fbpx

A KLASSZIK, A SPORTOS ÉS A DIVATOS TESZT: TOYOTA COROLLA

Toyota Corolla GR Sport Hybrid

A KLASSZIK, A SPORTOS ÉS A DIVATOS TESZT: TOYOTA COROLLA

Ha Toyota, akkor hibrid. 23 évnyi fejlesztés, vitathatatlan eredményekkel. De mi van a „sima” 1,6-os benzines szívómotorral? Sokkal többet eszik, mint a hibridek? Hogy megy? Íme az új Toyota Corolla három változatban, három különböző hajtással

COROLLA, AURIS, COROLLA

Önmagában attól, hogy átkeresztelnek egy modellt, nem lesz se fiatalosabb, se vagányabb. Márpedig valami ilyesmit várták a Toyotánál 2006-ban, amikor a Corollát átnevezték Auris-ra (kivéve a négyajtós változatot). Csakhogy közben megfeledkeztek a legfontosabbról, a formáról, amely maradt ugyanolyan unalmas, mint azelőtt. Így aztán a mesterterv nem jött be. Az eladások így is szárnyaltak, de nem sikerült az élre törni az áhított szegmensekben.

DÖGÖS FORMA, RÉGI NÉV

Most sokkal jobbak az esélyek, mert ezúttal a dizájnra helyezték a hangsúlyt. Ezt kellett volna csinálni annak idején is, nem a nevekkel bíbelődi. Most először igazán belevaló és dögös lett a Toyota alsó-középkategóriás modellje. Végre nem olvad bele a környezetébe, hanem inkább kitűnik abból. Egyúttal visszakeresztelték a múltkor nagyvonalúan félredobott Corollára, amely mellesleg a világ legnagyobb számban eladott autómodelljének neve – ez mondjuk nem egy elhanyagolható részlet. Tehát nincs többé Auris, hanem újra Corollának hívnak minden Corollát.

TOYOTA COROLLA UTÓNEVEK: HATCHBACK, SEDAN, TOURING SPORTS

Jó kis név ez, és simán meg lehet szólítani vele több vásárlói célcsoportot is. A négyajtós változat (Corolla Sedan) a konzervatív réteget célozza, az ötajtós (Corolla Hatchback) a sportos, fiatalos vásárlóközönségre hajt rá, a kombi (Corolla Touring Sports) pedig ezeknek valamiféle ötvözete. Mindhárom verziót kipróbáltuk.

A Sedant közepes felszereltséggel, és – a tradícinális vonalat követve – 1,6-os szívó benzinessel kaptuk. A Hatchbacket a márka legfrissebb, izmosított, kétezres hibrid hajtásával (Dynamic Force) és a legsportosabb köntösben (GR Sport) hoztuk el. A Touring Sports pedig a manapság divatos, terepesített (Trek) változatban, és a sokat bizonyított, 1,8-as hibrid hajtáslánccal járt nálunk.

LEHET SPORTOS IS – DE CSAK KÜLLEMÉBEN

Vezetési élményben természetesen a fehér GR Sport volt a legjobb, az 1,6-os szedán a második. A leglomhább az 1,8-as, 122 lovas hibriddel szerelt Touring Sports Trek volt, melynek gyorsulási adata 11,1 mp. A 132 lovas, manuális 1,6-os vonatkozó adata 9,7 mp, a 184 lóerős hibridé pedig 7,9 mp. A számok azonban nem tükrözik hűen a valóságot, a hibridekhez társított fokozatmentes automataváltó (e-CVT) ugyanis érezhetően ront az élményen, még ha sikerült is érezhetően fejlődnie ezen a téren.

De a lényegéből fakadóan mindig a gyorsítási igényt legjobban kiszolgáló fordulaton járatja a motort, ami továbbra is bégetős hanglejtést eredményez. Olyan, mintha durván csúszna a kuplung, padlógázon pedig maximális fordulaton ordít, mint a láncfűrész. A lényeg, hogy sportosságról szó sincs. A GR Sport viszont legalább jól húz eközben. Máshonnan közelítve: mivel már alacsonyabb fordulaton is egész jó erőben van, így közepes gyorsításnál nem is bőg annyira.

.

FOGYASZTÁS: HIBRID VS NEM HIBRID

Sőt, a nem tölthető hibridek viszonylatában feltűnően sokat megy tisztán elektromosan lakott területen közlekedve – láttuk a múltkor a C-HR-ben –, mert nagyobb akkupakk van benne, mint a gyengébb hibridben. De a motor is nagyobb, meg a kísértés is a gyorsulásra, úgyhogy nálunk nem evett kevesebbet, mint a gyengébb, 1,8-as hibrid, és ezúttal az se hozta azt, amit azzal a hajtáslánccal tapasztaltunk már korábban. Itt 5,8 litert evett, az GR Sport pedig 6,2 litert.

