volt, és abban biztos vagyok, hogy az előttem használók kövérebb gázzal közlekedtek, mint az átlag vezető. Meg az is biztos, hogy hetente egyszer 100%-ra töltik az autó akkumulátorát a BMW telephelyén, plusz időnként az újságírók is töltögetik, de szerintem összességében egy életszerű példában több áramot kap egy 530e, mint ez. Így aztán az igazság valamivel alacsonyabban, 7-7,5 liter tájékán lehet.

Az utastér lenyűgöző. Minőségi anyaghasználat, pazar hangszigetelés, kellemes hangulat, gyönyörű, modern kijelzők. Tökéletes az egyensúly az érintőképernyőn elérhető és a klasszikus, nyomógombos funkciók között. Ez nagyon fontos egy ilyen autóban, ahol ennyi mindent lehet beállítani, bekapcsolni, kikapcsolni – és nem minden gyártónak sikerül, nem kell mondanom. Ülésfűtés és szellőztetés, masszázsfunkció többféle programmal és erősséggel, vezetéstámogató rendszerek egész hada, mind finoman hangolható működéssel. Aztán ott van a klíma, az utastér illatosítása, az audiorendszer, a hangulatvilágítás, vagy a vezetési mód, de dönthetünk arról is, hogy az akku feszültségét megtartsuk-e későbbre, vagy még töltsünk is hozzá benzinmotorral – részletesebben korábbi 330e Touring tesztünkben.

És akkor még csak egy részét fedtem le az autó által kínált funkcióknak. Itt bizony kritikus fontosságú, hogy mindezt hogy teszik hozzáférhetővé. Nagyon hasznosak az egyszerűen testreszabható, gyors elérést szolgáló gombok: érintésre megmutatják, milyen funkció van épp rájuk osztva, megnyomásra pedig végre is hajtják azt. Az iDrive továbbra is remek, a tárcsa teteje érintésérzékeny, így például az úticélt kézírással is bekarcolhatjuk a navigációs rendszerbe. Gesztusvezérlés is van, ami kényelmes dolog, de időnként még mindig előfordul, hogy parancsnak tekint egy átlagos gesztikulációs mozdulatot is.

Az ülések nagyon kényelmesek, nem csak a minden irányban motorosan állítható első fotelek, hanem a hátsó pozíciók is. Ott viszont a kasztni méretéhez képest szerény a szabad lábtér, még akkor is, ha az ülőlapok jó hosszúak – mert egyébként azok. Sajnos a csomagtér sem hozza a kategóriától elvárható számot, a hibridhajtás miatt az eredeti 530 helyett csak 410 literes. És mivel nem kombiról vagy SUV-ről beszélünk, itt nem tudjuk azzal kompenzálni a veszteséget, hogy az övvonal fölé pakolunk. De legalább ebből a térből már nem vesznek el további litereket a töltőkábelek, azoknak ugyanis van helyük a padló alatt. A benzintankból viszont kb. 20 litert vettek el, mindössze 46 literes. Ez persze csak akkor csökkent a hatótávon, ha ritkán töltjük árammal az autót, de például egy 500 km-es úton kénytelenek vagyunk így tenni.

Az összkerekes BMW 530e ára 19,8 milliónál indul, xDrive nélkül 19 millióról. A Mercedes E-osztály és az Audi A6 kínálatában lévő plug-in hibridek többe kerülnek, rendre 21,5 illetve 24,5 millió forintba, viszont erősebbek is, 336 illetve 367 lóerővel kecsegtetnek. Velük szembe inkább a BMW 545e xDrive-ot állítanám, amely szintén konnektoros hibrid, kishíján 400 lovas, benzinmotorja hathengeres, az indulója pedig 21,9 millió. A Volvónál van hasonló teljesítményű plug-in, az S90 T8 Recharge, amely 408 lóerőt tud, de annak csak négy hengere van. És mint tudjuk, ezek csak az alapárak, jön még rájuk jó pár millió, tesztautónk esetében több, mint tíz, így a végösszeg a 31 milliót is átlépte.

