JABBA GURUL TESZT: TOYOTA LAND CRUISER

Nem divatterepjáró, hanem igazi. Kanyarodni nem szeret, épített úton komótos tempót követel, cserébe csapathatunk ugyanannyival földúton is. 2,4 tonna, átmegy mindenen, futóműve és hajtásrendszere igazi off-road csemege. Kényelemből ötös, dizájnból nem, motorból erősebb kéne. A 10 literes fogyasztás indokolt, az ára 15-20 millió

A Toyota 2018-ban elvégezte a kötelező ráncfelvarrást a Land Cruiseren. Meg is látszik ott, ahol kell: az elején. És ennyi. Szebb nem lett, se kecsesebb, csak másabb. Még mindig olyan, mint Jabba négy keréken. Átmegy mindenen, de találóbb úgy fogalmazni, hogy átfolyik, mert a leghitványabb földutakon csapatva is nagyon kényelmes marad. Imádja a terepes kihívásokat, nem úgy a gyorsulást, a sebességet és a kanyarodást. Ebből adódóan gyors autópályázásra és városi ugrálásra nem ideális.

Mert elsősorban nem is erre tervezték, de ebben az autóban én sem vágyok a fürgeségre, pedig nálam az ritka. A Toyota Land Cruiser régen is mindig nyugdíjas vezetőt csinált belőlem, és nem volt másképp most sem. Sokszor azon kaptam magamat, hogy a sebességkorlátot sem érem el. Irritálóan ráérős, vánszorgó tehene voltam a forgalomnak, amire amúgy ordítva dudálnék. De odafent, a fűthető, szellőztethető bőrfotelben ringatózva az ilyesmi fel sem tűnik.

Azt viszont alig várom, hogy a végtelenségig csúsztató automata elváltsa végre a fokozatot! Utálom hallgatni, ahogy bőgeti a négyhengeres dízelt, amit továbbra sem cseréltek le valami kulturáltabban kerregő darabra. Mondjuk egy hathengeresre, ami méltó lenne egy luxusterepjáróhoz. A méretét bezzeg csökkentették, adtak egy kicsit a downsizingnak, három helyett már csak 2,8 literes. Az ereje persze nem lett kevesebb, sőt egy kicsit még nőtt is, de ehhez a testhez így is inkább kevés, mint elegendő. 177 lóerő és 450 Nm-es nyomaték van benne. Papíron 12,7 másodperc a nulla-száz, érzésre még többre saccolnám.

A fogyasztása sem változott: adottságaihoz képest nem sok, de hétköznapi mércével mérve igen. Nagyon óvatosan nyomkodva 9,5-10 liter kell neki, átlagot tekintve ez a minimum. Ha városi forgalomban nem akarom, hogy kerülgessenek, akkor 12 litert kér. Az országút az egyetlen hely, ahol tud jól fogyasztani (7,5-8 liter), de csak ha nem zavarják meg a békés andalgásban. Előzni ugyanis nem szeret, gyorsulás helyett bőgéssel és plusz literekkel bünteti a sietős hajcsárokat.

De minden érthetővé válik abban pillanatban, amint elhagyjuk az aszfaltozott utat. Mert mehetünk is tovább ugyanabban a tempóban, ahogy addig. És az durva! Ami az országúton cammogás, az földúton bizony barátok között is rally. Csakhogy ez nem rally autó, hanem egy dögnehéz bódé, pihe-puha béléssel, amit terepre optimalizáltak. Ezért olyan esetlen aszfalton. Ez van, ami terepen profi, az nem mozoghat személyautós ügyességgel a kanyarokban. Olyan nincs.

A Toyota Land Cruiser nem csak úgy néz ki, mintha tudna terepezni, hanem tényleg tud. Nem is akárhogy! Ez nem divatterepjáró, hanem komoly szerszám. Ilyet nem azért vesz valaki, hogy felvágjon vele, hanem azért, hogy az aszfalton túl is használja. Nem kell félteni, legfeljebb a fényezését a bozóttól, de a tesztautó lakkrétegének már nem sokat tudtam ártani. Elintézték helyettem mások az előző 40 ezer kilométer alatt. Pont ezért ne vegye senki ilyen sötét színben, az ezüstmetálon kevésbé látszanak a karcok.

