
A MÉRET SZÁMÍT TESZT: Ford Mustang GT Fastback 5.0
Megújult a Ford legendás sportkupéja, de a lényeg változatlan: a Mustang továbbra is összetéveszthetetlen, férfias és durva. Ha V8-as…
2014-et írtunk, amikor a Ford akkorát gurított a hatodik generációs Mustanggal, hogy még most is szépen viszi a lendület. Dübörögnek az eladások, amin egy cseppet sem csodálkozunk, hiszen viszonylag kevés helyen osztanak 15 millióért ilyen karakteres és stílusos autót 450 lóerős V8-assal, korrekt felszereltséggel és sperrdifivel. De manapság még egy ilyen sikeres modell sem maradhat érintetlen négy év elteltével. Ezért aztán hozzányúltak itt-ott a gyáriak – a formához szerencsére csak alig észrevehetően. A lényeg maradt ugyanaz: hosszú motorháztető, rövid utastér, ötezres, V8-as szívómotor, brutális hang. A recept tehát az eredeti, csak modernizáltak rajta egy kicsit. Nem fűszeresebb, nem sótlanabb, nem lágyabb és nem is sokkal keményebb, csak „trendibb”.
Például, most már ők is villoghatnak azzal, hogy milyen sok fokozata van az automataváltójuknak: kereken 10. Persze rég megtanultuk, hogy egy automata jóságát nem a sebességfokozatok számában mérik, hiszen lehet profi egy hat- vagy hétgangos és ügyetlen egy kilenc- vagy tízsebességes. Én azonban egy percig nem foglalkoznék ilyesmivel, ha Mustang vásárlása előtt állnék, hanem nemes egyszerűséggel maradnék a kézi váltónál. Nem vitás, hogy azzal nagyobb feeling egy izomautót vezetni. Persze csak ha tényleg izomautóról, tehát V8-as Mustangról beszélünk, amilyen az itt tesztelt példány volt.
Merthogy továbbra is van belőle négyhengeres turbó változat, amely már nem is 317, hanem csak 290 lóerős. Persze az is gyors (5,5 másodperc alatt futja a 0-100-at), nem is az erő hiányzik belőle, hanem az a négy henger, amivel a V8-asban több van! Ja, és ez a – becenevén coyote (prérifarkas) – motor nem gyengébb, hanem erősebb lett a ráncfelvarrás során: 421 helyett immár 451 lóerőt tud az ötliteres gépsárkány. Meg 4,3 másodperces gyorsulást, és ez bizony már az a szint, amit a legkeményebb fiúk is feltétel nélkül tisztelnek. Szívómotorról lévén szó, itt nem lökésszerűen érkezik az erő. Lent is van belőle bőven, azonnal és magától, nem pedig a turbóktól fújva, mint a négyhengeres EcoBoostban. Aztán a fordulat emelkedésével folyamatosan gyarapodnak a lóerők, majdnem egészen a leszabályzásig, ami 7500-nál van.
A másik fontos dolog, hogy a V8-asnak minden fordulaton gyönyörű hangja van, még alapjáraton is. Ez az, amit az EcoBoost nem tud! Egyszerűen nem lehet betelni vele, indítás előtt mindig le is húztam az ablakokat, hogy jobban élvezhessem az előadást. Mint amikor egy Rottweiler riad fel álmából, úgy kel életre a V8-as szörnyeteg. Ad magának egy kövér gázfröccsöt és faltól falig pattog a hörgése a mélygarázsban. Menet közben is állandóan jelen van a nyolc henger gurgulázása, ami alacsony fordulaton lágyan simogat, pörgetve versenyautósan szól.
Halkan vagy hangosan, karcosan vagy tompábban, igénytől függően, merthogy a kipufogóhang immár szabályozható – íme, egy másik trendi újítás, amit a facelifttel kaptunk. A beállításra külön menüpont szolgál (kormány -> lovacska gomb), tehát nem (csak) menetmód-függő a dolog, amiért külön pirospont jár az alkotóknak.
A rendszer lelke, hogy a négy kipufogócsőből kettőben lamellák vannak, melyek nyitásával-zárásával változik a hangszín és a hangerő is. Teljesen zárt állapotban már majdnem diszkrétnek is nevezhető a V8-as – van úgy, hogy ez jól jön. Lopakodásra persze így sem alkalmas, de ezt senki sem várja el egy ötliteres Mustangtól. Ha valaki mégis, akkor az eltévesztette a házszámot. De nagyon. Hiszen az a legjobb az egészben: a hangja!