És most azt várják sokan, hogy innen nagyot ugrunk a sima benzines adatához, de nem. 6,8 literrel zárta a tesztet az 1,6-os szívó, ami igen szép eredmény. Autópályán pedig konkrétan egyenlített a hibridekkel, hiszen azok ott nem tudták úgy érvényesülni elektromos hajtásuk jótékony hatását, mint városban vagy akár országúton.

Itt egységesen 6,5 literes fogyasztást mértünk mindhárom autónál. Azonos dinamizmussal haladva, két felnőttel, két gyerekkel a fedélzeten, valamint közepesen megrakott csomagtartóval (ami az ötajtósnál dugig pakoltat jelent). Továbbá, az összképhez hozzátartozik, hogy a Trek két centivel magasabban suhanva cipelt minket, mert az optikai elemeken túl ennyivel megemelték a futóművét a terepes stílus jegyében.

A GR Sport csodás, 18 colos felnijeire húzott, alacsony oldalfalú abroncsok sem gyakoroltak jótékony hatást a fogyasztásra, ahogy a rugózási kényelemre sem. Kifejezetten rázós élmény volt a sportos kivitelben ülni. Cserébe sima aszfalton jobb kanyarstabilitást biztosított, de ezen a téren a kényelmes rugózású Trek sem volt rossz.

A hátsó tengely fölé épített akku miatt ennél is jobb az első-hátsó tengelyek közötti súlyelosztás, mint a nem hibrid szedán esetében. A kormányzás viszont a GR Sportban sem közvetlenebb és nem is ad több visszajelzést, mint a többiben. A nagyobb kerekek miatt viszont autópályán zajosabb a két hibrid, mint a benzines, amely összességében a legjobbnak bizonyult menetkomfort tekintetében.

AZ EGYIK TÁGAS, A MÁSIK NEM

A helykínálat terén is megfelelőnek találtuk a négyajtóst, ugyanígy a kombit. Ezeknél a csomagtérre sem lehet panasz, egyedül a benyúló zsanérok kifogásolhatók a szedán esetében. A 471 literes térfogat azonban elismerésre méltó, akárcsak a kombi 596 literje. Az ötajtós kasztniról már nem lehet ilyen elismerően nyilatkozni, sem a hátsó lábtér, sem a csomagtartó tekintetében, amely mindössze 313 literes. Ennek oka részben az, hogy alatta van az akkumulátor (mármint a sima, nem a hibridhajtásé), és emiatt jócskán megemelkedett a padló szintje. Az akksi mellett van még egy viszonylag mély üreg, de ezt nehezen lehet kihasználni.

EGYSZERŰEN JÓ

A beltér kialakítása az egyes kiviteleknek megfelelően más és más. Egyértelműen megkülönböztették őket, a színek, a dekorbetétek és a felhasznált anyagok okán. Az egyébként jól használható középső érintő kijelzőnek viszont lehetne jobb a felbontása, és grafikája is meglehetősen ódivatú, egyedül a GR Sportban sikerült valami frissebb, vidámabb dizájnt mutatni.

Hasonló a helyzet a kormány mögötti műszerrel – illetve kijelzővel – is, amely a GR Sportban egy kicsit modernebb, de mindegyikben lehetne esztétikusabb. Összességében sem ergonómiában, sem minőség terén nem hozza azt a Corolla beltere, amit mondjuk egy VW Golf, de alapos indokkal kötekedni nem tudok vele. Egyszerűen csak jó, nem zörög, és tartósnak ígérkezik. A lényeget tehát tudja.

A TOYOTA COROLLA NEM OLCSÓ

A belépő mindhárom karosszériaváltozathoz (négyajtós, ötajtós, kombi) 6,2-6,5 millió forint között mozog, a konkrét tesztautók viszont odébb vannak. A Sedan nem is sokkal, annak 7,1 millióig emelkedett az ára, a Trek kivitelű kombi ára viszont 9 millió, a Dynamic Force hajtással szerelt GR Sport pedig 10 millió körül van.

Már ha a készlet erejéig érvényes akciót nézzük. Az 1,8-as hibrid mindegyik kasztnival elérhető, az erősebb hibrid csak a kombihoz és az ötajtóshoz. Náluk viszont a nem hibrid változat az 1,2-es, 116 lovas turbó, a tesztünkön remekül szereplő, 132 lóerős szívómotor csak a szedán választékában szerepel.

teszt és fotó: BG