teszt és fotó: SportVerda

  • Mazda6 G194 Edition-100 A SZÁZADIK SZÜLINAPRA TESZT: MAZDA6 G194 EDITION-100 - A Mazda alapításának 100. évfordulója szolgáltatott apropót, hogy kiadják a limitált szériás Mazda6 Edition-100-at. A teszt egyik példánya ugyan nem a jubileumi kiadásban érkezett, de jól látható, mennyire más az interiőr hangulata. A beltér hangulatos, a kivitelezés pedig eredetileg is igényes.  Tovább>
  • Honda CR-V EHEV ÍGY MENŐBB TESZT: HONDA CR-V 2.0 E:HEV - Sport Line és Black Edition – ilyen a Honda szabadidőautója a legsportosabb öltözékében. A lemezek alatt természetesen hibrid hajtáslánc van, nincs is más a kínálatban. Tovább>
  • Ford Puma ST NEM SUFNITUNING TESZT: FORD PUMA ST - A Ford Performance részlege a legkisebb tanítvány felkészítését is komolyan vette. Motorja csak háromhengeres, de 200 lovas, és nagyon jól szól, hozzá betonstabil futóművet és Recaro üléseket adnak Tovább>
  • BMW 430i M SPORT TUDJÁK, MI KELL TESZT: BMW 430i M SPORT - Ma már nem elég elbűvölő sziluettet és csinos fart rajzolni egy prémium sportkupénak. Merésznek kell lenni, főleg az arcberendezésnél. De mögötte legyen: lenyűgöző vezetési élmény, prémium minőség, profi extrák és végtelen testreszabhatóság Tovább>
  • Ford Kuga PHEV A MESTER NYOMÁBAN TESZT: FORD KUGA PHEV - A műfajban legtapasztaltabbtól vették a know-howt, de házon belül gyártják. Lássuk, milyen a Ford kompakt crossovere tölthető hibrid hajtáslánccal! Tovább>
  • Mini Countryman Cooper SE MINI MINDEN TESZT: MINI COUNTRYMAN COOPER SE - MINI, crossover, hibrid, zöld rendszámos: mindent tud, ami manapság menő, ráadásul összkerekes és még stílusos is. Csak így már nem is annyira MINI Tovább>
  • Honda e AZ EMOCIONÁLIS E-AUTÓ TESZT: HONDA E ADVANCE - Hátsókerék-hajtás, briliáns útfekvés, tükrök helyett kamera, monitor áradat és rendkívül egyedi megjelenés. Imádnivaló, viszont a hatótáv-versenyben és ár/értékben sem nyer – bár ez attól is függ, kinek mi az érték. Tovább>
  • Volvo XC60 Recharge T6 TÖBB MINT ELÉG VOLVO XC60 RECHARGE T6 AWD - Két erősebb változat is van a zöld rendszámos Volvo SUV-ből, pedig 340 lóval is nagyon ütős. Bár a mozgása így sem sportos, de óriásit lép, ha kell, ráadásul gyakori töltés mellett alig eszik. De mi a helyzet, ha nem töltögetjük? Tovább>
  • Nissan Leaf e+ VILLANYÁLLAT TESZT: NISSAN LEAF E+ - 350 km-es gyakorlati hatótáv, tágas utastér és csomagtartó, egypedálos vezetés, állami támogatás, tízmillió alatti vételár – ilyeneket hallhatunk a Nissan népszerű villanyautójáról. De azt nem igazán, hogy megy, mint az állat. Pedig… Tovább>
  • BMW 530e xDrive VÉRBELI BMW HIBRID HAJTÁSSAL TESZT: BMW 530E XDRIVE - Egész jól hozza azt, amit egy konnektoros hibridnek kell, de azt sokkal jobban, amit egy 5-ös BMW-től vár az ember. Sportosság, tekintély, vezetési élmény, menő extrák és akár nulla fogyasztás a hétköznapi ingázásra Tovább>
Tags:
, ,