A választható üzemmódok száma is kibővült a modellfrissítéssel. Most van Normal, Sport+, Race Track, Drag Strip, Snow/wet, valamint egy konfigurálható beállítás is. Apró hiba, hogy csak egy irányba lépegethetünk az üzemmódok között. Ennyi választási lehetőségnél bosszantó, ha véletlenül túllépünk, és kezdhetjük elölről az egészet. Az viszont dicséretes, hogy az egyes módok között határozottan érezni a különbséget. Ez részben a csillapítás mértékét változtatni képes (feláras) MagneRide futóműnek köszönhető, amit a Shelby GT350-ből vettek át. A rendszer elképesztő gyorsan reagál mindenre, így kanyarban is sokra képes az új Mustang.
Ez nem az a fajta ósdi amerikai izomautó, ami csak egyenesen tud menni, és az első kanyarban ficánkolni kezd a hátulja. Ez keményen betámaszt az íveken, a fenekét pedig csak annyira riszálja, hogy ne álljon keresztbe nem kívánt mértékben. Menetmódtól függően persze, mert a kikapcsolt ESP-t alkalmazó módokban el tud szabadulni a pokol.
Az új tízfokozatú automataváltó viszont nem lett a legjobb barátom. Azt persze én is imádtam, hogy a tizedik sebességben elképesztően alacsony fordulaton autózhattam. Ez jót tett a fogyasztásnak, de a régi hatfokozatúval se evett többet – literekről később. 90-nél 1500 körül ketyeg, és 130-nál sem éri el a 2000-et a V8-as pulzusa, ami nagyon jól van így, hiszen ereje ott is van bőven. Egy-egy komolyabb előzéshez azonban neki is kell a fordulat, amihez országúton mondjuk kilencedikből negyedikbe kell visszapakolni magát, ez pedig sajnos nem zökkenőmentes és nem is azonnali. Nagy gázt adva feltűnően sokat tétovázik, mire belöki a megfelelő fokozatot, aztán mint aki kapkodva próbálja behozni késedelmét, nagy rántással lódul meg.
A kormány mögötti váltófülekkel persze időben visszakapcsolgatunk, de ezt követően még várnunk kell pár másodpercet az előzéssel, akkor az automata már váltogat is felfelé szorgalmasan, mert nem kapott rögtön kövér gázt. Ezzel együtt kétség nem fér hozzá, hogy az egyesével való kapcsolgatás nagyon gyorsan és simán történik.
Az utastér gyakorlatilag nem változott, kivéve az új LCD kijelzőt, ami az analóg műszerek helyére került. Jó felbontás, stílusos, menetmódtól függően változó dizájn, logikus menürendszer és rengeteg megjeleníthető információ jellemzi. Profi munka – és újfent: trendi. Ezen kívül, a Mustang is megkapta az új érintőképernyőt a középkonzolra, melyet egyszerűbb használni és erős napsütésben jobban lehet látni, mint az előzőt.
A beltérben használt anyagok viszont nem lettek jobbak, pedig ezen lehetett és kellett is volna javítani a ráncfelvarrás alkalmával. Tesztautónk feláras Recaro ülései jó oldaltartást adnak, hosszú távon is kényelmesek, viszont ezekhez nem rendelhető fűtés – ez maradt a régi. Miként az is, hogy a hátrajutást ezek is csak támladöntéssel segítik, nem csúsznak előrébb. Persze itt a hátsó traktus sem lesz túl népszerű, hiszen szűkös, főleg a belmagasság kicsi a lankásan ívelő hátsó szélvédő alatt. 6 és 8 éves gyerekeink ülései még épp elfértek alatta szabályos magasságra állított támlákkal. A csomagtartó viszont egy sportkupéhoz képest kellemesen nagy (408 l), bár nyílása kicsi, alakja pedig hosszú és lapos, tehát kicsit kényelmetlenül pakolható, de ebben a műfajban ennek is örülni kell. Egyik oldalában ott a Shaker hifi mélynyomója, ami olyan basszust szolgáltat, hogy már nekem is sok – pedig szeretem.
A ráncfelvarrással megérkeztek a vezetéssegédek, és igényesen is működnek. Praktikus, hogy az adaptív tempomatot használhatjuk a távolságtartás funkció nélkül is. Ugyanígy, a felfestést figyelő kamerák is csak igény esetén nyúlnak bele a kormányzásba, egyébként csak figyelmeztetnek a sáv (indexelés nélkül történő) elhagyására. Ezeken kívül ráfutásgátló és gyalogosfelismerő is került az autóba.
