fbpx

ERŐS VÁLTÁS TESZT: PEUGEOT 508 2.0 BLUEHDI

Peugeot 508 GT Line

ERŐS VÁLTÁS TESZT: PEUGEOT 508 2.0 BLUEHDI

Formatervben sokkal vagányabb és feltűnőbb lett az új Peugeot 508, izgalmas a belső dizájn, és a kivitelezés is igényes. A kiemelkedő helykínálat és a praktikum nem az erőssége, de az nem is a szedánok feladata, hanem a tömpe orrú SUV-oké, az érzéki csábítás pedig megmarad szép autóknak. Például ennek

A csapból is SUV folyik az autóiparban, miközben a többi kategória iránt egyre szerényebb az érdeklődés. Ez a helyzet a középkategóriás szedánokkal is, úgyhogy ha egy gyártó boldogulni akar ebben a szegmensben, akkor nem árt valami érdekeset mutatnia. Máskülönben hamar ki is csekkolhat ebből a versenyszámból, mert sok babér nem terem az unalmasaknak – legalábbis Európában. Van példa erre is, arra is, valaki kilép, valaki bent marad.

A Peugeot a maradás mellett döntött az 508-assal, és nagyon úgy tűnik, hogy helyesen. Mert ezúttal olyat tett le az aszfaltra, aminek hetedét országból csodájára járnak. GT Line kivitelű tesztautónkat igen sokan megcsodálták, többek között én is, nap mint nap. A részleteket mindenki szemlélje meg maga, felesleges lenne írásban ömlengeni. A lényeg az, hogy ez az 508-as más koncepció alapján készült, mint az elődje. Merész vonalak, kupésan lejtő tetőív és keret nélküli ablakok. Kétség nem fér hozzá, nagyon szép lett, de ahhoz sem, hogy a szépségért általában szenvedni kell. Egy kicsit itt is, ha szenvedni nem is, de áldozni azért kell valamit.

Szűkösnek nem mondanám a belteret, de tágasnak sem – a kategória viszonylatában legalábbis nem. Ami biztos, hogy az elődhöz képest kisebb lett, nem csak belül, hanem kívül is: a kasztni rövidebb és alacsonyabb is. Utóbbit rögtön az első beszállásnál konstatálhattam is. Az egyébként kényelmes és jó tartást adó első ülésekbe elég mélyre kell behuppanni, ami sportautós feelinget kölcsönöz, de nehezíti is az életet. Nem barátja a derékfájásnak, ahogy a rövid, szűk szoknyáknak sem – bár ez nézőpont kérdése.

Hátul először a fejtér korlátozottsága tűnik fel, aztán az, hogy egy kicsit rövidek az ülőlapok is. A lábtér nem rossz, de az első ülések alá csak úgy férnek be a lábfejek, ha azok legalább közepes állásig fel vannak emelve. A csomagtér viszont kellemes meglepetést szerez. Elsősorban azért, mert a Peugeot 508 első ránézésre nem ötajtósnak tűnik, pedig az, melynek köszönhetően kényelmesen rakodhatjuk a 487 literes teret. Ráadásul ledöntött hátsó üléstámlákkal meglepően nagy tér keletkezik. Kerékpárral érkeztem a tesztautóért, amit kb. egy perc alatt tettem be a bendőjébe, és már csaptam is le az ajtót, úgyhogy nekem nincs is több kérdésem ebben a témában.

A bal egyen alapvetően sportos a hangulat. Mélyen ülünk, körbeölel a magasan húzódó középkonzol, a kormány pedig nagyon kicsi és alul-felül lapított. A vezetési élmény viszont már nem ennyire sportos. Inkább kellemes, jellegzetesen franciás, távol áll a németek által képviselt iránytól. Olyan, mintha a tervezők nem igazán akarták volna, hogy a vezető érezze maga alatt az utat, vagy a kormányon a kerekek rezdülését.

Épp ellenkezőleg, itt abszolút preferenciát élvez a komfort, ahhoz pedig minden kintről érkező hatást ki kell zárni. Azokat is, amiket a németek szeretnek megtartani – nem véletlenül. De az az ő stílusuk ez meg a franciáké, és lehet ezt is jól csinálni, csak vérpezsdítő élményt ne várjon tőle senki. És persze ettől még lehet profi a futómű. Az is, kanyarban csekély a kasztni oldaldőlése, miközben az úthibákat is elég jól kisimítja a rugózás. Azt hiszem, ennél több nem kell.

