HA INSIGNIA, AKKOR GSI TESZT: OPEL INSIGNIA GSi

Nem is emlékszem, hány év telt el azóta, hogy az Insignia kínálatából kikerült az OPC változat. Nem az OPC Line (az még mindig van), hanem a „rendes” OPC, amiben 2,8-as, V6-os turbó szuszogott. Ma a GSi a legvadabb változat, amely az elérhető motorok közül a kétliteres benzines turbót adja. Sajnos már nem 260, hanem 230 lóerővel, így is elég fürge, de mai viszonylatban már nem olyan ütős. Nemrég azonban még dízelmotorral is létezett GSi Insignia, tesztautónk is ilyen volt. Persze, nem akármilyen dízel, kétliteres, dupla turbófeltöltős, amely 210 lóerőt és 480 Nm-t tesz a vezető talpa alá, és 7,9 másodperces nulla-százat garantál.

A húzóerő tehát még épp elmegy a dögös megjelenéshez, de a négyhengeres dízelhang már nem. Az élénk zöld fényezés viszont roppant jól áll neki! Kiegészítve a 20 colos felnikkel, a diszkrét GSi optikai tuninggal és az enyhe ültetéssel (1 cm) egészen más karaktert ad az Insigniának, mint amit az átlagos kivitelektől megszokhattunk. A különleges színnek azonban két hátulütője is van. Egyrészt talán nem akar mindig feltűnősködni egy nagy családi autó tulaja, márpedig ez virít, ha kell, ha nem. A másik gond, hogy 1,2 millió forintos felárért adják. Illetve adták, a ráncfelvarrás óta ugyanis nincs a választékban.

A GSi kivitelnél alapértelmezett az összkerékhajtás, amely a korábbi 260 lovas Insignia tesztünkön kemény körülmények között, nagy hóban bizonyíthatta kiválóságát. Miként azt is, hogy igencsak megdobja a fogyasztást, és erre most se cáfolt rá. A kisebb szakaszméréseken sem igazán sikerült 8,5 liter alá vinni a kétezres dízelmotor étvágyát, de városban inkább 10-et kér, a teljes átlag pedig 9,1 liter lett. Ez sok. Lóerők, összkerék, széles gumik (245/35), nagy tömeg, automataváltó, ezek együtt sem indokolhatnak ennyit manapság egy ekkora motornak, ilyen áramvonalas kasztniban. A BMW 320d xDrive 7,1 litert evett hasonló feltételek mellett, az összkerekes Mercedes C220d 7,5-öt.

A nyolcfokozatú, kormányról is kapcsolható Aisin automataváltó viszont remekül teszi a dolgát, bár időközben ezt is lecserélték egy kilencsebességes ZF egységre, az új GSi-ben már az dolgozik. Reméljük, az is lesz olyan jó, mint ez az Aisin, és gyártmánya ismeretében bőven van is esély van arra, hogy megüti a szintet. A hatalmas felnik résein piros nyergekkel ellátott Brembo fékek kandikálnak ki, amelyek nem csak ránézésre hatásosak, hanem a gyakorlatban is fáradhatatlannak bizonyultak – igazából túl is méretezték őket. De ami igazán különleges ebben az autóban, az a futómű!

Miközben a rugózása nem mostoha, elképesztően jól fordul az Insignia GSi, hihetetlen nagy kanyartempót lehet elérni vele. Ehhez persze a szériában felszerelt, jó tapadású Michelin Pilot Sport 4 S abroncsok is hozzájárulnak, de cserébe nagy sebességnél, illetve vizes úton elég hangosak. A lengéscsillapítók keménysége gombnyomásra állítható, választhatunk sportos, semleges és komfortos állás közül, és a különbség egyértelműen érezhető is. Emellett a váltó programja, a kormányrásegítés és az összkerékhajtás hangolása is változik az egyes menetmódokban.

Sőt, a GSi kivitelben a menetstabilizáló elektronika viselkedése is állítható: Competitive módban engedékenyebbé válik a felügyelet. És hogy a nagy kanyarvadászatban maradjunk is a helyünkön, masszív tartást adó kagylóüléseket is rendelhetünk a GSi Insigniába – legalábbis előre. De szó sincs arról, hogy kemény gödörben kellene ücsörögnünk, mint valami versenyautóban. Motorosan állíthatók, beleértve az oldaltámaszokat is, ezen kívül kellemesen puhára párnázták őket, fűthetők és szellőztethetők is, sőt a vezető masszázsfunkciót is kap. Kezébe pedig csapott aljú, jó fogású, közvetlen, beszédes és fűthető kormányt. A vezetési élmény összességében nagyon jó, de az Insignia GSi-nek mindene megvan ahhoz, hogy ennél jóval erősebb motorral is harmonikus egységet alkothasson.

Minden más pedig ugyanolyan ebben is, mint bármelyik Insigniában. Mármint egy nagyon jól felszerelt Insigniában. Merthogy tesztautónkhoz megkaptunk minden jóságot, ami a kínálatban elérhető. Vezetéstámogató rendszereket, intelligens LED-es fényszórokat (IntelliLUX), head-up display-t, szép hangzású hifit, érintőkijelzőt, bőrkárpitozást, napfénytetőt, meg a fentebb már említett cuccokat. Az ergonómia, a hibátlan kényelem, a bőséges helykínálat és a nagy csomagtér (490 liter) természetesen itt is adott, és érdemes tudni, hogy a GSi csomag kombi karosszériával is társítható.

De aki Insignia GSi-t akar, annak szeretnie kell az összkerekes, automataváltós, 230 lovas benzines hajtásláncot, mert csak azzal rendelhető (a mi dízelünket már „kiírták” a történetből). Az ára pedig így 25 ezer híján 16 millió, a kombi esetében még 300 ezerrel több. Azzal a néhány opciós tétellel pedig, ami még nem része a csomagnak, elkalandozunk 17,5 millió környékére, mire a tesztautónkkal hasonló szintre konfiguráljuk az autót. Az bizony nagyon sok egy Insigniáért, még akkor is, ha ennyire jóképű és ennyire gazdagon felszerelt.

teszt és fotó: SportVerda