FÖLDÚTRA? SIMÁN! TESZT: SUBARU OUTBACK 2.5I PLATINUM

Ha rendszeresen mész földúton több kilométert, akkor nem mindegy, mennyire rátermett az autód a feladatra. Mert nem mindegy, hogy 5-10 km/órával kell vánszorognod, vagy mehetsz 50-nel is. És nem mindegy, hogy felütöd az alját itt-ott, netán az olajteknőt, vagy minden különösebb esemény nélkül krúzolhatsz a szántóföldek között.

Amire ugyebár a leginkább szükség van ehhez, az a szellős hasmagasság és a strapabíró futómű, de az összkerék-hajtás is erősen ajánlott. Az ilyesmire nem alkalmas a legtöbb „klasszikus városi terepjáró”. És  ha azok nem, akkor ez a Subaru meg pláne nem – gondolhatja a felületes szemlélő, csak mert ez nem olyan bumfordi, mint az SUV-k. De téved!

Mert bár ez tényleg „csak” egy emelt kombi, de ha jobban megnézzük, akkor láthatjuk, hogy elég komoly az az emelés. 21,3 cm a szabad hasmagasság, azaz több, mint sok SUV esetében. Nem kevésbé vették komolyan a futóművet. Az Outback nem lepődik meg, ha nagyobb gödröket vagy felütéseket kell kirugóznia, és a leghitványabb aszfalton is kényelmes marad. Ebben persze szerepe van a mai viszonylatban ballonosnak számító (225/65 R18) abroncsoknak is. De mindegy miért, a végeredmény a lényeg, az pedig tökéletes, ehhez nem férhet kétség.

Összkerékhajtás is van alatta, ráadásul állandó, így a komolyabb sártól eltekintve az elakadástól sem kell tartani. Ráadásul akár kéttonnás fékezett tömeget is vontathatunk. A kasztni pedig hiába van magasan, mégsem zavaró az oldaldőlése kanyarban. Ráadásul ezt nem holmi keményre húzott, rázós futóművel, és nem is légrugókkal vagy adaptív lengéscsillapítókkal oldották meg. A titok nyitja az alacsony súlypont, amelyet a lapos, alacsonyra épített motorral értek el. Ősi subarus trükk.

A motor pedig természetesen azért lapos, mert boxer. Mi más lenne egy Subaruban, ugye? Mégpedig egy kettőfeles, szívó benzines, boxeresen sima járású, kellemes hangú egység. De csak 169 lóerővel és 252 Nm-rel. Mindez fokozatmentes automataváltóval, és elég nehéz kasztnival. A számok alapján tehát nem túl biztató, és sajnos a gyakorlatban sem az. Nem megy úgy az Outback, ahogy egy 2,5 literes motortól várhatjuk manapság. Persze lomhának sem mondható, megcsinálja a kötelezőt, de semmi több. És a CVT váltó bégetős, pörgős karaktere miatt erőlködőnek is tűnik, ha komolyabban kell gyorsítani. A kormány mögötti váltófülek nyomkodásával lehet ezen valamit változtatni, de attól még nem lesz jó „dallama” a motor felpörgésének, a váltásoknál megszokott fordulatesésekkel.

Ráadásul, az állandó összkerékhajtással megfejelve még a fogyasztása sem jó. Legalábbis városi forgalomban nem. Ott simán elcsipeget 13 litert (még a gyári érték is 12,2 liter), ami mai viszonylatban egyértelműen sok egy viszonylag gyenge, kettőfeles benzinestől, akármit is cipel a hátán. Lakott területen kívül viszont ezek után igen kellemes meglepetés érhet. Ott egészen normálisra csökken az étvágya. Nekünk országúton és autópályán autózva 8,5 litert kért 100 kilométerenként, de tisztán országúti közlekedésnél 7-7,2 literrel is beérte. Részben azért, mert konstans sebességnél kifejezetten alacsony fordulaton ketyeg a boxermotor. 130-nál 2500-at, 100-nál pedig csak 1500-at fordul. Így a hangját is alig hallani, de nem csak az övét, hanem a menetszélét és a kerekek gördülési zaját sem.

