fbpx

KÜLÖNBÖZNI TUDNI KELL TESZT: VW GOLF & SEAT LEON

VW Golf

KÜLÖNBÖZNI TUDNI KELL TESZT: VW GOLF & SEAT LEON

Sportos és vagány kivitel a temperamentumos arcoknak, konzervatív változat a tartózkodóbb karakterűeknek. Íme, az autóipar egyik legprofibb öltöztetése, ahol a különböző lemezruhák alatt ugyanaz lapul. Vagy nem teljesen ugyanaz?

Megszoktuk már, hogy a VW csoportnál ugyanazt a gépet más-más ruhába öltöztetve különböző termékként árulják. Tulajdonképpen nincs ezzel semmi gond, és ha jól akarják csinálni, akkor az nem is olyan egyszerű. De ők régóta űzik ezt a sportágat, és itt egy újabb remek bizonyíték arra, hogy elég professzionálisan: a tüzes és szexi Seat Leon FR, illetve a környezetébe tökéletesen beleolvadó VW Golf. Egész más karakterek, pedig a „lelkük mélyén” ugyanaz a gép dolgozik.

Mindkettő új modell, VW Golfból ez már a nyolcadik generáció, Seat Leonból a negyedik, de rajtuk kívül az Audi A3-ból is friss modellt dobtak piacra mostanában. Továbbá, van még egy vadiúj Skoda Octaviájuk is, amely szintén ebbe a családba tartozik, de mégis más. Nem azért, mert Skoda, hanem mert egy kicsit más karosszériatípussal hódít. És mindene megvan hozzá, hogy sikeres legyen, amit a 150 lovas, kézi váltós, 1,5-ös TSI-vel az elejében bizonyított nálunk korábban.

Ugyanez a motor hajtotta a jelenleg tesztelt autókat is, de valamelyest módosított recepttel. A Golf esetében a teljesítmény volt szerényebb, 130 lóerő, a Leonhoz pedig DSG váltót kaptunk, továbbá egy 48 voltos mild hibrid rendszer is segítette a motor munkáját. A teljesítménye ugyanúgy 150 lóerő volt, mint a korábbi Octaviának, a kasztnija pedig kisebb, mégis többet evett. Pedig ez egy picit még hibrid is volt… De még így is remekül teljesített, a 7,2 literes átlag egy 150 lovas benzines kompaktól korrekt eredmény, csak az Octavia múltkori 5,9 literes adatához képest nagy a különbség – ami ráadásul még ennyire se volt hibrid.

Pontosan ugyanennyi (5,9 l/100 km) lett a manuális Golfunk fogyasztása is, amelyen az Octavia után már nem lepődtem meg. Azon viszont igen, hogy kisebb teljesítménye ellenére ez a motor is ugyanolyan jól húzott, mint az erősebb változatok. Papíron ugyan elmarad tőlük, de érzésre csak egy hajszállal. Ami ebből hétköznapi közlekedés során a legfontosabb, hogy alacsony és közepes fordulatszám-tartományban bőven legyen ereje, és abban nincs hiba. Egyértelműen erősebbnek érezni, mint amit a 130 lóerős teljesítmény alapján várna az ember.

Autópályán nagyon elemében érzi magát, a váltó áttételeit kitűnően állították be. A szelepek Miller-ciklus szerint nyitnak és zárnak, és alacsony terhelésnél a négy hengerből kettő lekapcsol. Gázelvételre pedig ez is majdnem úgy viselkedik, mint DSG váltós Leon ECO módban: vitorlázik. Azzal a különbséggel, hogy itt ilyenkor még alapjárati fogyasztás sincs, hanem konkrétan nulla, mert motorféküzemben halad az autó, csak épp a fékezőerő olyan minimális, hogy nem érezzük. Zseniális az egész.

A kormány pontos és jó fogású, rajta sok-sok gomb, a manuális váltó és a kuplung is rendben van. Vezetni jó érzés, majdnem annyira élvezetes, mint a Leont. Pedig abban sportosabbra húzták a futóművet, és az FR kivitel miatt 1,5 centivel lentebb is ül, mint a többi kivitelé. De a hátulja annak is ugyanúgy csatolt lengőkaros, mint a Golfnak. Csakhogy a Golf esetében az erősebb motorokhoz már többlengőkaros megoldás jár, míg a Seatnál – tehát pont a sportosabb karakterű versenyzőnél – ilyen nincs.

Íme, egy apró példa arra, amikor a csomagolás mást üzen, mint ami alatta van. De félreértés ne essék, jól van ez így is, stabil és komfortos mindkét autó. A Leon persze érezhetően rázósabb a nagy felnik, a peres abroncsok és az ültetés miatt, de ez a Golfnál is ugyanígy lenne, csak a kivitelen és a kerekeken múlik a különbség. A DSG váltó rendben van, mindent jól csinál, bár elindulásnál idétlenkedik egy kicsit, amit már megszokhattunk. Bizton állíthatom, hogy a mai duplakuplungosok között még így is ez a high-end.