Az i-Cockpit névre keresztelt műszerfalat 2012 óta tolják a Peugeot-nál, természetesen itt is az van. Azaz pici, alul-felül lapított kormány, és nem rajta keresztül kell nézni/látni a műszeregyüttest, hanem fölötte. Illetve nem is műszeregyüttest, hanem egy gyönyörű felbontású, éles képet adó digitális kijelzőt, amelynek grafikája változtatható. Mindegyik nézet tök jó, és még a klasszikus, mutatós műszer fazonban is van egy kis truváj: a fordulatszámmérő mutatója az óramutató járásával ellentétes irányban mozog.

A központi kijelző is szép, a menü felépítése logikus, de a lépkedés az egyes menüpontok között nem volt mindig gyors. Biztonsági szempontból továbbra is aggályosnak találom, hogy a hőmérséklet vagy a befúvás irányának állításához is itt kell matatnom. Annyival viszont már jobb a helyzet, hogy ezúttal a klíma menüt egyetlen gombnyomásra elő lehet hívni. Egy fizikailag megtestesülő, valódi gombbal, ami a középkonzolon sorakozó billentyűsorban van. Az anyagok szépek és kellemes tapintásúak, a miliő igazán prémiumos.

Az összeszerelés masszívnak bizonyult, rossz úton sincs zörgés vagy nyikorgás. A hangszigetelés szintén jól sikerült, a keret nélküli ablakok ellenére nem erős a szélzaj, de a kerekek illetve a motor hangját is kellően kizárták az utastérből. Nem bánja ezt az ember egy négyhengeres dízel esetében, amiben sok mindent lehet szeretni, de a hangját nem. A nyomatékát és a fogyasztását annál inkább. Tesztautónkban a 180 lovas, kétezres BlueHDI dolgozott, ráadásul egy nyolcfokozatú automataváltóval házasítva, amely egyébként az 1,5-ös dízel kivételével minden motorhoz alap!

Nagyon gyorsan és simán kapcsolgat, de időnként túl sokat teszi-veszi a fokozatokat. Nem zavaró az idegeskedése, de észrevétlennek sem mondanám, úgyhogy néha késztetést éreztem, hogy belenyúljak a kormány mögötti fülekkel. Mindenesetre jó nagyot lép ezzel a hajtáslánccal a Peugeot 508-as, 8,3 alatt gyorsul 100-ra és 235 km/óra a végsebessége. Mindeközben a fogyasztása is szép, nálam 6,9 liter lett – pedig léptem vele nagyokat.

Szerethető autó lett az új 508-as, sokkal inkább, mint elődje – pedig az is elég jó volt. Nem is adják már olyan kedvezményes áron, az itt tesztelt konfiguráció például 14,3 millió forint. Na persze, ez majdnem a legerősebb motort és majdnem a legmagasabb felszereltségi csomagot kaptuk (GT Line), aminek már az alapára is 12,7 millió. Az abszolút belépő egyébként 9,2 millió az 508 világába, amiért 1,5 dízelt, manuális váltót és alapcsomagot kapunk.

Utóbbi nem csak teljesítményben és ellátmányban kevesebb, hanem kinézetben is más. A fényszóró alatti függőleges LED-csíkok ugyanis csak a GT Line és a GT szinthez járnak. Itt maga a fényszóró is teljesen LED-es, és van még sok más is a csomagban, nem csak a két szép szeméért meg a nagy felnikért kérik el a pénzt. A parkolókamera képe viszont lehetne komolyabb is, hiába van 360 fokos nézet, ha pici és az oldalsó területeket csak azután láttam, hogy elhaladtam mellettük. A feláras opciók között vannak érdekességek, némelyikért mélyen zsebbe kell nyúlni. Ilyen például az éjjellátó (460 ezer) vagy az állítható karakterisztikájú, adaptív lengéscsillapítók (420 ezer). De ami igazán izgalmas az 508 világában, az a kombi, merthogy azt is csináltak belőle, és átkozottul jól néz ki (508 kombi > itt)!

teszt és fotó: SportVerda