Ígértem még fogyasztási adatokat. A legfontosabbal kezdem: a Mustang nem feltétlenül benzintemető, hosszabb utazásokon 9-10 literrel is beéri ez a bestia. Városban persze már egészen más számok kerülnek elő a műszerfalon, de ott sem nyeli be minden körülmények között azt a 20-25 litert, amire számít az ember egy ekkora motortól: betyárkodás nélkül 15-16-ot kér. Ez persze még mindig nagyon messze van a normálistól, ahogy maga a Mustang GT is, melyben ötezer köbcentis V8-as motor gondoskodik az 1.830 kilós tömeg mozgatásáról (75 kilós vezetővel és kb. 55 liter benzinnel a tankban ennyi).
Végül lássuk az árakat! 12,8 millió a beugró a Mustang tulajdonosok világába, mármint azokéba, akik a 2,3-as EcoBoost motorral veszik. A mi V8-asunkkal (GT) 14,8 millió az induló, automatával 15,5. feláras tételekből nem sok van, ellenben magas összegekkel. Tesztautónk esetében cirka 2 milliónyi volt belőlük (benne a MagneRide futómű és a Recaro ülések), a végösszeg tehát valahol 17 és 18 millió között állt meg. Ennél szinte mindenki drágábbnak gondol egy minden extrával felszerelt, V8-as Mustangot. Jogosan.
teszt és fotó: SportVerda
HA APA VEZETNI IS SZERET… TESZT: BMW M440I XDRIVE GRAN COUPÉ - Legyen családi, legyen divatos és menjen úgy, mint egy sportautó. Sokan megtalálják a megoldást erre a túlmotorizált SUV-k között... De ez más. Mert ez tényleg úgy megy, mint egy sportautó – és közben még azt is rá lehet fogni, hogy családi Tovább>
EZ NEM YARIS, HANEM GR YARIS! TESZT - Ha azt hiszed, hogy ez csak egy átalakított Yaris, akkor tévedsz. Csupán kívülről hasonlít (nyomokban) a névadójára, ami odabent van, az valami egész más Tovább>
VILLANYDIVAT TESZT: MERCEDES EQA 250 & VOLVO XC40 RECHARGE - A Volvónak ez az egyetlen villanyautója, a Mercedes EQA pedig már egy egész elektromos modellsorozat tagja. Sok paraméterben összeér, de legalább ennyire különbözik is a két 400+ km hatótávú autó Tovább>
ALKOHOLMENTES MUSTANG TESZT: FORD MUSTANG MACH-E - Nyolc- vagy négyhengeres? Vagy egy se? Most már ezzel is ki kell bővíteni a kérdést, ha a szomszéd azt mondja, hogy „vettem egy Mustangot”. Kipróbáltuk az elektromos „változatot” Tovább>
FŐNÖK TESZT: MERCEDES-BENZ S500 - Ilyen egy 62 milliós Mercedes, és ez még nem a plafon! Tovább is fokozható a luxus és a teljesítmény, pedig ennél egy hajszállal sem kell jobb Tovább>
ÍGY VAGY ÚGY, DE TEREPJÁRÓ TESZT: TOYOTA LAND CRUISER ÉS HILUX - Hilux és Land Cruiser. Két Toyota terepjáró, két különböző műfaj, de lelkük mélyén mégis nagyon hasonlóak. Tanulságos látni, mit képes kihozni egy nagy hagyományokkal rendelkező autógyártó ugyanabból az alapból. Tovább>
FÖLDÚTRA? SIMÁN! TESZT: SUBARU OUTBACK 2.5I PLATINUM - Az Outback nem lepődik meg, ha nagyobb gödröket vagy felütéseket kell kirugóznia, és a leghitványabb aszfalton is kényelmes marad Tovább>
AIRCROSS VAGY SIMA? TESZT: CITROEN C3 ÉS C3 AIRCROSS - Nagyon nem mindegy. Az egyik kicsi, a másik nem. Az egyik crossover, a másik nem. Az egyiket repíti a 110 lovas turbó, a másikba éppen elég. Az egyiknek nagy csomagtere van, a másiknak pici. Pedig „csak” egy Aircross szó a különbség Tovább>
A VILÁG LEGERŐSEBB… TESZT: MERCEDES-AMG CLA 45 S 4MATIC+ - A világ legerősebb kétliteres sorozatgyártású motorja dolgozik benne. Brutális technikát rejt a sárga kombi, ami persze elsősorban a vezetőnek jó móka – az utasoknak kevésbé. Tovább>
A SZEXI VAGY A NAGYCSALÁDOS? TESZT: PEUGEOT 3008 ÉS 5008 - A 3008 dögös, az 5008 csak annyira, amennyire egy rendes nagycsaládos autó az lehet. A kistesót a nagy dízellel és sok extrával, a nagytesót a kis dízellel és alapfelszereltséggel próbáltuk ki Tovább>