Rengeteget mentünk terepen a tesztautóval. Földúton, szántóföldön, árkon, óriástócsákon és patakon keresztül. Égbe mutató emelkedőket másztunk meg süppedős homokban, majd sikeresen le is jöttünk róluk. 90-nel csapattunk murvás úton, olyan csóvát húztunk porból, mintha lökhajtással mennénk, és közben még enyhébb kanyarokat is simán bevettünk. Tényleg durva dolgokra képes a Land Cruiser futóműve és hajtásrendszere, aki nem hiszi, járjon utána.

Persze, lehet ilyet csinálni más terepjárókkal is. Igen, csak nem tudok hirtelen olyat mondani, ami ilyen kényelmes is maradna közben. Ebben viszont nem érzel semmit, a gép dolgozik, az alkotó kényelmesen hátradől. Egyrészt, a 2,4 tonnás tömeg elég jól vasal mindent, másrészt ennek a futóműnek tényleg van játéktere. És játszik is. A rugók istentelen hosszú úton járnak, a kinetikus dinamikus felfüggesztés pedig oldani tudja a stabilizátort, így elképesztő mértékben kilóghatnak vagy bebújhatnak a kerekek a járataikba. A hasmagasság is elég nagy ahhoz, hogy simán elsuhanjunk egy ágaskodó szurikáta fölött (van szintszabályozás is).

A hajtás a legrosszabb esetben is automata összkerék. Alapban fele-fele arányban előre-hátra, de mindig saját belátása szerint játszik a rendszer a nyomaték elosztásával. Egészen addig, amíg egy gombnyomással nem zárjuk fixre a középső difit. (A hátsó magától zár, ha kell). Van felező, lejtmenetvezérlő és tereptempomat is, melynek sebessége négy fokozatban állítható.

Nem játéknak tették ki a középkonzolra azt a sok körkapcsolót és gombot, ezek mind a terepezéshez szükséges funkciókhoz kapcsolódnak. Íme néhány adat a számmisztikusoknak: az első terepszög 31 fokos, a hátsó 25. 42 fokos emelkedőn tud felmenni az autó, és ugyanezen oldalazni is képes, mert pont ennyi az oldaldőlés határértéke is. Ha pedig valakinek fürödni támadna kedve vele, jó tudni, hogy 70 centis vízmélységig merészkedhet.

A beltéren próbáltak változtatni, de nem igazán sikerült. Maradt a hamisítatlan Toyota Land Cruiser hangulat: van minden, de a dizájn hagy némi kívánnivalót maga után. Igényes és olcsó részletek keverednek: finom bőrkárpit és gagyi műfabetét, puha habszivacs és kemény műanyag, finom felületek és könnyen karcolódó kályhaezüst. Meg rengeteg gomb, minden zugban egy kis adag. Többféle stílusban, méretben…, eklektikus az egész. Ugyanilyen az érintőképernyő és a műszerfali digitális kijelző is.

De! Az ülések nagyon kényelmesek, a helykínálat pedig hatalmas. Itt is kivétel ez alól a leghátsó két pótszék, amit egyébként motorosan hajtogathatunk fel a padlóból. Mögöttük csomagtér sem marad, nélkülük viszont igen tisztességes (621 l). Az ajtaja oldalra tárul, mert felfelé nyitva alacsonyabb termetűek nem érnék fel. A megoldás hátulütője, hogy pakolásnál óriási helyet igényel az autó mögött. Kisebb holmikat persze a külön nyíló hátsó szélvédőn át is kivehetünk, betehetünk, de abból kasztnihoz dörgölőzés is lesz.

A JBL hifi sok hangszóróval csábít, de a hangzása csak átlagos. Van DVD és Blu-ray lejátszó, melynek képernyője a tetőkárpitból hajtható le, így a harmadik üléssorból is látszik, a másodikból nézve viszont hamar nyakfájást okoz. A rekeszek tágasak, a könyöktámasz alatti hűtő aranyat ér, a sivatagi vevőknél tuti ez a legmenőbb extra. A kilátás nagyon jó, de amit nem látunk, azt is kukkolhatjuk a középső monitoron. Igaz, elég rossz minőségben, de a lényeg, hogy korrekten körbekamerázták az autót. Még azt is megmutatja, ami alattunk van. Vezetéstámogató asszisztensekből minden elérhető, ami manapság dívik, a fényszórók pedig elől hátul teljesen LED-esek. Motoros az ülés és a kormány is, a napfénytető viszont csak klasszikus, nem panoráma, mint a húszmilliósoknál. Pedig ez is húszmilliós. A Toyota Land Cruiser Pontosan 22, alapáron 15 és fél.

teszt és fotó: SportVerda