Utasterében legalább annyira különbözik a két autó, mint kívülről. Itt is sikerült egyedi hangulatot teremteni: a Leon a tüzes, sportos, a Golf pedig a higgadt, kimért. Az ülések nagyon kényelmesek, a Leonban valamivel jobb oldaltartásúak (FR), a helykínálat elől-hátul bőséges. A Seatban elől tovább erősíti a tágasság érzetét, hogy az automataváltó szokásos választókarja helyett csak egy kétcentis pöcök van. A csomagtér egységesen 380 literes, a padló alatt mankókerékkel. A kompaktok mércéjével ez tökéletes, ráadásul a Golfnál a padló két szinten rögzíthető. A fundamentumok tehát rendben vannak.

A digitális kijelzők viszont mindkét autóban „elhatalmasodtak”, és ennek az előnyökön túl vannak hátulütői is. A kormány mögötti műszeregyüttes is ilyen mindkét autóban, változtatható tartalommal és grafikával. Kicsit lehetnének nagyobbak a karakterek és az áttekinthetőségük sem olyan jó, mint mondjuk a Passatban, de rendben vannak. Viszont amikor a befújt levegő hőmérsékletének állításához, a zene hangerejéhez, vagy a bejövő hívás fogadásához is valamilyen érintő felületet kell tapogatni, rendes gombok megnyomása, vagy tekerők csavargatása helyett, akkor kezdek fázni. Kétség nem fér hozzá, hogy vezetés közben ez nem biztonságos, nem praktikus, ennek ellenére számos márkánál látunk ilyesmit.

Itt annyival jobb a helyzet, hogy a hőmérséklet és hangerő állító „felületek” nem az érintő-kijelzőn vannak, hanem alatta, így menüponttól függetlenül mindig elérhetők. Csak elfelejtették kivilágítani őket, így sötétben nem tudom, hogy hangosítok vagy halkítok, illetve melegebbre vagy hidegebbre állítom épp a hőmérsékletet. Nem mindegy, ugyebár. OK, a hangerőt elintézem a kormányról, de a klímát nem tudom, sőt, a telefon gombot is levették onnan, és a lehető legrosszabb helyre, a középső érintő-kijelzőre költöztették, úgyhogy a dolog minimum nem vicces.

Ez az érintő-kijelző egyébként mindkét autóban nagyon szép, de teljesen más. A Golf grafikája és színvilága letisztult és komoly, miközben a Leoné inkább egy mai számítógépes játék menüjére emlékeztet. Ráadásul ebben nehezebb „találatot szerezni”, mint a Golfban, mert itt kisebbek a felületek, amelyeket menet közben el kéne találni az ujjunkkal. Nem kell különösebben rázós aszfalt ahhoz, hogy vezetés közben össze-vissza nyomogjunk mindent. És van még itt néhány furcsaság ebben a témakörben, de nem panaszkodom tovább. Egyébként az Octavia-ban sem sokkal jobb a helyzet, és sajnos általánosságban elmondható, hogy a legtöbb márka rossz irányba megy a műszerfal digitalizálása témájában.

Vezetéstámogató rendszerekből mindkét autó esetében igazán gazdag a repertoár. Már az alapmodelleknél is, felárért pedig egész arzenállal vehetjük körbe magunkat. Persze a működése nem mindnek passzol a magyar utakon tapasztalható közlekedési morálhoz, de ez nem az autók hibája, hanem a morálé. Extrákból bőven van még a választékban, így aztán sok pénzért igazán szép konfigurációk hozható össze, de az alapmodellek sem fapadosak. Csakhogy nem is olcsók! A Golf 7,9 milliótól indul, tesztautónk ennél kb. egymillióval több, tehát verdesi a 9 milliós határt.

A Leon – ahogy az sejthető is – olcsóbb, de itt is átlépi a 7 milliót a beugró. A tesztautónk szintjére felszerelt FR kivitel, ezzel a motorral, ezzel a váltóval pedig 10,5 millió körül van listaáron. Ezen a szinten persze a Golf ugyancsak drágább, tehát mindig megmarad a VW felár, noha egyedül az értéktartás terén van előnye az echte német márkának, ettől eltekintve szerintem vonzóbb tétel a spanyol átirat. Konnektoros hibrid is kapható mindkét modellből, és ott még jobban kinyílik az árolló. Leonból 12,5 milliótól, Golfból 14,6 milliótól indul az efféle jóság – és a Leon erősebb. A csomagtartójuk viszont csak 280 literes, tehát ha normálisan használni is szeretnénk a hibridünket, érdemes ugrani a kombi változatokra – további felárért.

teszt és fotó: SportVerda

Tags:
, , , , ,