Kellemes utazni az új Outbackben, kényelmes a futómű, nem kevésbé az ülések, nincs semmi rezonancia (hála a benzines boxermotornak), se zörgések, a helykínálat pedig bőséges. Nem csak az utastérben, hanem a puttonyban is, amelynek hiába magas a padlója, így is 561 literes a térfogata alapállásban. Ajtaja motorosan nyílik, Subaruban most van ilyen először, ráadásul nem olyan idegtépően lassú a művelet, mint sok más autóban.

A hátsó üléstámlák dőlésszöge állítható, a körülvevő anyagok minőségiek, szép a bőrkárpit, a műszerfal pedig 21. századi. Persze amolyan japán módra, kicsit színesen, kicsit eklektikusan, de összességében jól. A kormány mögötti műszeregyüttes megmaradt analógnak, ami egy ilyen kaliberű autóban már egy kicsit múltidéző. Pár centivel odébb nézve pedig abszolút modern vizekre evezünk, hiszen középen ott egy hatalmas érintőképernyős tablet. Arcfelismerő is van az autóban, amely arra jó, hogy automatikusan előhúzza a memóriájából a bal egyen ülő személyhez tartozó beállításokat. Az ülést és tükröket is az elmentett pozícióba teszi, sőt, a légkondit/szellőztetést is az általa utoljára használt paraméterekkel indítja. A legtöbbször jól működött, de előfordult, hogy várni kellett, mire megismert végre, és erre nem mindig van idő.

Vezetni jó érzés, bár az elmondottak miatt nem sportos, kanyarokban mégis élvezhető. Ebben az összkerékhajtás is közrejátszik egy kicsit, ugyanis az ívbelső kerekeket lassítva, a külsőket picit túlhajtva segít elfordítani az autót a kívánt irányba. Ezen kívül a jó súlyelosztás, valamint a már említett alacsony súlypont is kedvező hatással van az útfekvésre. További kellemes részlet, hogy a kasztni méretéhez (487 cm hosszú) képest a fordulókör sem nagy, kereken 11 méter, így parkolni sem nehéz az Outbackkel. Van hozzá kamera, radar, és immár keresztirányú forgalomfigyelés is. Meg fáradtságérzékelő, amely a márkánál szintén újdonságnak számít.

A korábban megismert EyeSight rendszert továbbfejlesztették, szélesebb lett a sztereó kamerák látómezője. Fontos tudni, hogy itt nemcsak a sávtartó használja ezt az eszközt, hanem az adaptív sebességtartó automatika is erre hagyatkozik a követési távolság megállapításakor. És meg kell hagyni, az eredmény igen jó. A kezelőszervek mind finoman működnek. A gombok és bajuszkapcsolók kattanása pont megfelelő, nem túl kemény és nem is húszéves, szétnyomkodott benyomást keltő. Igényes minden.

Összességében kellemes autó az új Subaru Outback, és a komfortból akkor sem kell engednünk, ha rosszabb útra tévedünk. Ami – legyünk őszinték – itthon igen gyakran előfordulhat. Aki el tudja fogadni, hogy a motor nem túl harapós, és városban iszákos, annak jó választás lehet a hatodik generációs Outback.

A felszereltség elég gazdag, bár jó japán szokáshoz hűen, itt sem lehet csak úgy válogatni a tételek közül. Van négy csomag, azokból kell valamelyiket szeretni. 15,7 millióról indulnak és 17 milliónál tetőznek az alapárak. A kényelmi felszereltségek listája a legalsó csomagnál is hosszú, de akinek 15,7 milliót megér ez az autó, annak 17-et is.

És akkor lehet Harman/Kardon hangrendszere és napfénytetője (igaz csak a klasszik Schiebedach, nem panorámatető), meg 360 fokos nézetet adó kamerarendszere. Ezek ugyanis csak a csúcshoz járnak. Az ülés- és kormányfűtés viszont minden csomagban benne van, ahogy a kulcsnélküli használat is. Dízelmotor viszont nincs, se hibrid, a CVT váltót se lehet lecserélni, és a karosszéria is csak kombi lehet.

Konkurenseket nem könnyű találni. A VW csoport hasonló alapáron kínálja hasonló modelljeit (Passat Alltrack, Superb Scout). De akkor már drágábbak, ha felszereltségben szinkronba hozzuk őket az itt tesztelt csúcs Outbackkel. Igaz, erősebbek és gyorsabbak is, szabadidő-autóként és terepjáróként viszont nem funkcionálnak annyira jól, mint a Subaru Outback. Kérdés, hogy kinek mi kell.

teszt és fotó: BG, SportVerda